Feleségem családjának nincs kocsija, emiatt én taxizom őket mindenhova, meguntam és most besértődtek?

Igen itt ez a baj hogy te szóltál.

Nem a te dolgod, feleségednek kellene leállítani a családját, nálunk ez alap megállapodás volt férjemmel hogy ha gond van egyik-másik családrésszel, mindenki a saját "részének" szól, így soha nincs konfliktus és anyám is szereti a férjem és férjem anyja is engem.

Mond meg a feleségednek ha nem zavarja őt akkor ezentúl ő fogja furikázni a családját meg akkor a feleséged is tankolni, mert ez nem kevés üzemanyag költség amit itt leírsz.

Igazad van.

Ha a feleséged nem látja, mi ebben a gond, akkor nála sincs rendben valami.

Mert az rendben van, hogy pl. egyszer-egyszer vagy akinek tényleg nagy gond, azt havonta egyszer elviszed nagybevásárlásra (előre megtervezve) vagy ha baj van segítesz, de tényleg ingyen szolgáltatásnak néznek!

Teljesen megértem, hogy eldurrant az agyad. Mi is furikázzuk egymás családját, de ez mindig csak szívesség szinten ment, még sosem ment át a dolog elvárásba.

Sajnos viszont igaza van annak a válaszolónak aki szerint ezt a helyzetet a feleségednek kellett volna kezelnie. Szomorú ha ő sem érti, hogy ezzel a dologgal mi a baj.

Én úgy döntöttem, hogy nem lesz autóm, méghozzá részben azért, mert egyszerűen utálok autóval utazni. Tehát amikor felajánlják, hogy elvisznek ide-oda, ki a vonathoz, hazáig, stb, nagyon gyakran akkor is elutasítom. Ezért egy kicsit kívülről tudom látni az embereket autó-szempontból (volt már autóm). Az a megfigyelésem, hogy akinek nincs autója, az igen gyakran úgy éli meg, hogy annak a könnyebb, akinek van. Őrületes tévedés! Akinek van autója, attól folyton szívességet kérnek, vigyél erre-arra, "ha már úgyis arra mész" szöveggel, ez természetesen lefordítva annyit tesz, hogy nem fog beszállni a benzinbe... Akinek autója van, annak egy csomó pluszköltség jár vele és egy csomó plusz idegeskedés, szervizbe hordani, vagy ha tönkremegy valami, fizetni utána adót, biztosítást, satöbbi...

Én úgy döntöttem, nem kérem ezeket, cserébe lemondok az autó nyújtotta kényelemről. Tehát döntésem lényege nem az, hogy nekem ne kelljen az autótartás kellemetlen részével foglalkoznom, de azért legyek elfurikázva, hivatkozva arra, hogy nekem a nehéz, mert nekem nincs autóm... Azonban az emberek ilyen döntéseket nem tudatosan hoznak meg. Nem is döntés nekik, sodródnak, "nem tehetem meg". És azt hiszik, hogy az neked semmi, őket elvinni, megvárni... hát mi az neked, nem nagy dolog... ők is megtennék, ha lenne autójuk, csak hát nincs...

Te tetted jól, hogy határt húztál. És mondd meg, hogy ha azt akarják, hogy folyamatosan, üzemszerűen taxizd őket, akkor arányosan szálljanak be az autó tartási költségeibe, és akkor lehet róla szó. És ez csak azon felül van, hogy a többi válaszolónak igaza van: a feleséged szerint ez miért van rendben? Neki kellene lépni elsősorban.