Fog még ez a helyzet változni az unokatestvéremmel? Jogos, ha most inkább nem erőltetnénk a kapcsolattartást?

Nekem (17) és a nővéremnek (18) van egy 16 éves lány unokatestvérünk. Mindig is nagyon különböztünk tőle. Ő egyke, kiskorunkban mindent megkapott, amit akart, a szülei elég engedékenyek voltak, míg a mi szüleink sokkkal szigorúbban neveltek minket. Amíg kicsik voltunk még jól elvoltunk együtt. Aztán, mikor az unokatesóm 9 éves volt a szülei elváltak. Ez az egész családot megrázta, mert egy elég csúnya válás volt, nyilván ez az unokatesómat is megviselte, a mamám utána sokszor mondta, hogy nagyon megtörtnek látja. A nagyszüleink és a szüleink is tőlem meg a nővéremtől várta, hogy támogassuk és mutassunk neki jó példát (magatartástban, iskolai eredményekben). Főleg a nagyszüleim képzelték úgy, hogy majd mi hárman összetartunk és jó barátnők leszünk. Ez sajnos nem így alakult, mert az unokatesóm kb. 12-13 éves korától átment egy lázadó kamaszba, bunkón kezdett viselkedni a nagynénémmel és mindenféle iskolai balhéba került. Tavalyelőtti nyáron elmentünk hozzájuk (úgy volt eredetileg, hogy a városban csinálunk valami közös programot, de akkor is szobafogságban volt az unokatesóm valami balhéja miatt), főként a nagynéném és a nagyszüleim unszolására. Én inkább kínosan éreztem magam, mint jól, mert nem igazán találtuk a közös hangot, kb. fél óra után kifogytunk a beszédtémákból.

Amióta középiskolás lett csak rosszabb a helyzet, nem tudom ott milyen társaságba került, de hétvégente már különböző bulikba jár és még bunkóbb. Ha találkozunk az utcán nem köszön, direkt másfelé megy vagy elfordul. Ennek ellenére mi próbáltuk kezdeményezni, hogy megint csináljunk valamit programot, hogy találkozzunk (tanév közben nem nagyon van időnk), de ő nem nagyon reagált rá. Múltkor volt egy családi esemény, ahol végig csak telózott, hiába szóltak rá a felnőttek, még neki állt feljebb. A nővérem próbált vele beszélgetni, de nem nagyon ment neki. Anyukám is eléggé kiakadt rá.

Én ezek után most egy időre pihentetni akarom vele kapcsolattartást, mert nem érzem jól magam a társaságában (a nővérém is hasonlóan van ezzel), hiába a családi nyomás. Ti mit gondoltok erről?