Jogos a felháborodásom?

Az nem jogos, sőt teljesen abnormális, hogy annyira megviselt, hogy egész este sírtál miatta.

Az viszont igaz, hogy meglepő ill. meghökkentő, hogy miért titkolták előtted.

Én biztos rákérdeznék arra, hogy miért nem mondták előtte, miért nem mehettem velük? Fontos a hangnem: nem számon kérően, hanem érdeklődően, némi csalódottsággal kérdezném.

Amúgy, kérdező, én a helyedben bérelnék autót és a párommal elmennék. Egy szép élményt amúgy is a párommal szeretnék átélni.

Illetve elgondolkodnék, hogy valószínűleg csak én képzelem, hogy jó a kapcsolatom a szüleimmel és a testvéremmel...

Salx!

A párját meg nem?

Lehet, hogy alig várták, hogy elköltözz. Így egy hisztis nélkül eltudtak menni kikapcsolódni.

Megértem őket.

Nem. Egy apukát-anyukát elveszetett kislány sírdogál és haragszik így a szüleire.

Ha a pároddal élsz, akkor te már külön háztartást vezetsz, azaz felnőttél és így is kezelnek. Ettől függetlenül szólhattak volna, és ha annyira jó a kapcsolatotok, mint amiről írsz, akkor tedd szóvá nekik, amikor hazaértek, hogy milyen rosszul esett ez neked. Besztélgessetek, ha probléma van, beszéljétek meg egymással, ne durcizzatok, mint az ovisok.

Istenem, mennyi gonosz ember egy rakáson! Még jó, hogy rossz néven vetted! És nyugodtan megjegyzést is tehetsz rá!

A különköltözés nem jelenti azt, hogy az ember többé nem a család tagja!