Anyám hisztizik mert ide költözik a barátnőm ez így rendben?

Patthelyzet. Én megértelek téged is, de anyukádat is. Én is félek a kutyáktól, voltak rossz tapasztalataim.

Viszont itt neked van döntési jogod. A te házad, jogod van családot alapítani a saját otthonodban. Anyukád vagy megbarátkozik a helyzettel, és a kutyákkal, vagy más lakhatás után néz.

22/23

BOCS DE OFF

Már megint a más zsebében turkáltok ahelyett, hogy a saját életeteket javítgatnátok.

Úgy hogy fingom nincs a kérdezőről, ha 18 évesen szakmát tanult mondjuk egy ipariban, elment dolgozni azonnal, ne adja ég utána egy 2 éves technikumra, 23 éves korára miért ne kapott volna hitelt, mikor 3 hónap munkaviszony elég hozzá és szedett össze 1,5 milliót önerőnek egy 4,5 milliós házra a Kunságban...

inkább a saját portátokat rendezgetnétek.

1. Nem írta sehol a kérdező, hogy az egyetem után rögtön házat vett.

2. Az anyja nem fél a kutyáktól, hanem gyűlöli őket. Nagy különbség.

3. Ha annyira a kérdező anyagi helyzete a téma, akkor ott találjátok leírva azt is, hogy hitelből van a háza. Máskor meg azon csámcsogtok, hogy 38 évesen nincs háza? Röhejes, mennyire nem vagytok következetesek a kérdezők savazásában. Kis oktondiak.

"2. Az anyja nem fél a kutyáktól, hanem gyűlöli őket. Nagy különbség."

A másik kettővel egyetértek, de ezzel a mondatoddal nem. Legtöbb esetben, aki fél a kutyáktól, az utálja is őket. (Sőt: aki fél BÁRMITŐL/BÁRKITŐL, az utálja is azt/őt.)

#25

Akkor én lehetek fura. Én elég sok állattól félek (pókok, darazsak, stb) de nem utálom egyiket se, mindegyiknek hosszú és boldog életet kívánok, csak annyi, hogy tőlem legyenek kva messze. :D

Őszintén, nem is igazán értem, hogy miért kellene utálnom valamit, csak azért, mert számomra ijesztő.

Anyaként a leolvadna az arcomról a bőr, ha a 38 éves egyedülálló fiamnál kellene laknom, és undorítóan beszélnék a jövendőbeli menyemmel, aki talán unokákat szülne nekem..

Bizony egy normális anya a saját kényelmi érdekeit a gyereke fontos igényei mögé helyezi, nem pedig elé!

Így is ezerszer többet tett a kérdező az anyjáért, mint ami normális lenne, ideje az elkényeztett anyukát(gondolom hatvanas) helyrerakni, még nem annyira öreg, hogy bármit el lehessen neki nézni!

Mellesleg ilyen rászorult helyzetben, mint a másnál lakás, bizony pofátlan az, aki meg meri mondani, milyen emberrel járjon az őt segítő ember, kit-mit vigyen a házba..

Nevetséges, hogy itt valaki az anyát védi!

Vegyen vissza az arcából, örüljön annak, amit kap, mert ez nem lenne kötelessége a gyerekének se jogilag, se erkölcsileg, és viseljen el olyan kényelmetlenséget szó nélkül, hogy nem olyan állatokat fog tartani a fia, mint amilyeneket ő szeret!

Anyuka egy rátelepedő, kizsigerelő, ártó ember a gyereke életében, és még így sem elégedett. Persze, nehéz neki, de volt 60+éve, ha nem ment, most nyugodjon bele abba, ami van.

Mellesleg idegennek sem mondunk ilyen visszataszító dolgot, nemhogy a gyermekünk párjának!

Kérdező tudom, hogy hozzászoktál a 38 év alatt a lábtörlő szerephez, de ideje kiállnod magadért és helyretenni az anyádat, mert árt a viselkedése az életednek!

Hatvanasként még javában dolgoznak az emberek, anyukád nem?

Kismamaként mondom, hogy úgy vágnán ki anyucit, mint a huzat. Mit képzel?

Örüljön, hogy veled lakhat. Részemről takarodna egy ilyen megnyilvánulás után.

"(Sőt: aki fél BÁRMITŐL/BÁRKITŐL, az utálja is azt/őt.)"

Na hát ez a legkevésbé sem igaz! Én is félek a darazsaktól, hogy megcsípnek, DE nem utálom őket! Csak tartsuk meg a tisztes távolságot, a többi nem érdekel. De a kérdésben arról van szó, hogy anyuka gyűlöli a kutyákat. Tehát a felvetés így hangozna: aki bármit/bárkit utál, az fél is tőle. Ez pedig még annyira sem igaz, mint amit te írtál.

Attól, hogy valamit utálok, még nem egyenlő azzal, hogy félek is tőle. Én pl utálom és ki nem állhatom a poloskákat, azonban nem félek tőlük. A kettő között semmiféle párhuzam nincs.