Jó az, ha a gyerek beleszól a felnőtt magánéletébe?

1, igaza van

Talán 2 anyai helyretenné a gyermeket...

A kérdésből ordít, hogy te vagy az anya (vagy az anya közeli rokona: anyja, apja, testvére).

A lehető legnegatívabb minősítéseket írtad az apáról és a gyerek(ed)ről is. Tartok tőle, hogy az igazság ennél sokkal árnyaltabb, de ennek itt nincs jelentősége.

Néhány tényt rögzítsünk le.

a) Ha jól értem, a gyerek felváltva van a két szülőnél. Ezt a bíróság csakis a két fél együttes kívánságára rendeli el (tehát, ha egyetértés van ebben).

b) 12 éves kor felett a gyerek nyilatkozik a bíróság előtt, hogy melyik szülőjénél szeretne lakni. A bíróság ezt - extrém eseteket leszámítva - köteles figyelembe venni.

Fentiek alapján, a mostani felállás csak akkor lehetséges, ha mindhárom fél ezt akarja.

Nem értem, hogy a gyerek miért akarná ezt, ha ilyen konfliktusos a kapcsolata az anyjával, apjával meg ennyire megvan az összhang. A logikus az lenne, ha a fiú az apjával lenne. Ha nem volt bírósági döntés, csak a két szülő egyezett meg a külön élésben és a gyerekelhelyezésben, akkor nagy öngól volt a gyerek feje fölött dönteni erről.

Az anyának le kéne ülnie a gyerekével beszélgetni arról, hogy ő melyikükkel akar élni (lehetőségként megemlíteni a megosztott felügyeletet is, ami most is van). Biztos, hogy a gyerek az apját fogja választani. Ezt tudomásul kell venni, és akkor már csak a tartásdíjban kell a két szülőnek megegyeznie.

Ha pedig az anya nem él együtt a gyerekkel, akkor a gyereknek nem is kell tudnia a párkapcsolatairól.

Azt még hozzátenném, hogy a gyerekek tünetekben kommunikálnak. De sokszor annyira nehéz észrevenni, hogy talán a nevelési stratégiánkkal van a probléma, hogy a gyerekre fogjuk.

Tipikus nárcisztikus szülők, ha nem akartok a gyereketekből egy személyiségzavaros neurotikus embert “felnevelni”, akkor ha már a világra hoztátok, vegyétek a fáradságot és menjetek el családterápiára.