Egy átlagos szülő miért nem tanítja meg a gyerekét, hogyan kell a másik nemmel ismerkedni?

Nem az ismerkedés a lényeg, hanem a másik nem(ű személy) iránti érdeklődés kultuált kinyilvánítása, tisztelet, elfogadás, őszinteség stb. Ezeket példamutatással lehet leginkább megtanítani. Hogy miért nem tudják ezt sokan? Nem csak a szülői példa a lényeg, hanem a környezet is, a barátok, a média stb. A szocializáció során már kisgyermek kortól ezek a "képességek" kialakulnak, hiszen az ember barátokat szerez, az énképe alakul stb...

Erre amúgy nincs recept, de persze egít ha a szülők tudnak tanácsot adni.

“az ember magára van hagyva, és ha a 12-16 éves korában mesterire fejleszti ezt a kézséget akkor nyert ügye van”

Tudos a tizenévesek pont nem arról híresek, hogy beavatják a szüleiket a másik nemmel kapcsolatos első lépéseikbe, és simulékonyan szóról-szóra követik a kapott tanácsokat. Gyakoribb a “jaj hagyjál ezzel” majd ajtócsapkodós szobába zárkózás. Sőt, gyakran csak azért is azt teszik, amit a szülő ellenez, mert “te nem ismered őt úgy ahogy én”. De nyilván egyszerűbb még ezért is szerencsétlen szüleidet hibáztatni, mint szembenézni vele, hogy elszúrtál ezt-azt, és megkeresni, hogy miben kell fejlődnöd. Jól megrekedtél egy dacos hatéves érzelmi szintjén.

Engem nők neveltek fel (édesanyám, nagymamám), ill a családban is nagy nőtöbblez volt gyerekkoromban, szóval elvileg tudom, hogy milyen velük élni a hétköznapokban. Vagy tudom-e? Még a legfiatalabb nagynéném (37) is teljesen más korszakban született, teljesen más neveltetésben, mint az átlag lányok manapság. Nem vagyok sem hímsoviniszta, se incel, de valljuk be, ma sokszor az átlag lánynak nagyobb az önbizalma.

Nem is ez a lényeg.

Sajnos egészen kisgyerekkoromtól egészen kamaszkoromban állandóan csúfoltak, zaklatták, volt hogy a létezésért kellett verekednem. Azóta ezek az emlékek halványultak, sőt, segítséghez is fordultam ezügyben, de azért jelentős károkat okozott ez na.

Alapból egy visszahúzódóbb, csendesebb ember vagyok, de ha sikerül feloldódnom, sikerül úgymond közel kerülni, tudok beszélgetni.

Igaz, sohasem voltam, és nem is leszek a társaság közepe, de szerintem ez nem is baj. Ráadásul elég érdekes és speciális érdeklődési köröm van.

Az apám elhagyott, de nagy segítség a barát/barátnő-keresésben ő sem lenne nagy segítség, ő is hasonló személyiség, mint én. Későn vesztette el a szüzességét ő is, sosem volt nagy nőcsábász.

19F

Megtanítja. Csak nem úgy ahogy te képzeled. Pici gyerekkorától.

-Pistike nem bántjuk a lányokat!

-ne vedd el a labdát, kérd el rőle

-köszönj szépen, fogj kezet Béla bácsival

-tanárnéni nem hülye, azért kaptál feketét mert nem csináltad meg a feladatot

Stb. Millió apróság amivel tanítjuk a gyereket az emberi kapcsolatokra.

Ha egy 20+os fiúnak nincs barátnője az nem a szülő hibája.