Normális az, hogy mindezek ellenére nagyon szeretem az édesanyámat?
Anya igazából enyhén szólva "olyan amilyen". Bővebben kifejtve: Alpári, flegma, lekezelő stílusa van a környezetével, mindenkivel. Trágárul beszél, káromkodik. Mindig mindenkiről és mindenről megvan a véleménye, mindig megmondja a "tutit". Jelenleg takarítóként dolgozik (ott a hasonló stílusú takarítónőkkel elvihorásznak). Külsőre kicsit molett, de folyton kinn van a fél hasa, forrónacit visel, villogtatja a kőműves dekoltázsát, tetkói vannak, vágni lehet körülötte a füstöt a cigarettától, meg nő létére akkorákat fingik, hogy csak na.
Otthon sem mindig könnyű vele, de a fent leírtak ellenére velem általában gyengéd, gondoskodó, szeretetteljes volt, kiskoromban is és most is és a stílusa ellenére úgy érzem, csodálatos, aranyos anyukám van, örülök, hogy van nekem. Inkább nem is veszek tudomást a viselt dolgairól. Tudom, hogy borzalmas a viselkedése, de mégis szeretek vele lenni, beszélgetni vele, viccelődni, együtt tévézni, eljárni erre-arra. Vagy ha más nem, csak megölelni, hozzábújni. Egyszerűen imádom, nem tehetek róla, képtelen vagyok nem szeretni. Ha meg épp valahol elvagyok, azt érzem, hogy szörnyen hiányzik. Szerintetek nagyon nagy őrültség? Hibbant vagyok, hogy így érzek anya iránt a hülyeségei mellett is? Vagy szerintetek elfogultság, elvakultság lehet? Miért érzem őt tökéletesnek, holott a legkevésbé sem az?
16/L
válasza: válasza: válasza:"Egy edesanya sosem tehet olyat, amiert nem lehetne szeretni, tisztelni." Ó, dehogynem, nagyon is tehet ilyet, hagyjuk már ezt a hülyeséget. Az enyém szinte minden nap vert, szíjjal, bottal, ami a kezébe akadt, nyilvánosan megalázott, lelkileg terrorizált, de olyan is volt, hogy bezárt 2 napra a pincébe kaja nélkül télen, mert 11 évesen nem mosogattam el időben. Nem is szeretem és nem is tisztelem, hiába szült meg, nincs is vele kapcsolatom. Szóvak ennyit erről.
Viszont ahogy írod, kérdező, veled jól bánik anyukád, szeretettel nevel és jó viszonyban vagytok, tehát tök természetes, hogy szereted, szeressétek egymást továbbra is :)
válasza: válasza:Attól, hogy öltözködési ficamos, meg egyszerű stílusa van, még lehet jó anya, nem függ össze a kettő. :)
Ha úgy érzed, kellemetlen helyzetbe hozza magát, csináljatok anya-lánya napokat, amikor vásárolni mentek. Nyilván az alap stílusa nem fog változni, de ha ad a véleményedre, segíthetsz neki néhány előnyösebb ruhát választani. Pl nincs baj a leggingsszel teltebbként sem, de akkor hosszabb tunikát érdemes választani, nagyon nőcis tud lenni. :) Dicsérd meg, ha felpróbál egy ilyet, mondd el, mennyire jól áll neki.
Nyilván a cigiről nem fogod tudni leszoktatni, a tetkók meg vannak és kész (nincs utóbbival semmi gond egyébként szerintem). A stílusa olyan, amilyen, bár én felnőtt fejjel már simán beszólok anyámnak, hogy nem kell mindenkiről hangosan véleményt formálni :-), 16 évesen ezt még nem mertem volna megtenni érthető okokból.
Röviden, a stílus nem függ össze azzal, hogy mennyire jó szülő, ne legyen ciki, hogy szereted őt, ritka az ilyen manapsàg, légy rá büszke.
válasza: válasza:Igen,természetes,hogy szereted.
Ami negativ dolgokat irsz róla,hát egyikünk se vagyunk hibátlanok.Lehet a környezete teszi,ahol dolgozik.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!