Mi az, amit soha nem bocsájtassz meg a szüleidnek?

Anyamnak azt, ahogyan az unokájához viszonyoul! 22 évesen teherbeestem a barátomtól, akit gyűlölt, mert rendszeresen füvezik, és kicsit balhés élete van, azonban megtartottam Tőle a babát, amit nagyon ellenzett. Azóta is undorító,hogy nem képes tiszta szívből örülni a tündéri kislány mosolyának, sikereinek, az meg még hányingerkeltőbb, ahogy szemrehányást tesz arra, hogy tönkrevágtam az egész hátralévő életemet, mert a gyereket választottam. Természetesen nagyon ritkán látjuk egymást, én meg vígan elek a kislányommal és a barátommal, fittyet hányva anyám rosszindulatúságára.

“A saját gyerekedet majd imádni fogod”-emberek olvassák ezeket a hozzászólásokat?

Azt, hogy apám iszik.

Lett volna mit írjak, de vannak itt komolyabb esetek is szóval én már meg sem szólalok, sajnálom azokat akiket megerőszakoltak és anyjuk nem tett semmit, mind a két szülőt börtönbe kellene tenni és bent nem elkülöníteni én ettől rosszabbat nem is kívánék az ilyen "szülőknek"

Amikor gyerekkoromban nézeteltérésem volt valamely tanárommal, és ők tudták, hogy nekem van igazam (utólag kiderült), és mégis büntettek, mert az volt a nevelési elvük, hogy mindig a tanárnak van igaza.

Soha nem bocsájtom meg a lelki terrort a sok fenyegetést, mert ugye az egész fizetésem náluk landolt.. Elvesztették mindenüket és most velünk élnek és ismét szolgálhatom őket egy életen át. Rakjam ki az utcára? Arra nem vagyok képes.. Így kénytelen vagyok ismét nyelni és szolgálni őket. Anyám egy nárcisztikus hisztérika, apám egy szorgalmas papucs.. Anyám dolgozni sem akar.. Mindent kitalál idős nem veszik fel sehova... A hitelt nem fizették így árverés.. Aztán mi is hitelből vettünk házat a férjemmel fizetjük becsülettel, de mindig megkapjuk be fizessétek, mert uzsorakamat... Minden barátjuk jobb ember mint mi. Állandóan azt kell hallgatni, hogy xd gyereke mennyire okos segít az anyjáéknak. Végülis hitelből vettünk házat, hogy legyen hol lakni, ha már ők nem tudtak gondolkodni... De mi nyílván semmit nem segítettünk áhh dehogy... Na ezekből van elegem. Havi szinten balhé valamin, ha épp nincs pénz valamire rögtön veszekszik, de dolgozni nem hajlandó. Szerencsére kijövünk a fizetésekről, de az ő szerencsejáték függősége már nem fér bele.. Tini koromban egy K..va voltam, mert volt barátom és még sorolhatnám. Neki alkohol se kell, hogy paraszt legyen. Vannak hetek, amikor normális aztán elkattan. Régen meglopott tudom, hogy ő volt, de persze elrendezte a lakást, hogy úgy tűnjön betörtek. De ugye bizonyítékom nincs nem volt soha csak nem voltam hülye. Van egy gyerekünk annak ellenére lehúz pénzzel, mindig beszól mit gyűjtögetünk..stb. Egy rémálom az életem, de szerencsére mi vagyunk fölényben, valahogy lesz. Hugh ez most jól esett leírni, igazság szerint soha senkinek nem mondtam ezt így el, nem is lett volna kinek. Aki tudja nagyjából az mondja miért nem költöztetjük el... Sose marad annyi pénzük, hogy újra kezdjék ketten.. Utcára dobjam??? Nem vagyok olyan ember sem én sem a férjem. Megpróbáljuk a balhékat kerülni és ha van balhé valaki elviszi a gyermekünket sétálni ő ebből nem érzékel semmit. Ahogy a gyerek rovására megy abba a percben borul az agyunk.

Mindenféle nõs férfival össze akart hozni, mert õ curválkodott egész életében.Még 18 sem voltam.

Ennyire nem történt durva dolog, mint az előző válaszokban. Nem vigyáztak az egészségemre, pedig se pénzből, se időből nem volt hiány, egyszerűen nem vették komolyan, ha valami gondom volt. Így lettem 20 évesen szemüveges (akkor tudtam egyedül elmenni szemészetre), kiderült a cukorbetegségem. A migrénemre még mindig nem hiszik el, hogy nem sima hiszti és fejfájás, anno 14 évesen még ennyire se értették meg, hogy már látni se tudok miatta és nem is hallok, stb. Vesemedence gyulladással gyerekként otthon voltam két hetet, a végén már azt hittem meghalok úgy fájt, akkor vittek orvoshoz. Azóta is nagyon könnyen felfázok, amiből szintén megint hamar vesemedence gyulladás lesz. Ezeket nagyon nehéz elnéznem annak tudatában, hogy bármikor ki tudták volna fizetni még a magánrendelést is, de amúgy épp elég lett volna elmenni ezek nagyrészével a gyerekorvoshoz.

"Apámnak", hogy elhagyott és az egyik munkahelyemről is kirúgatott.

Anyámnak hogy eldobott...ahh nem is. Azt még megbocsátanám. Azt hogy kerestem, könyörögtem neki, hogy én is létezem, és csak nem képes elfogadni, azzal a jó kifogással hogy nem ő nevelt. Könyörgöm, ő döntése volt, hogy felnevel vagy eldob...