A ti szüleitek is ezt csinálják?

Anyukamnak van erre hajlama.

Pl. (tudom, ez nem egeszen ugyanaz) sokszor elofordult, hogy apukamat kerdeztek, (vagy eppen en kerdeztem) es o valaszolt helyette. Volt, hogy raszoltam, hogy apu velemenyet szeretnem hallani (pl. hogy hogyan erzi magat).

Az, hogy a nevemben igernek segitseget masnak, az azert 18-20 eves korom korul abbamaradt. Akkor 5 evig egyetemre jartam, kulon laktam. Utana volt meg egy idoszak, amikor szuleimnel laktam. Azt hiszem, akkor mar nem volt ebbol konfliktus.

Szerintem ez akkor fog nalad is megszunni, ha kulon koltozol, es megszokjak, hogy megvan a sajat eleted, a sajat elfoglaltsagaid, es meg kell kerdezniuk, raersz-e.

Meg annyit:

Egyszer egy nagyobb munkarol volt szo, es apukam mondta, hogy egy rokonunk mondta, hogy a fia is jon majd segiteni. En meg visszkerdeztem, hogy a fiaval egyeztetett-e? Mert egy ilyen igeretet en csak akkor tudok komolyan venni, ha az illeto maga is tud rola es raer, nincs ellenvetese. A fiu 20 ev folott volt akkor mar.

Emlekszem, apukam kicsit meglepodott ezen a logikan. ;-)

Nálam is hasonló a helyzet. És a kedvencem, amikor csak bekiabálnak a szobámba és azt várják, hogy egyből ugorjak. Ha mondom, hogy mindjárt megyek, mert éppen befejeznék valamit még pár percig, erre az a válasz, hogy ne mindjárt hanem rögtön, vagy meg hogy jó akkor ne segíts és 3 napig hallgathatom, hogy fiú létemre hagytam mondjuk, hogy anyám cipelje az asztalt. És a legbosszantóbb, hogy amúgy olyan dolgokról van szó, ami simán várhatna és egyébként pont emiatt a stílus miatt már inkább fel sem ajánlom, hogy segítek.

18/F