Leírnátok nekem, hogy milyen egy jó anya?

Nekem van elképzelésem milyen a jó anya. Èn nem vagyok ilyen de próbálom magam arra fele vinni. Anyámmal is voltak problémáim. ÈS ezeket a problémákat látom magam elött, és gondolkodom el rajta, hogyan tudnám másképp csinálni.

Szerintem a jó anyának vannak elképzelései, hogy meddig tartanak a határok. Ezek a határok nem is túl szorosak de nem is lazák. Próbálom nezni mi az ami direkt csinálnak a gyerekek és mi az amit véletlen.

Határokat betartatom velük.

DE ami nagyon fontos, hogy megértem öket. Nem kell egyet érteni velük, de megértem öket. Ez talán a legfontosabb. Ès tartsd szem elött mi az amit te utáltál anyád nevelésében. Miért ment ilyen messze a kapcsolatotok.

Pl én semmi fontos problémámat nem mondtam el nekik mert...

Nem így van első. Amit írtál, az a mártírra vonatkozik, akiknek más értelme nincs az eletuknek, mint a gyerek, így akkor is a nyakak akarnak lógni, amikor az már két gyerekes negyvenes, párkapcsolatban önállóan élő ember.

A jó anya szerintem olyan, aki meghallgat, elmesél, magyaráz, megért, támogat és segít, de nem kifaggat, nem előadást tart, nem kioktat, nem akasztódik és nem csinál meg helyetted mindent. A jó anya figyelmeztet, de nem akadályoz -nyilvan kivétel a kisgyerek és az eletveszely- , hagyja, hogy a saját hibadbol tanulj. Felsorolja a lehetőségeket, de nem választ helyetted, elmondja az előnyöket és a hátrányokat és a saját választását csak akkor mondja, ha kérdezed.

Az én anyám ilyen és én is ezt az utat követem

A gyerek alapveto belso konfliktusa, amit a szulo tud feloldani, az autonomia es a biztonsag erzese kozotti allapot stabil megteremtese. Vagyis hagyod, hogy gyakorolja kompetenciait, onallosodjon, ugyanakkor ott vagy neki mindig, ha szuksege van rad. En azt latom, sok esetben mar itt komoly problemak vannak. Olyat szabalyoz a szulo, ami szuksegtelen, olyat viszont nem var el, ami mar boven elvarhato lenne.

A masik, a gyerek erzeseire valo rahangolodas es szavakba ontese. Mar pici koratol lehet ezt gyakorolni, hogy hangosan megprobalod kitalalni mit erezhet, hogy kesobb o is felismerje sajat erzeseit.

A harmadik szerintem, hogy te onazonos vagy. Sajnos biztosan van orokseged anyukadtol, amit nem szeretsz. Jo, ha ezt felismered es gondolkodsz rajta, mert a kamaszkorra az ember sokszor arra ocsudik, hogy olyan, mint a sajat anyja, vagy annyira igyekszik ellentetesen csinalni, hogy tulkompenzal, nehogy olyan legyen, de az megint egy szelsoseges viselkedest eredmenyez. Biztos, hogy te is okozol benne majd seruleseket, igy van ez kitalalva, ezt fogadd el. Az "eleg jo anya", egy valos pszichologiai fogalom, ezt tartsd szem elott. Nem lehetsz tokeletes, de a gyerekednek lehetsz eleg jo, es ennyi eleg. Ha tobbet tudsz tovabb adni, mint amit te kaptal, az mar dicseretes!

Es meg egy utolso. A kornyezetemben azt latom, hogy amig a baba rautalt a szulore, nagy a szerelem. Aztan ahogy jon a sajat akarata, izlese, velemenye, ami esetenkent elesen elter a szuloetol, mar nem olyan konnyu szeretni. Persze ezt senki nem mondja ki, mert a facen marad a rozsaszinfelhos cukormaz, de a valosagban a vak is latja. Szoval arra biztatlak, szeresd akkor is, ha mar felig felnott(kamasz), es maskent latja a vilagot, mint te. Akkor lesz erre a legnagyobb szuksege.

Azért az tök jó h 1.5 évvel a születése után jut eszedbe ez 🤣

De értékelendő h legalább eszedbe jut.

Utolsó,fél éves a gyerek.

A jó anya, magabiztos, határozott,szereti a gyereket, meghúzza saját magának és a gyereknek is a határokat.

Mindig tanul fejlődik, nem marad el.

Kedves utolsó, illene figyelmesen elolvasni a kérdezőt. Tudniillik fél éves a csemetéje.

Egyébként meg vagy nincs gyereked, vagy van, de akkor meg nem értem, mitől nem tudod azt, hogy egy féléves gyerek, az még baba. Nem nevelni kell, hanem gondozni, szeretgetni, babusgatni.

Úgyhogy teljesen jókor kérdezte meg ezt az anyuka, hogy milyen a jó anya? És ha lenne gyereked, tudhatnád, hogy ez egy folyamat, amiben mindig fejlődünk.

És az is nagyra értékelhető, hogy egyáltalán elgondolkodik ezen, és próbál a legjobb lenni a gyereke számára, és nem meggyőződésből, hanem mások tapasztalataiból is.

Hát eléggé nem értelek! Tudod a legjobb anyák azokból szoktak lenni, akiknek nem igazán volt jó kapcsolatuk a saját anyjukkal! Fura, de így van!

Csak gondolj bele, gondolom már te is kora gyerekkorodban is vágytál valamire, ami nem volt, és később sem alakult ki. És aminek hiánya egy rossz kapcsolathoz vezetett.

Gondolkozz, mik voltak ezek?

Ha valaki már gyerekkorában megtapasztalja a rosszat, sokkal érettebb, felelősségteljesebb és ügyesebb lesz, mint szülei. Már tudja mit kell kerülni, vagy mit nem szabad megtennie!

Van persze olyan is, hogy anyjával jó kapcsolatú nő is jó anya lesz, de ez sokkal inkább szerencsés véletlen, mint felelőségteljes gondolkodás!

Szóval ne félj, hajrá! Add meg azt a gyerekednek, ami neked hiányzott! És ha voltak mégis jó dolgok a rosszak mellett, ne felejtsd azt se, és azt követheted! Csak a rosszat ne ismételd, ha már te gyerekként valamit elseznvedtél!

Engem anyám például sosem ölelt meg. És már mikor felnőtt voltam sem vett komolyan, mindent hülyeségnek tartott, amit gondoltam, a kreativitásomat rendesen gyepálta. Arról nem beszélve, hogy elvált apámtól, magát mártírnak beállítva, apámat folyton szidva.

MIt fogok tenni ha esetleg gyerekem lesz? Csak olyanhoz megyek feleségül, akit szeretek és szerethetek, nehogy már ne legyen apja a gyereknek! A gyerek biztosan fog kapni sok ölelést, és majd néha kikérem a véleményét, hogy mit gondol erről-arról, és nem fogom folyton kölöknek nézni. Stb.

Anyámmal a kapcsolatomat nem ecsetelném, egy alkoholista lélekgyilkos volt.

Én akkor nyugodtam meg, amikor a kamasz gyerekem beszélt valakivel telefonon és azt mondta:

"Nagyon sajnállak. Engem az anyám mindig nagyon szeretett és szeret."

Pedig kapott büntetést, néha szidást, volt, hogy nem kapta meg amit szeretett volna, de mindig minden el lett neki magyarázva a mindenkori szintjén, hogy mi miért történik.

Szerintem az a "titok", hogy a gyerek még a rossz percekben is biztos legyen benne, hogy nagyon van szeretve!