Miért beszélnek így velem a szüleim? Miért én tehetek mindenről?

21/F

Egész héten nem vagyok otthon, nincs mikor beszélni a szüleimmel, a testvéremmel, és mikor hétvégén otthon vagyok, azt kérdi tőlem a testvérem: “Meg se kérdezed hogy hogy vagyok? Nem is tudod mi van velem”. Mondom nem tudok semmiről. Aztán hogy ne üljek az ő helyére (ebédeltünk), és elkezd sírni. Máma felkultivátoroztam az egész kertet, és akkor is én vagyok a legnagyobb hülye.

Hogy hogy beszélek otthon. Szépen beszélek. Anyukámnak vannak egészségügyi problémái, és én rajtam csap ki a balhé, mintha én tudom mi baja van. Aztán a testvéremnek valami baja van, de én ezt honnan tudtam volna hogy mi baja van, hisz egész héten nem láttam őt, mégis honnan tudhattam volna, hogy mi baja van. Náthás, torka fáj. Mintha én tehetnék róla.

Én se érzem jól magam, de azért nem robbanok ki másokra. Senkiről nem tudok semmit, nem mondanak semmit, aztán csak azt mondják hogy ez a bajuk még ez. És én ezt honnan tudtam volna? Anyukám is azt mondja, hogy nem porszívózom fel a szobám. Keveset csináltam? Még meg se dicsért, hogy felkultivátoroztam az egész kertet. Nem kell tőle semmi, úgyis lecseszés lesz a vége, szóval.

Nincs kire számítanom, nagyon nehéz. Se barátok, se barátnő senki. Nem kaptam szüleimtől biztató szavakat, és máig se kapok. Depressziós is vagyok, mert magamban vagyok zárkózva, nincs kivel elbeszélgetni. Ideges vagyok nagyon. Utálom ha valakinek valami baja van és megkérdezem tőle mi baja van mintha én tehetnék ezért, és hogy hogy beszélek velük. Nemegyszer anyukám azt mondta, hogy menyjek el hazulról, ne rontsam itt a levegőt. Nem bántok senkit, csak ők mindig belém gázolnak a lelkembe.

Miért én vagyok a fekete Bárány? Önbizalomhiányban is szenvedem.