A szülő kimondja hogy kvázi nem kell neki az egyik gyereke?

Te nem hibáztál semmit. Őszintén gratulálok, hogy hátrányból indulva, erősen megspékelve anyád visszahúzó erejével is végül eléred a célodat.

Miért ilyen? Nem tudom. Anyád ki akar sajátítani és visszatartani, pedig pont az önállóságra való nevelés és támogatás lett volna a feladat. Talán rájön, hogy hibázott. Tesókkal legalább jó a kapcsolatod?

A sértődöttség beszél anyukádból, ez mondatta vele a fenti mondatot, ettől függetlenül fájdalmas lehetett ezt hallani. De valójában nincs így.

Az álmaidat pedig ne add fel, ne engedj a lelki zsarolásnak, mert ha most visszatáncolsz örökre anyukád szoknyája mellett ragadsz. Egyébként minden tiszteletem a tiéd a bátorságod, határozottságod és eltökéltséged miatt!

sok sikert!

ha megy a nyelv és a programozás, akkor már próbálkozhatsz külföldön is

szerintem ott jobb lehetőségeit lennének

...ha már a szüleid ilyenek.

Gratulálok az eredményhez, és a terveidhez. Csak így tovább!

A kérdésedre visszatérve. Valószínűleg nem lesz szép a válaszom:

Igen. Valószínűleg(!) édesanyád nem tudott azonosulni a sérült (= selejtes) gyerekkel. Korábban azért akart ott tartani maga mellett, mert nem hitte el a falusi eszével, hogy önálló éltere képes lehetsz. Te továbbléptél, mi több, Budapestre mentél, ami lázadás a szemében. De ha már ennyire képes vagy és szembementél vele, akkor ezennel letudottnak nyilvánítja a társadalmi elvárás által rárótt, a sérült gyerekre vonatkozó gondoskodási kötelezettségét. Élvezni akarja a sikereit (az ép gyerekeket, az onnan származó unokákat), fel akar lélegezni.

Vagy csak belefáradt a gondozásodba (akármennyire is volt az könnyű/nehéz).

Ezen próbálj túllépni! Nehéz. Érzelmi támogatásra nem érdemes számítanod tőlük többet. Anyagit esetleg. Koncentrálj arra, hogy az általad elképzelt boldog életet hogyan tudod elérni, amilyen örömödben - remélem legalább - a testvéreid osztozni akarnak majd.

Örülök a sikereidnek és nagyon-nagyon drukkolok jövőbeni terveidhez!

Betegként kezeltek, életképtelenné akartak tenni, vagy - jószándékból - olyan attitűd alakult ki bennük, hogy "téged mindentől meg kell védeni", "a világ rossz" és "egyedül úgysem boldogulnál". Megmutattad nekik: egyedül is tudsz boldogulni, mire az ő elgondolásuk hibás voltára rájöttek, de ezt nem akarják bevallani, inkább sértődéssel reagálnak.

Lépj tovább. Fájdalmas, nagyon-nagyon fájdalmas, hogy ilyenek.

Ismerős a sztorid. Én halláskárosodással születtem. Egyik fülemmel 70%-ban míg a másik fülemmel 50%-ban nem hallok. Voltaképpen a magas hangokat nem hallom, ahogy a suttogásokat, nagyon halk beszédet, sziszegéseket..Viszont a mély basszus hangok bántják a fülemet- Szüleim annak ellenére, hogy már gyerekkorban az orvos azt mondta hallókészülékkel boldogulhatok, ők mégis úgy kezeltek mintha totál süket lennék. Volt, hogy előttem beszéltek ki, már szólnom kellett, hogy hallom ám.. De szerintük illetlenség szájról olvasni ( nos, igen ezt tökéletesen megtanultam) Ahogy téged engem is gátoltak a jövőmet illetően. Nem mehettem sehová egyedül, mert ne adj isten nem hallom a villamost, kocsikat, buszt, elé lépek, meghalok. (azt, hogy túl hangos a világ még nekem is, nem fogják fel) Nem tanulhattam azt amit akartam. Történész szerettem volna lenni, de annak nincs jövője. Majd ötvös, gyémántszakértő, de annak sincs jövője. Majd ők protekcióval betesznek egy iskolába, hisz örüljek, hogy "süketen" felvesznek bárhová is. Nyomdaipari végzettségem lett, mondván a könyv örökéletű, mindig van jövője ( ma halott szakmám van, semmit nem érek el vele) 18 évesen jogosítvány akartam, de nem engedték, hogy a lehető legrosszabb ötlet, mert nem hallom ha szírénázik a mentő, tűzoltó vagy rendőrség. ( csak megjegyzem. A szíréna hangja nagyon bántja a fülemet, sokszor előbb meghallom, mint aki velem utazik a kocsiban.) Mindig, mindenben gátoltak. Én 20 évesen elmenekültem otthonról, és bizony azt kaptam anyámtól, hogy ne gyere vissza sírni, ha mások kihasználnak a süketséged miatt. (sosem használtak ki) Ma már felnőtt nő vagyok. 5 évvel ezelőtt letettem a jogosítványt. 5 éve vezetek, nem volt balesetem, hallom a forgalmat, szírénákat. Annyi csak, hogy nálam nem szól a zene, mert az elvonná a figyelmemet, de lehet zene nélkül is vezetni.

Elvégeztem a kutyakozmetikát. A kutyák tudnak velem kommunikálni. Van egy macskám, aki hamar rájött, hogy a kis nyávogását nem hallom meg. Így ő másképp jelezz nekem. (bökdösi a lábamat, vagy megnyalja a kezemet..)

Hamarosan megnyitom a saját kis üzletemet. Férjhez mentem. Az ember a hátrányai ellenére is tud boldogulni. Tény, hogy nehezebb mint egy egészséges embernek, de ha magunkért csináljuk akkor menni fog.

Egyetlen egy bánatom van amit eddig nem voltam képes megoldani, az a nyelvtanulás. Egyszerűen a hallásom miatt nem vagyok képes nyelveket tanulni. Ez fáj csak.

Az én szüleim ma sem változtak, a te szüleid sem fognak. Ezért nem is kell azon rágodni, hogy miért olyanok amilyenek. Éld az életed, és valósítsd meg amit szeretnél. Csakis magadért, ne másért. Akkor menni fog.

33/N

Minden elismerésem a tiéd.

Az anyádból most a sértődöttség beszél,de majd lehet,hogy meggondolja magát.Ha nem,akkor ne keresdt te se véle a kapcsolatot.

Minden jót neked!