Szülők ti mit tennétek ebben a helyzetben?

Kamukérdés.

A 21 éves fiú szemszögéből nyáron volt ugyanez a kérdés.

Ha szimpla távoli ismerősöd, - ergo nem a gyereked, a testvéred, az élettársad fia, akkor vakon semmi beleszólásod nincs az életébe!

Nem minden olyan szürreális, ahogyan hozzád hasonlóan páran hajlamosak lereagálni.

20 vagyok, frissen estem ki egy 5 évfolyamos intézményből, mégsem jelentkeztem egyetemre, de nem azért, mert nem akartam volna természetfeletti módon, vagy nem lettem volna alkalmas a kiváló teljesítményeim alapján, hanem azért, mert egy “kedves” pedagógus fél évre alkalmatlanná tett, hogy az álom számomra felvételizhessek, megbetegedtem, fél évig gyógyultam, és mire rendeződtem, akkor lökött ki az egész képből azzal érvelve, hogy “nem hajlandó tovább építeni és mentorálni az utamon”, amikor már semmilyen más szakra nem tudtam beadni!

Nem dolgozom, felvételire készülök, úgy osztom be az időmet, ahogy nekem jólesik, és egyáltalán nem bánom, hogy van egy ilyen évem is.

Nem bulizok. A környezetemben egy sincs, ahol igényes emberek fordulnak meg.

Szóval, látszólag “én sem csinálok semmit”, a valóság pedig az, hogy jóval erősebb, kitartóbb, céltudatosabb vagyok, mint valaha anélkül, hogy egy frissen exhumált hulla lennék.

Honnan tudod ilyen biztosan, hogy nem csinál semmit?!

S mi több, - ez miért zavarja a lelkivilágodat ennyire?!