Miért nem látja be a férjem, hogy nem jó, ha a gyereke mindent megkap első szóra? Meddig lehet a tanulással takarózni?

Nem ilyen párezres tételekre gondolok, hanem olyanra, hogy lakás, autó, luxusholmik. 19 éves a lánya, konkrétan amiért más egy életen át dolgozik, neki az már megvan.

Mikor megcsinálta a jogsit, autót kapott. Kikötötte, milyen márkát, milyen extrákkal, milyen színben, milyen huzattal. Még fel sem vették, de már lakást kellett neki nézni, mert hát mi van, ha át kell alakítani. Én ha lakást kaptam volna 18 évesen, örültem volna, mint majom a farkának, nemhogy még azt nézzem, mi nem tetszik, meg mit alakíttassak át. Találtak is cirka 45 millióért. De neki nem tetszett a padló, kellett bele bárpult, nem volt jó az erkélyen a tető, a fürdőszobában a tükröket lecseréltette, pedig láttam eredetiben a lakást, semmi baj nem volt vele. Dehát persze a férjem, meg a nagyszülők ugrottak első szóra, merthát csak nem élhet olyan helyen a gyerek, ahol nem érzi jól magát. Vagy 6-7 bútorboltot végigjártak, sehol nem talált olyan kanapét és fotelt, ami tetszett volna neki, ezért egyedileg lett megcsinálva a nappaliba a bútor, és az ágya is. A lakás kétszobás+ nappalis, és mikor ezt láttam, mondtam, hogy tökjó, legalább majd tud albérlőt fogadni, na erre kiborult, hogy mit gondolok, majd ő mást fog ott kerülgetni?! Meg hogy neki kell külön szoba a tanuláshoz, meg oda lesznek rakva az edzős cuccai is. A berendezésre szintén elment egy vagyon, és ezt a férjem szó nélkül fizette, sokszor meg sem nézte, mire ad ki pénzt. Közben egyszer nem voltunk oda meghívva, legutóbb tönkrement az autóm, itt vagyok 2 gyerekkel, napi szinten kéne a kocsi, 2 hétig biztos nem lesz kész (vidéken élünk, nem jó a tömegközlekedés, a munkahelyem és az iskola egymástól messze van). Felvetettem, hogy elkérhetné a lányától az autót, vagy ha ő nem, akkor én. Hiszen ő ott van Budapesten, bárhová menne, simán elviszi a busz, metró, de hogy hát nem, mert azt ő kapta, meg kell neki ott is. Anyósom konkrétan nekem esett, hogy mit képzelek, hogy kiszedném az unoka alól az autót, van bicikli itthon, menjünk azzal. Most is nem tudom, hányszázezres telefont kapott ősszel, de közben kétszer volt külföldön is, most is azzal nyúzta itt az apját, hogy ő New Yorkban akar szilveszterezni. Nagyon ráér, barátnőm lánya is egyetemista, de mondta, hogy neki két éve se karácsony, se szilveszter, mert akkoris tanul. Erre a párom lánya jó dolgában azt sem tudja, hogy szórja a pénzt. Ezt is mondtam, hogyha ilyen sok a szabadideje, akkor elmehetne dolgozni is, de erre azzal jön, hogy elsőévesként hova, meg nem is biztos, hogy ő abban akar elhelyezkedni, amit most tanul. Könyörgöm, akkor minek van ott? Mert magánegyetem, ez a kis láblógatás a szüleinek szintén pénz.

Mellé itt van a kettősmérce, hogy a fiam kapott egy mobilt (10 éves), anyósom húzta a száját, hogy minek ekkora gyereknek. Egy szobában vannak az öccsével, és beszéltük, hogy tavasszal a dolgozót átalakítanánk, és gyerekszoba lenne, ezen is húzták a szájukat, hogy miért lesz kitúrva a férjem itthonról. Nem használjuk a szobát, legalábbis nem dolgozószobaként. Egy lomos az egész, sícuccok, biciklik vannak bent, meg futópad és rengeteg papír. Szóval a nagylány lakást kap, és ez természetes, de hogy az én gyerekeim ne közös szobában legyenek, az már felháborító. Bocsi hogy hosszú lett, de egyszerűen tényleg nem értem, miért nem látja be, hogy ez a lányának sem jó.