Hogy lehet anyának megtanítani a kopogást?

Én nem járok be a szobájába, mert ő a szobájába csak aludni és tv-zni jár be, de ezeket is nyitott ajtónál (nincs is ajtója, nem szeretletett fel amióta ideköltöztünk) végzi, hogy mindent halljon, éjszaka, ha kimegyek wc-re vagy lehúzom a wc-t, simán felkel rá és üvolt egyet a szobájából, hogy "kusslegyenmár, aludni próbálok", de amúgy egész nap a konyhában van és főz, veszekszik húgommal, veszekszik velem. Ha este elalszik, nem lehet kijárni a szobámból, mert a padló minimális ropogására felriad és megkeseríti az éjszakám. Szóval nem tudok bejárkálni hozzá, nem hatja meg napközben.

Rokonok a világvégén laknak (200 km), nem tudok odamenni.

Rendben, kiviszem akkor a kaját, mindenféleképpen kint eszem meg. Az ágyamat necces átrendezni, mert alig férek el a szobámban, épphogy elfér az ágyam és íróasztalom, mert minden cucc, amit a régi házból hoztunk és nem pakoltunk még ki a nyári költözésünk óta, az mind nálam van dobozokba, zacskókba, tele törékeny dolgokkal, így is kicsi a szobám, így meg főleg. De valamit megpróbálok. Tanulni az a baj, hogy alig tanultam ebbena félévben, mert energiám sok százalékát felemészti anyámmal való veszekedés, és el is megy a kedvem az egésztől, félek, hogy a sok egyes zh miatt kirúgnak az egyetemről. Anyát mondjuk ez nem hatja meg. Igen, koli még ennél is rosszabb volt. Alkohol fellegvár, minden éjszaka reggelig buli, élni nem hagyása a másiknak, folytonos szivatások sorozata, akkor költztem ki amikor behoztak egy rendőri sokkolót és szétráztak vele. ott gurult el a gyógyszer és hagytama fenébe a kolit (igen, egyetemi kollégium, mondjuk nagyrésze a kolisoknak veterán bukó vagy aki nem bukik, az szétcsalja az összes dolgozatát már jóideje, őket valahogy nem fenyegeti a kirúgás). Vidéki kisegyetem, mit vár az ember...