Miért nem nézik egyesek jó szemmel, ha a gyerek kap lakást a szüleitől?
Számomra ez a felelősségteljes gyermekvállalás egyik alapkövetelménye: hogy ne csak addig kelljen és addig viseljem gondját, amíg kiskorú, hanem annak tudatában vállaljam be, hogy megvan a tőkém elindítani az életben adósság nélkül és anélkül, hogy földönfutó lenne vagy bárkinek ki lenne szolgáltatva. Mikor látom azokat a gyerekeket, akiket a szüleik csak 18 éves korukig "szeretnek" kinyílik a zsebemben a bicska. Égne a képem és megszakadna a szívem, ha a gyerekemnek végig kellene dolgoznia a fiatal éveit, hogy 30 éves korára legyen hol laknia, akkor is jobbára csak hitellel a nyakán. Vagy más sz*rában nyomorognia és fizetni a bérleti díjat... Esetleg csak ezért valakivel összeházasodni,mert én nem voltam képes 30-40 év munka után letenni az asztalra ennyit, főleg a férjemmel együtt, csak elherdáltam meg feléltem meg minden fontosabb volt.
Ehhez képest folyamatosan van egy rosszmájú megjegyzés ismeretségi körben, hogy az ilyen gyerekek el vannak kényeztetve, nem becsülik a pénzt, nem úgy, mintha maguk hajtották volna ki, és a többi. Szerintem ez pontosan olyan alapkövetelmény, mint az, hogy ruhát tudsz adni a gyerekedre és meg tudsz teremteni neki egy olyan otthoni környezetet, ahol nyugodtan tanulhat és szerezhet valami jó végzettséget.
Tudom, milyen mindenféle támogatás nélkül kikerülni a nagyvilágba. Végignéztem a férjem történetét az anyjával, aki a végére kiérdemelte magának azt a címet, hogy már csak a hagyatéki tárgyalást várjuk. Ha nekem nem lett volna lakásom, amit a családi házból vettünk, amiben a szüleimmel éltem gyerekként, lehet, hogy nem is mertem volna soha az életben bevállalni gyereket. Méltatlan és szánalmas, hogy egyes szülők azt tartják jónak, hogy a gyerekük ugyanúgy kínlódjon, ahogy nekik kellett, mert "dolgozz meg érte, az a tiéd" és társai... Ilyen lakásárak mellett, ebben a világban? És egyesek még úgy is csak ülnek a vagyonukon, hogy lenne módjuk adni. Minden feltételhez kötött, egy ismerősünk például úgy engedte be a saját gyerekét a házba, amit az anyjától (a gyerek nagymamájától) örökölt, hogy végig a nyakára járt és terrorizálta. A gyerek egy szöget nem verhetett be a falba, mert végig az anyja nevén maradt. Annyira nem bízott a saját fiában, hogy 1/1-es ingatlanként haszonélvezet nélkül ráirassa, pedig ha valaki, akkor az a gyerek bőven megérdemelte volna és mindig rendes volt az anyjával. A legtöbb, amit szerencsétlen elért, hogy az anyja valami 1/8-ados tulajdonrészt rá akart iratni a talán 20 milliót érő sufnis kis panelból, ami alig volt 25 négyzetméter. Na, az ilyeneknél megy fel bennem a pumpa. Meg mikor otthon a gyerek nem viselkedik jól és a szülő azt vágja a képébe, hogy "amíg az én levesem eszed, neked itt nincs szavad és ha nem tetszik, el lehet menni". Egyesek önként üldözik nélkülözésbe a saját gyereküket...
És akkor nem elég, hogy ilyen undorító emberek élnek, még azt szólják meg, aki feltételek nélkül ad és oda mer ajándékozni a gyerekének teljes mértékben egy ingatlant, miután megszerezte a diplomáját és tud rendesen pénzt keresni és elfogadja, nem a kutyája meg a kisbabája többé, hanem egy felnőtt nő, akinek igényei vannak és saját kis élete. Nem értem, egyeseknek mi ebben az elkényeztetés. Szerintem egy ilyen szülő csak megtette, amit egy szülőnek meg kell tennie, ha már világrahozott egy életet, aki hiába lesz esetleg 18,jóval tovább függ tőle anyagilag mindenképp. És egyáltalán nem élvezi ő sem és a szülő sem. Ez nem szeretet kérdése, ez inkább kötelesség.
válasza:Nem olvastam el, túl hosszú.
Saját lakás pedig nem jár alapértelmezetten mindenkinek, ahogy nyugaton is nagyon sokat élik le az életüket bérházakban, pedig mennyivel jobb ott az életszínvonal.
Sokan ezt nem értik meg. Ha pedig valakinek van háza, az szinte mindig azért van, mert valaki arra áldozta munkás éveit, hogy azt megfizesse és fenntartsa. Hogy a nagyszülők, szülők vagy a gyerek érdeme, az mindegy. Valamelyik generáció áldozatot hozott, aminek a gyümölcsét élvezi a többi generáció. Ez az egész családalapítás lényege, nem? Hogy a saját vérvonal minél sikeresebb legyen és felülkerekedjen a rivális vérvonalon. Persze hogy irigy lesz valaki, ha a riválisának akkora szerencséje van, hogy a családja biztosítani tudja a lakhatását, olyan dolgot, ami normál körülmények között évtizedek áldozatos spórolásával lenne csak elérhető. Sokaknak akkor sem.
Mindig az élelmesek vérvonala lesz sikeresebb, ahogy az állatvilágban is.
válasza:Az ismerősöm kapott édesapjától több telket, amit eladogatott a pénzt meg úgy elhetdálta (kb 10 milliót), hogy SEMMIT nem tudott felmutatni belőle, legalábbis látványosat semmiképp (még egy árva kocsit sem). Szóval: “könnyen jött, könnyen ment”! Az apja kő keményen megdolgozott mindenért, rossz volt neki látni, h semmi hasznosat nem hozott ki belőle... Biztosan embere válogatja, nem tudom, nem vagyunk egyformák, lehet a te gyereked majd becsüli és a csillagokat is lehozza örömében.
Nincs gyerekem, de ha megtehetném, én is biztos vennék a számára egy kéglit, amit kiadnék addig, amíg meg nem kapja. Jaaaa! De megkapni csak akkor kapná meg, ha “letett vmit az asztalra” (pl diploma, meg az is fontos lenne, h tudja kezelni és értékelni a pénzt).
Szóval, nálam biztos ki kellene érdemelnie :D
válasza:Bocsi, én se olvastam el az egészet.
Egyrészt az emberek irigyek, azért (is) szólják meg azt, aki esetleg tud lakást biztosítani a gyermek(ei)nek
Másrészről meg néhány gyerek annyira beképzeltnek és kiskirálynak van nevelve, hogy rájuk is fér, hogy megtapasztalják, milyen az, amikor dolgozni kell a pénzért, és nem tolnak mindent a feneke alá. Az okosabbja ezáltal becsülni és értékelni fogja mások munkáját is.
Annál bicskanyitogatóbb pedig nincs is, mikor a szülő éveket át tartó fáradtságos munkával spórol és gyűjtöget a csemetének, aki aztán elherdálja/nem becsüli/elégedetlenkedik anélkül, hogy ő bármit is tett volna. az éremnek mindig 2 oldala van.
Az én belátásom szerint nem gonoszságból küldik el a szülők a felnőtt gyerekeket dolgozni, hanem azért, hogy szerezzenek némi élettapasztalatot.
válasza:Túl egysíkú és fekete-fehér a gondolkodásod.
"Méltatlan és szánalmas, hogy egyes szülők azt tartják jónak, hogy a gyerekük ugyanúgy kínlódjon, ahogy nekik kellett"
Az a szülő, aki maga is kínlódott, nehezen kapart össze egy lakást, annak egészen egyszerűen nincs arra kerete, hogy a gyerek alá tegyen még egyet. Nem kell ezt túlgondolni meg lenézni fujj minek vállalt gyereket, ez van és kész.
Igen, van, aki ezzel a szöveggel védekezik, de ez nem a gyerek sz×patása, hanem "nekem is ment, akkor neki is biztosan sikerülni fog". Máshol vannak a hangsúlyok.
Ha csak az a gazdag réteg vállalhatna gyereket, akinek a magáén kívül futja még 1-2-3 lakásra, igen gyorsan kihalnánk.
(Mondom ezt olyan elcsszett családi hátterű gyerekként, aki 30 évesen is albérletben nyomorog, félretenni esélyem sincs, saját otthonra esélyem sincs.)
válasza:Én se olvastam végig, túl hosszú.
Az emberek irigyek, erre röviden ennyi a válasz.
Viszont, 33 éves vagyok, házas, egy-két év múlva tudunk valszeg saját lakásba/házba költözni. A leírásod alapján - amíg olvastam - a szüleim felelőtlenül vállaltak gyereket, meg csak 18 éves koromig szerettek, mert nem voltak képesek "30-40 év munka után letenni az asztalra ennyit, csak elherdálták meg felélték meg minden fontosabb volt."
Azért álljunk már meg. Jó, hogy nem csak az szüljön, aki képes lesz 20 évvel később több tízmillió plusz vagyont felmutatni. Több gyerek esetén a sokszorosát.
2: igen, a kiérdemlés részében igazad van teljesen. Mondjuk én bízom a neveltetésben és a szememben a gyerek és a szülő is akkor vizsgázik az elmúlt 20 év eseményeiből, mikor a szülő ad neki valamit, amivel a gyerek a felügyelete nélkül rendelkezhet. Elherdálni is szíve joga, az esélyt megkapta és a nevelés útján a szükséges mentalitást is, innentől kezdve azt a sorsot éli, amit magának választ, amit kihoz az egyébként jó alapokból. Ha annyira nemnormális, hogy feléli és utcára kerül, azért már ő fog felelni. Ahogy azért is, ha lesz neki másik 3, mert jól forgatta a lapokat. Ha tisztában van a felelősségekkel és kötelezettségekkel, esetleg a jogi és egyéb következményekkel, akkor nagy baj nem lehet, ha mellé van egy kis esze. Ha pedig valamit akar, optimális esetben módja van megbeszélni a szüleivel, együtt kitalálni valami jót, hogy biztos legyen, anélkül, hogy felháborodna bárki, hogy mást forgat a fejében, például külföldre menni, összeköltözni a párjával egy nagyba, bármi...
Nyilván, ehhez kell azért bizalom is, de a véletlennél jóval nagyobb az esély arra, hogy nem lesz hülye.
válasza:Ez ilyen proli gondolkodás. Nekem szar volt nehogy már neki jobb legyen.
Meg lehet nézni az igazán tehetőseket, gazdagokat. Generációkon keresztül építik a hatalmas vállalkozásokat, vagyonokat. Igen valakinek el kellett kezdeni, de a következő generáció így magasabbra törhet, jóval többet érhet el, mintha nulláról indulna.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!