Hogy alakult az élete annak, akit elhagyott az anyja?

Akit én ismertem, annak nem túl jól. Egy darabig próbált erős lenn, okos, tanult, küzdött - volt, aki gyerekorvos lett (talán, hogy a maga sérült gyerek-énjét meggyógyítsa másokban), aztán az élete közepén egyszer csak összeomlott minden. Volt olyan, aki ugnyazt tette, mint amit vele tettek, egyszerűen lemásolta az agresszort, azonosult vele és ő lett az, aki elhagyta a férjet és a (kis)gyerekeit.

Aki pszichoterápiára járt, komoly terápiára, az valószínűleg ezt fel tudja dolgozni könnyebben, ha nincs az elhagyáson túl egyéb kisgyerekkori vagy későbbi súlyos traumája is.

Egyet tudok: rettenetes, ha az embert elhagyja az anyja, az apja vagy mindkettő, de van annál még rettenetesebb: ha él az anya, az apa, de a biológiai léte inkább átok, mint áldás: a traumatizált kisgyerekekre gondolok. Elmenekülni nem tudnak, elengedni nem engedi őket az agresszor szülő, és mire kimenekülhetnének a brutális családból, sokuk menthetetlen.

Nem az árvák a legnyomorultabbak, hanem a mélyen traumaizált kisgyerekek.

Úgyhogy fel a fejjel. Te nagyon fiatal vagy, még sokat tehetsz magadért. Sok sikert!

Ismerek. 1 evesen hagyta el az anyja. Normalis csak kicsit anyakomplexusos ferfi valt belole. Csaladja van imadja a gyereket. Igaz biztos vannak beidegodesei, feldolgozatlan fajdalmai, mert 17 evesen nagy nehezen megtalalta az anyjat, de hiaba probalta elern az teljesen elutasitotta. Kesobb talalkoztak veletlenul es az anya nem ismerte fel a gyereket, de ot a gyerek igen. Ezutan nagyon kiborult a fiu.

Az ilyean anya nem anya...ezt kell elfogadni es ezt nehez. Ha ez megvan, utana mar minden jol is alakulhat.

Tudok valakiről, akivel kiskorában ilyen történt, anyukája elhagyta (részleteket nem tudom), azóta olyan filmeket néz, amelyben ilyen történik a gyerekekkel, mindenben ezt keresi, gondolom könyveket is ilyeneket keres, de erről nem tudok.

Életének további alakulásáról sem tudok.

Pszichoterápia segíthet ezt a rendkívül sajnálatos eseményt feldolgozni.