Fiús anyukák! Milyen volt amikor a fiatok bemutatta a barátnőjét/barátnőit?

Fiam már 27 éves. Először 3 évesen közölte velem a konyhában mellette állva a szomszédunk kislánya aki szintén 3 éves volt, hogy meghívta Mónit ebédre, mert ott bejelentik, hogy összeházasodnak. Na mondom, ehhez meghívjuk a kis Móni anyukáját és apukáját is, hiszen így illik ha már esküvő a téma. Átjöttek ( jóban voltunk, sokszor volt közös programunk) Ebéd közben elmondták a gyerekek, hogy a döntésük oka az, hogy a fiam és Mónika játékautóiból hatalmas parkolót tudnának betelepíteni, és így késő este is tudnának játszani. Azt mondtuk, hogy várjanak olyan 20 évet, és akkor egye fene, jöhet a lagzi. Az első komoly lányt akibe szerelmes volt 17 évesen mutatta be. Egy suliban jártak. Kedves lány volt, bár inkább együtt lógtak sokat, nem a szülők mellett. Pár hónapig jártak, és csak akkor tudtam, hogy vége amikor kiderült, hogy más lány van képben. Nem minden lányt mutatott be, csak azokat akik fontosak voltak. 24 évesen egy ebéd alkalmával mutatta be a most már menyasszonyát. Első alkalommal tényleg semleges dolgokról beszélgettünk, filmekről, könyvekről. Ki mit szeret stb. Kedves lány, tetszik, hogy olyan életvidám, mosolygós. Ma már jobban ismerjük, mert elszoktak jönni ebédelni vagy csak beugornak, néha mi is átmegyünk hozzájuk. Kapcsolat köztünk kedves, baráti. Élik a maguk életét, ahogy mi is a magunk életét. Nem lihegünk egymás nyakában, és ez így van jól. Bevallom mi szülők inkább attól féltünk, hogy a fiam párja a mi életstílusunkat nem lesz képes elfogadni. Mi sokat motorozunk, és sokat utazunk. Sokat kirándulunk. Sokszor van, hogy éjszaka közepén nekiállunk sütni, főzni, vagy csak beülünk a kocsiba, és megyünk amerre látunk. De szerencsére Rékának nem vagyunk unszimpatikusak. Így nálunk nagyon is érvényesül az "élni és élni hagyni " szabály.

48/N

Nálunk nem volt semmi külön bemutatási procedúra, mert kicsi koruk óta mindig voltak barátok (fiúk-lányok vegyesen) a házban, zömében többen is. Így amikor jött valaki addig nem ismert, az be lett mutatva, hogy "Anyu-Apu ő a Józsi/Sári/Laci/Juli" és tovább nem volt foglalkozva a témával, mindenki ment a dolgára.

Amikor aztán valamelyik lány "szintet lépett" addigra már jó ideje ismertük. Érdekes, hogy pont olyan mellett kötött ki, akiről nem is álmodtuk volna, hogy a menyünk lesz. A haverja hozta a házunkhoz, a fiúnk elég rossz véleménnyel volt a leányzóról és az egész családjáról, amellett homlokegyenesen más típus, mint ami neki addig tetszett. De az élet útjai kifürkészhetetlenek.

Nálunk a nemek fordítva vannak, apuka vagyok és fiam van, illetve a fiamnak barátja. Remélem azért ránk is kíváncsi vagy :)

A fiam 16 éves, február körül mutatta be a 17 éves barátját. Már beszélt róla korábban szóval nagy meglepetés nem volt. Nagyon rendes, illedelmes srác, és nagyon szép választékosan, intelligensen beszélt. Igazából túl mélyen nem mentünk bele semmilyen témába, mert tudtam hogy mennyire izgulhat a fiú. Beszéltünk a hobbijáról, a családjáról, hogy hogy ismerkedtek meg a fiammal, hogy ki vallott szerelmet kinek, ilyesmi felületes dolgokról amiről egy tini általában szeret beszélni.

Azóta is együtt vannak, és olyan, mintha mégegy fiam lenne. Minden második hétvégén nálam alszanak, nagyon jóban lettünk és nagyon "fellazult". Már olyan dolgokról is beszél nekem amiről a szüleivel nem mer (nincs valami jó kapcsolatuk). Összességében mindhárman örülünk hogy egymásra találtak, de nekem szinte teljesen mindegy hogy ki mellett boldog a fiam, amíg nem bántják egymást.