Elvált szülőket kérdeznék Pár dologgal?

- Olyantól nem leszek terhes, akit nem szeretek. (Alap nálam, hogy olyannal le sem fekszem)

- Látszik, hogy nincs gyereked! Normális ember nem a külseje miatt szereti a gyerekét. Az én gyerekem pl. kiköpött anyósom és imádom (mármint a gyereket)

- Nincs megszabva láthatás, akkor vitte el amikor akarta, aztán egyszer csak elmaradt egy féltékeny tyúk miatt.

- Miért lenne rossz érzés? Az apjának ugyanúgy gyereke, mint nekem.

- Nekem is volt/van barátom, programokat csináltunk, vagy végeztem a dolgaimat, esetleg lazítottam.

- Igaz a "nagymamai jog", de ha önként nem adod valamiért, akkor lehet pereskedni, addig is megy az idő.

- Nem kellett hirtelen talpra állnom, mert megfelelően talpon voltam a házasságunk alatt is. Soha nem támaszkodtam semmilyen férfire.

- Volt segítségem, a szüleim.

- Mindig volt munkám. Idézem magam:"Soha nem támaszkodtam semmilyen férfire."

- Nincs olyan, amit egy normális kapcsolatban nem tehettek meg - a megcsalást leszámítva - mert a házasság/kapcsolat egy szövetség, nem pedig börtön.

- Soha nem veszekszünk az exszel, mióta nem élünk együtt.

- Mit hogy bírok?

Hogy válaszoljak a kérdéseidre.

-' ilyen érzés elváltként ha gyereked exedre hasonlit,és mindig az ő arcát látod? "

Fiam arca inkább rám hasonlít. Mozgása, egyéb viselkedési formák az apjára. Lányom viszont tiszta apja. Amikor rájuk nézek, azt látom, hogy szépek, egészségesek.

-"Gyakran viszi el exed a gyereked? "

Bírósági végzés szerint ki van szabva mikor viheti el őket. De mivel nincs harag köztünk, és a gyerekek szeretik az apjukat, így akkor mennek amikor akarnak. Sokszor vannak együtt aminek örülök.

-"Rossz érzés?" Nem

-"Mit csinálsz addig?" Amit épp akarok csinálni.

-" Igaz hogy van nagymama jog,tehát köteles vagy odaengedni a nagyinak a gyereket? " Igen, van nagyszülő láthatási jog, de a gyerekek jóban vannak a nagyszülőkkel is.

-' Hogy tudtál hirtelen talpra állni egyedül?"

Nem hirtelen váltunk el. Már tudtuk hónapokkal előtte, hogy nem működik, így felkészültem rá.

-' Volt segítséged?" nem volt.

-' Hogy oldottad meg a megélhetést,ha eddig nem volt munkád?" Volt munkám, volt félretett pénzem.

- " Van amit élvezed hogy megteheted amit házasságban nem tudtál? " Van

-" Van amiben folyton veszekedés van az exeddel?" Nincs, válás után mindent lezártunk. Gyerektémában mindig megegyezünk, abban sosem vitázunk.

-' Hogy birod?" Barátként váltunk el, barátok is maradtunk.

Én gyerek voltam, de válaszolok, hátha hasznos:

- anyám szeretett attól függetlenül, hogy az apámmal már nem jöttek ki, és sosem éreztem, hogy rossz érzése lenne velem kapcsolatban. Párszor elhangzott veszekedés közben az "ugyanolyan vagy, mint az apád", de ennyi. (Anyám elég hirtelen haragú, én mindig úgy éreztem, ezt csak a düh mondatta vele) Persze, hasonlítok az apámra is, de nem hiszem, hogy ez különösebben zavarná. (Igaz, nem "ölték" egymást, és az első 10 feszültebb év után most is egész jóban vannak egymással így, hogy nem élnek együtt és nem mennek egymás idegeire:)

- Apám mindig élt a láthatással (akkoriban a két hetente hétvége + a szünetek fele volt a szokásos). Anyám azt mondta, eleinte nagyon nehéz volt, amikor apám elvitt, nem azért, mert aggódott miatta(m), hanem azért, mert hiányoztam neki, egyáltalán, nagyon szokatlan volt, hogy nem vagyok körülötte (egész kicsi voltam még a váláskor, kb. óvodás, de apám már akkor egy ideje elköltözött)

- Amennyire tudom, a nagyszülő havonta egyszer, a te felügyeleted mellett láthatja a gyereket a maga jogán, de nálunk ez "be volt épülve" apám idejébe, mindig vele látogattam a nagyszülőket.

- Anyámnak annyi segítsége volt, amennyit az idős szülei tudtak adni (pl. ha beteg voltam, vigyáztak rám - amúgy anyám ezzel sosem élt vissza, sosem "passzolt le" a nagyszülőknek) Viszont értelemszerűen anyámnak úgymond plusz munkát is jelentett a szülei segítése (pl. gondozás, kórház).

- Anyám a különélés kezdetekor már dolgozott - más kérdés, hogy pár évvel később nem kis részben miattam jobban fizető munkahelyre váltott, amit végül nagyon meg is szeretett, de a váltáskor inkább a pénz volt a szempont, a régi munkáját is nagyon szerette).

- Talpra úgy tudott állni, hogy sokkal több dolga volt a munkájával, velem és a szüleivel, semhogy "sajnálja magát".

- Szerintem anyám azt élvezte legjobban, hogy nem kell már apámhoz alkalmazkodnia, és nem is keresett új társat.

- Ha veszekedtek is a szüleim, engem kihagytak belőle. Bár nem hiszem, hogy olyan nagy viták lettek volna köztük, apám nem egy "veszekedős típus". És az én dolgaimban mindig egyetértettek (pl. apám mindig fizette a gyerektartást, mindig a megbeszélt időben vitt-hozott, az iskoláimban, pályaválasztásomban, nevelési elveikben stb. is mindig kb. egyetértettek)

Összességben azt hiszem, persze, anyámnak hiányzott egy hozzá illő társ, és sok feladata, kötelezettsége volt, azért így is megtalálta a maga útját, egészen jól elvolt egyedül (inkább, mint egy rossz vagy akár semmilyen kapcsolatban), nem voltak napi anyagi gondjaink, és kiegyensúlyozottan, optimistán éltük az életünket. Szerintem jól döntött, én is így döntöttem volna a helyében. - Más kérdés, hogy ez egy "szerencsés" válás volt, mert apám is jó ember, csak nem illettek össze. Tehát ahogy írtam korábban is, nem voltak "balhék", nem kellett egymással marakodniuk és megbízhattak egymásban, hogy a megállapodásokat, amiket kötnek, betartják.