Milyen szeményiségűek az ilyen anyák?

Kontrollmániás.

Egy kivétellel a kezelhető kategóriába soroltam volna. Az egy kivétel pedig az, hogy nálad van az ő bankkártája. Ez nálam kicsapta volna a biztosítékot. Eltettem volna a pénztárcámban, és ha hozzá akart volna nyúlni, akkor fizikai erővel akadályoztam volna meg. (És persze mihamarabb elköltöztem volna, majd utána teljesen megszakítottam volna a kapcsolatot. Az én szememben ez tolvajlás.)

*Mindenben tudni akarja hova megyek,hol vagyok*

Az anyukád nem akarja,hogy rossz társaságba keveredj.Történhet olyan,amikor segítségre lehet szükséged,akkor a tartózkodási helyedre küldi a segítséget,netán lekésed az utolsó járatot amivel hazajuthatnál.

Miben parancsol neked az anyukád? /nem derült ki/

*Tudni akarja mire költöd a pénzed*

Akkor szokott ilyen szigorú ellenőrzés lenni,ha a fiatalnak szenvedélybetegsége van /alkohol,kábítószer/,vagy még nem tudod beosztani,/esetleg jó szíved van és anyukád nem engedi,hogy kicsalják tőled.

Adsz haza valamennyit az anyukádnak?

Talán a megbízhatatlanság az oka,ha anyud elvette a bankkártyádat,amivel nem értek egyet!

Annyira bírom, hogy mindig az anya a roosz...

Pedig lássuk be, akivel ezt meg lehet tenni 21 évesen, az egy szerencsétlen lúzer. És pont ezért sok esetben teljesen jogos a kontroll, mert az ilyen anyámasszony katonája teljesen hülye az élethez.

4-re:

Még ha így is volna (bár szerintem a kérdező nem ilyen) ....

Ugyan kinek a felelőssége lenne, hogyha ilyen lenne? Tán bizony nem azé, aki felnevelte?

5, nem feltétlenül.

Nekem az unokaöcséim egy családban nőttek fel, mégi az egyik egy veztő beosztású mérnök, a másik is mérnök, de egy szerencsétlen kis o.cs, aki azért is elnézést kér, hogy él és levegőt vesz. Kb belehalna, ha nem irányítaná valaki, eddig az anyukája, most a felesége. Hülye az élethez, ez van.

ÉS a kérdezőnél is elég bizonyíték a nyámnyilaságára, hogy itt rinyál, nem pedig a sarkára áll.

Attól, hogy ugyanazok a szülők nevelték, még nem biztos, hogy ugyanúgy.

Lehet, hogy az egyik a szülei szemében folyton szép és okos és ügyes volt, mindig dicsérték, önbizalmát erősítették.

A másik meg az ügyetlen, buta volt, aki semmire sem jó. És ezek önbeteljesítő jóslatként működnek. Sok történetet olvasni pont a gyakorin arról, hogy az egyik gyerekhez mennyivel másképp viszonyulnak, mint a másikhoz. Mondjuk, mert a másik visszahúzódóbb, amit a szülei nem fogadnak el, hanem azonnal kritizálják, szidalmazzák, hogy mennyivel kevesebbet ér, mint a testvére. Emiatt neki kevesebb önbizalma lesz, persze rosszabbul is állja meg a helyét az iskolában, az életben, ami csak megerősíti a szülőt abban, hogy az a gyerek tényleg kevesebbet ér, mint a testvére.