Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Nők, akiknek nem volt az...

Nők, akiknek nem volt az apjuk jelen: nektek mennyire van ez kihatással az életetekre?

Figyelt kérdés
Engem kb 6 éves koromig látogatott az apám, de csak évente egyszer-kétszer és akkor is mindig veszekedés, ordítás, sírás volt anyám részéről. Sokáig azt gondoltam, hogy ez semmilyen negatív hatással nem volt rám, de most huszonévesen jöttem rá, hogy az összes lelki szarom erre vezethető vissza. Ezért nem tudok bízni senkiben, kötődési problémáim vannak, tönkreteszem a kapcsolataimat meg a saját lelki világomat stb. Nem tudom hogyan lehetne megbirózni ezzel, de legalább felismertem, hogy hol a probléma gyökere, hogy sosem volt teljes, boldog családom és anyámnál is voltak/vannak hiányosságok. Akinek szintén nem volt apja, leírná milyen az élete?
2019. nov. 30. 10:18
 1/8 anonim ***** válasza:
81%

Az én apukám meghalt, mikor 12 éves voltam, de előtte is emlékszem gyerekkoromból alkoholizmusra, depresszióra, veszekedésekre. Anyukám egyedül nevelt bennünket utána, nem volt pótapám sem. Semmilyen problémát nem okozott ez felnőttként, tudok kötődni, bízom a férjemben, boldog házasságban élek. Kamaszkoromban sem voltak ezzel problémák, mindig sok barátom volt, és párom is akadt.

Persze gondolom az megint más, amikor valakit elhagy az apja és nem törődik vele.

Ha máshogy nem megy, keress pszichológust, jól fog esni, ha kibeszéled magadból.

2019. nov. 30. 10:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 anonim ***** válasza:

Amíg nem kezdtem/kezdtünk dolgozni a tesómmal anyagilag nehézkes volt. Alap dolgokra azért jutott mint a kaja, számla, de azért volt olyan is, hogy kikapcsoltak az áramot, illetve volt olyan is, hogy lyukas talpú cipőben jártam suliba.

Apám mondjuk jobban szerette az alkoholt, mint minket így szerintem rosszabb lett volna ha velünk marad.


Egyébként a párkapcsolati részt én is megszívtam mint te is. Most kB. 2,5 hónapja járok pszichológushoz, hogy a régi dolgokat fel tudjam dolgozni és normális életem lehessen.

Ezek mellett meg még hozzájöttek a párkapcsolati traumák.

2019. nov. 30. 10:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 A kérdező kommentje:
Igazából az a baj, hogy hiába ismerkedem könnyne meg jól is nézek ki, valamivel mindig elba...om: vagy túl féltékeny vagyok, vagy kb megfojtom az illetőt a szeretetemmel, vagy folyamatosan azon rettegek, hogy elhagynak és ezzel magamat teszem tönkre. A barátaimban sem tudok nagyon bízni. Mostanában jutottam el odáig, hogy megtaláltam hol a dolog gyökere: az apaminta hiánya. 😕 csak nem tudom hogyan lehetne ezen felülkerekedni. Pszichológushoz egyelőre nem tudok menni, 10k általában egy óra, nekem erre nincs most pénzem és őszintén szólva ha lenne rá sem hiszem, hogy mennék, mert ugyanazokat a sablon szövegeket, amiket mondanak neten is megtalálom... egy barátnőm már kb 4 pszichológusnál volt és szokta mesélni, hogy miket mondanak neki és szerinte hasznos, de számomra nem túl meggyőzőek a közhelyeik😟
2019. nov. 30. 12:15
 4/8 anonim ***** válasza:
100%
Ugyan ezzel küzdök mint Te kedves kérdező. Apám lelépett, aztán ivott és elvitte a rák kiskoromban. Szart ránk, azt is elvette amiért Anyukánk meggürizett. Borzasztóan haragudtam rá amiért nem volt apukám. És haragszok is mert minden emberi kapcsolatomra kihat, legyen az barát, haver, férj. 😔A férjem MÉG jól bírja, támogat de tudom, hogy nem maradhat így és dolgoznunk kell a féltékenységemen és a túlzott ragaszkodáson. Szívből kívánom, hogy találj egy jó pszichológust és egy társat aki támogat es segít neked ❤❤ kitartást! 😊
2019. nov. 30. 12:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/8 anonim ***** válasza:
Olyan hatása volt,hogy prosti lettem éveken keresztül.
2019. nov. 30. 12:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 anonim ***** válasza:
100%
Szerintem rám jó hatással volt, hogy az alkoholista apám eltünt az életemből. 24 éves vagyok és még nem érzek semmi negatívat, de később még előjöhet.
2019. nov. 30. 19:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 anonim ***** válasza:

Nem tudom, hogy apám miatt - aki alkesz volt és hála isten lelépett -, de én nem akarok kapcsolatot férfiakkal. Nem félek tőlük, ugyanúgy barátkoztam fiúkkal mindig is, mint lányokkal, de mindig aszexuálisként viselkedtem. Van bennem szexuális vágy, de hogy szexeljek, azt nem tudom elképzelni. Vagyis pont ez az, elképzelni simán, de megtenni, na nem.

Valamennyire biztos közrejátszott az apám agressziója.

2019. nov. 30. 19:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 anonim ***** válasza:
Nehéz volt nekünk anyagilag mindig.
2019. dec. 2. 13:19
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!