Hogy fogadtátok mikor megtudtátok, h unokátok lesz?

Én nem örültem, de jópofát kellett vágnom.

Én ismerek valakit, aki persze, hogy örült, de közben nagyon nem örült annak, hogy már fél éve várták a babát, amikor neki elmondták, hogy mi újság (és persze a másik oldali nagyszülő már rég tudta).

Sehogy. Nem érdekelt.

Leginkább a gyilkosság gondolata járt a fejemben amikor kiderült hogy egy 30 éves nő felcsináltatta magát a 16 éves fiammal és még jött ide hogy akkor a gyerektartást kitől remélheti.

Hát kb. hátast dobtam, főleg mikor a menyem kitalálta, hogy menjek én gyesre, legyek én a babával mert őneki kell a 8 óra alvás, de persze a gyes pénzt adjam oda nekik. És akkor en miből élek?!?! Persze ezt nem vallaltam be, azóta eltelt 4 év, unokámat amikor csak tehetik próbálják rám passzolni, pedig még fiatal vagyok (53 éves) szívesen töltenek en is egy hétvégét egyedül, kirandulassal vahy lerteszkedessel pl

Én nagyon boldog voltam. Nagyon jó a kapcsolatom a lányommal, a fiammal is. A lányomnak lett először kisbabája, kettő. Aztán a fiaméknál is lassan megszületik. Mindig azt mondom, hogy már két fiam és ket lanyom van, és tényleg olyan. A vőm és a menyem is nagyon gondoskodó, szeretetreméltó. Az unokáimért meg oda vagyok. Ha kell, vigyazok rájuk, de nem napi program. Van magáneletem, de minden héten egyszer talalkozunk azért. Szóval én most vagyok a legboldogabb