Ti miert utaljatok a szuleiteket?

Mert tipikus proli emberek. Az apám még akkor is simán büfög, fingik, akár az asztalnál ülve is, ha vendégek vannak nálunk. Apró dolgok miatt összevesznek egymással is és velem is, ami pár perc alatt odáig fajul, hogy torkuk szakadtából üvöltöznek velem/egymással, van, hogy attól zeng az egész utca, ahogy ordítják egymásnak, hogy leszúrják a másikat. Kiskoromban (illetve nagyobb koromban is párszor) vertek, mert egyszerűen annyira hülyék, hogy képtelenek normális ember módjára megbeszélni a dolgokat, ha valami apró dologban nem értesz velük egyet, akkor egyből agresszívak lesznek, mint az állatok.

Oldalakat tudnék írni róluk, de nem akarok senkit se untatni, szóval legyen elég annyi, hogy igazi szemét, selejtes embereknek tartom őket. Sajnos még velük lakom, de ha elköltözök, soha többé nem fognak látni vagy akár csak hallani felőlem.

Anyám tiltott mindentől és mindenkitől

Az volt amit anyám akart ha ő azt mondta hogy az ég zöld a fű kék nekünk azt kellett mondani amit ő akart

Ha volt véleményem kiverte belőlem miszerint életképtelen hülye vagyok aki nem ért semmihez és egy senki leszek

Olyanná akart változtatni ami ő

Mindenbe beleszólt

19 évesen eljöttem otthonról apámhoz költöztem,lakcím váltás,telo váltás, apám munkahelye még mindig vonta tőle a gyerektartást anyám nem volt képes át utalni apámnak bírósági dolog lett a vége

Akkor találkoztam először anyámmal aki annyit tudod mondani 1 év után hogy nem ezért érdemi nem ezért nevelt nem ezért etettet

Nos, apámat könnyű utálni, mert egy pedofil állat, aki gyerekként rendszeresen bántalmazott.

Anyámra amiatt neheztelek, hogy bár fizikailag mellettem volt gyerekkoromban, még annyira sem volt jelen lelkileg az életemben hogy észrevegye, hogy valami nem stimmel velem és bántalmaznak. Annyira a saját kis valóságbuborékában él, hogy fel sem fogja a valós világot. Persze ha elmondanám neki, mit tett apám, nem hinne nekem. Ja, és persze emellett anyám betegesen kontrolláló ember, nem ismeri a privát szféra fogalmát (simán beleolvasott bármibe, amit az íróasztalomon vagy a fiókban hagytam suli előtt; plusz mindenkinek elmondott rólam mindent, még akkor is, ha külön kértem hogy ne tegye), és ő a világ legképmutatóbb embere és ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja, akkor besértődik, ajtókat csapkod, és egész este nem hajlandó arra se, hogy elárulja, hogy min sértődött meg. Mikor végül elmentem másik városba egyetemre, megpróbált érzelmi zsarolással rávenni, hogy maradjak otthon és ott tanuljak tovább. Meg is lepődött, hogy ez nem működött nálam, mert apámat simán tudja ezekkel a taktikáival irányítani. Hát engem nem.

Asszem ennyi :D

22N

Anyám rühelli a gyerekeket... Szóval van neki három.

Ha nem kellettem, akkor lábujjhegyen kellett osonni még a fürdőszobába is, a WC lehúzása ha túl hangos volt, akkor üvöltve kijött és megvert minket. Sose kaptam se uzsonnát, se vacsorát otthon (reggeli meg csak elvétve volt, ebédből korlátozott adagot), mert kövér disznó leszek és ne egyek (sovány voltam akkoriban). Mindenért verés járt... Ha hazajött és nem mentünk ki elé üdvözölni, akkor a torkunknál fogva a falhoz vágott minket és ott ütött, ahol tudott. Ha kimentünk, akkor azért bántott, mert pihenni szeretne és nem minket bámulni, takarodjunk be a szobába.

Apám ugyanez volt. Megjött és vigyázzban kellett állni órákig, amíg meg nem vacsorázott, cigizett és megnézett egy focimeccset, majd ha jó kedve volt, akkor lekevert pár pofont és mehettünk CSENDBEN. Ha nem, akkor zengett a lakás a sikoltásainktól. Anyám ilyenkor mindig rácsukta magára az ajtót és felhangosította maxra a tv-t.

A csend volt a mániájuk, nem bírták elviselni, ha valami emlékeztette, hogy vannak gyerekeik (WC lehúzás, hiányzó zsemle, nevetés, sírás, bármi).

Aztán elváltak.

A fiútesóm felszabadult, én pedig egy még mélyebb pokolba kerültem egy pedofillal, aki az ágyamban feküdt kb hónap után minden este. Én hiába sikítottam, hogy engedjen el, anyám meg csak felhangosította a tv-t a másik szobában és magára zárta. Arra se szólt semmit, amikor a phaszphej lebukott, hogy engem kukkol minden nap a fürdőben. Tőlük van a 3. testvérem is. Itt vált számomra nyilvánvalóvá, hogy anyám tényleg rühelli a gyerekeket, ordítva rázta, 1 méterről nekem vágta, hogy hallgattassam el vagy agyonveri. Közben rájött, hogy jó csicska vagyok, így a napom úgy nézett ki, hogy általános iskola, hazamentem és anyám ordítva megráncigált, hogy fogjam a tesómat, majd eltűnt. Közben mostam, teregettem, vacsorát főztem a "mostohámnak" (engem vertek meg, ha nem volt semmi), ha hazajött az idősebb tesóm, akkor átadtam a babát és elmentem bevásárolni (amiről pontosan el kellett számolnom), majd este én altattam a gyereket és az ágyamban megint ott volt a "mostohám".

Szóval megpróbáltam öngyilkos lenni. Más rokonokhoz kerültem, akik szintén rengeteget ordibáltak és átkutatták minden cuccomat minden nap, de még ezért is hálás voltam.

A bátyám valami érdekes elegye lett a szülői mintának, de nagyon gondoskodó testvér a legkisebb tesójával. Anyám néha felkeres, hogy ADJ pénzt, te rühes ......, mert felnevelt stb, de tőlem egy híd alatt is élhetne.

24 éves vagyok.

#8 ez nagyon durva! Azon csodalkozom, hogy hogy nem hivtak ratok a gyamugyet!

Azon is csodalkozom, hogy Anyud keres..tehat tudja az elerhetoseged stb. Miert nem vetsz ennek egyszer s mindenkor veget? Felnott vagy mar! Tolem kapna ket pofont is (mielott vegleg racsapnam az ajtot).

En megtennem a feljelentest (szexualis zaklatas stb), vagy legalabb gondoskodnek rola, hogy tudjak milyen emberek. Nem szeretnem ha meg tobb gyerek eletet tonkretegye ket agyilag beteg ember!