Számotokra mi az egészségtelen szülő gyerek viszony felnőtt külön élő gyerek helyzetében?

Napi többszöri telefonálás anyuci részéről a "pici fiának",és órákig beszélni a semmiről. Ez az említett "pici fiú" már 11 éve a férjem,elmúlt 50 éves.

Engem rettentően zavar,mikor pl.egy vasárnapi ebédet nem bírunk végigenni telefon nélkül. Ami aznap már kb.a harmadik hívás,de közel sem az utolsó. Ez csak egy példa,minden nap így van egyébként.

Nyaralások alkalmával is ez van.

Elfogadtam már (volt rá időm),de ettől még egészségtelennek tartom.

Szintén rokonság, mama heti többször visz át főtt ételt a fiának, olyankor órákig ott is van, vagy csak beengedi magát a házba ha nincsenek otthon és lepakolja amit hozott, elteszi a hűtőbe.

Felnőtt, közel 50 éves férfi feleséggel, és 21, 18 és 6 éves gyerekekkel.

Van az a szint, ameddig jól jön a segítség a szülőktől, anyóstól, apóstól. Amikor én a harmadik babánkkal voltam várandós, a férjem sokat dolgozott, és ne adj Isten, valamelyik gyerek lebetegedett, akkor jól esett, hogy az anyósom átjött, hogy ne nekem kelljen 8 hónapos pocakkal a 40 fokos lázas gyereket emelgetni. Persze viszonzásképp én mosom a férjem szülinek a házában az ablakokat, mert ők már fizikailag azt nem tudják rendbe tenni, takarítónőt pedig azért ne fogadjanak, hogy az ablakokat mossa le valaki.

De a legjobb barátnőm anyósa ehhez képest egy rémálom. Ő világ életében háztartásbeli volt, 20 éves korában férjhez ment, és mivel a férje nagyon sokat dolgozott, így az összes ház körüli teendő és döntés az övé volt, a férjének csak az volt a lényeg, hogy rend legyen, legyenek tiszta ruhák meg meleg étel az asztalon, amikor este hazaért. És barátnőm anyósa ehhez jól hozzá is szokott 40 év alatt, most pedig a barátnőméket egrecíroztatja állandóan. Ott legyeskedik egész nap, figyeli, ahogy pakol, takarít, főz a menye, és például amikor költöztek és rendezték be a házukat, volt, hogy barátnőm arra ért haza, hogy a virág, amiket az asztalra tett, átvándoroltak az ablakpárkányra, meg a képek, amik a falon voltak elrendezve, helyet cseréltek egymással, amíg ő bevásárolt... Konkrétan az anyósának abból álltak/állnak a napjai, hogy figyeli az egyetlen fiacskája életét, és ha valami nem úgy történik, ahogy neki tetszik, szó nélkül változtat. Én már falnak mentem volna ettől.

Jól jön a szülői segítség, ez tény, és nem is szabad hálátlannak lenni, na de cserébe egyik szülő se várja el, hogy a gyereke otthonát, életét, gyerekeit úgy kezelje, mintha a sajátja lenne.

-Ha a gyerek képes este 10-kor is 1,5-2 órákat buszozni, ha a szülő kvázi elszarja magát.

-Ha a gyerek tölti be a szülő szerepét, a szülő magától kb. nem tudna gondoskodni magáról, olyan szellemi szinten van.

-Ha otthon túlkontrollálják(felnőttként is kb. úgy le kell jelentkezni, mint egy óvodásnak, hogy ha 5 percre elmegy otthonról, akkor is), kikerülve az otthoni közegből meg nem tud mit kezdeni a "szabadsággal", hogy nem kérik számon minden apró-cseprő dologért 0-24-ben,stb.

6-os vagyok. :) Igazából nekem nem megterhelő annyira, hogy bizonyos háztartási munkákat segítek elvégezni nekik vagy helyettük, hiszen elvileg a gyermekemet is nekem kellene ápolgatnom, ha már bevállaltam, de van, hogy ez nme lehetséges, szóval elkél nálunk is a segítség. Párom szegényke szívesen segítene a takarításban, de én eléggé háklis vagyok e téren, inkább megcsinálom én a takarítást, de akkor az legalább úgy lesz megcsinálva, ahogy én szeretem. Ő elég kezdő férfi a takarításban, szóval meg van neki bocsátva nyugodt szívvel. :D

Szerintem fontos az is, hogy minden család más, mindenhol máshol vannak a határok. Van, ahol rendesen felírják, hogy ki mit vásárolt be a másiknak vagy mit takarított ki, aztán utána pontosan ugyanannyit viszonoz, amivel nincs gond, csak nekem nagyon anyagias. Megint más családoknál meg eltolódik kicsit a rendszer, amíg kicsik a gyerekek, a nagyszülők többet és gyakrabban segítenek, később meg az életerős felnőttek segítenek nekik, ha ők már nem bírnak annyit. A lényeg, hogy azoknál működjön a rendszer, akik benne élnek, a kívülállók véleménye annyira nem számít, ha egyébként a benne élők elfogadják. :)