Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » A szüleim a testvérem miatt...

A szüleim a testvérem miatt nem becsültek meg gyerekkorom óta. Felnőttként létezik erre valami megoldás?

Figyelt kérdés

Én 22 vagyok, a testvérem 20, mindketten egyetemisták vagyunk, én az év nagy részében kollégiumban lakom, a tesóm a szüleimmel él. Mindig is jó képességű, szorgalmas gyerek voltam, jó tanulmányi eredményeim voltak, versenyekre jártam, nehéz szakon tanultam tovább. Sosem kellett könyörögni, hogy tanuljak, nem voltak viselkedési problémáim, nem lázadtam, nem jártam el itthonról, soha nem volt konfliktusom a szüleimmel. A testvéremnek nehezebben ment a tanulás (amivel szerintem semmi gond úgy alapvetően, nem mindenkinek a tanulás az erőssége, ettől még lehet mondjuk kiváló szakember), sokszor kapott rossz jegyeket, nem csak a képességei miatt, hanem azért is, mert bármi jobban érdekelte, mint a tanulás. A szüleim minden nap leültek vele tanulni, felolvasták neki a kötelező olvasmányokat, segítettek neki megírni a házit, minden áron beerőltették egy gimnáziumba, ami még rosszabbul ment neki, mint az általános suli, aztán egy laza szakra vették fel egyetemre. Emiatt a különbség miatt az én eredményeim mindig el voltak itthon bagatellizálva (sőt, le voltak szólva), természetes volt, hogy én mindig mindenből ötös vagyok, nem voltam miatta megdicsérve, helyette az volt a kérdés hogy van-e következő verseny, amin indulhatok vagy lesz-e még dolgozat/vizsga. A legkisebb hibáimat is keményen kritizálták, a testvéremnek pedig egy minimális erőfeszítését is olyan hatalmas eredménynek állították be, mintha a nobel díjat nyerte volna meg. Nyilván felnőttként már látom, hogy ezt azért tették, hogy ő ne érezze magát rosszabbnak amiatt, hogy én különösebb kínlódások nélkül is jó eredményeket érek el, ő pedig nem, de egy idő után túlzásba vitték, már nem tudtam olyasmit tenni, amivel meg lettek volna elégedve, minden eredményembe belekötöttek, kritizáltak. Tőlem minden is el volt várva egyetemen is, persze a jó eredmények itt is természetesnek voltak véve, tőle pedig csak a minimum, ha pedig ennek ellenére elért bármilyen eredményt, akkor megint ment az ünneplés, hogy milyen sokra vitte.

A lényeg, hogy annak ellenére, hogy objektíven nézve én a sokszorosát teljesítettem, mint a testvérem, már gyerekkorom óta irigykedtem rá, mert őt dicsérték, körberajongták a szüleim és az egész rokonság, én pedig egy egy jó szót sem kaptam. Emiatt ma már beszélőviszonyban is alig vagyunk. A szüleim a mai napig is kivételeznek vele, anyagilag is többet kap, mint én (nem is várok el többet, de azért nem igazságos...), a rokonok, ismerősök előtt vele dicsekednek, engem pedig legfeljebb úgy említenek, hogy "ja, hát xy-nak is jól megy a tanulás".

Félreértés ne essék, nem arra vágyom, hogy engem is körberajongjanak és dicsekedjenek velem, egyszerűen csak annyit, hogy megbecsüljenek, ne természetesnek vegyék az eredményeimet. Ők is látták, hogy mennyi energiát fektettem mindig is a tanulásba, amit elsősorban saját magam miatt tettem, de legalább velem együtt örülhetnének, elismerhetnék, hogy ez nem "alap dolog".

Légyszi hanyagoljuk most a "költözz el" és a "szakíts meg minden kapcsolatot" válaszokat, szigorúan MEGOLDÁST keresek, nem a szőnyeg alá szeretném söpörni a témát.



2019. dec. 23. 10:40
1 2
 1/12 anonim ***** válasza:
93%
Ha amúgy normális emberek, akkor még lehet próbálni őszintén elmondani ezeket nekik. Egyébként pedig marad annyi, hogy amikor jönnek vendégek, akkor beszélgetés közben szépen elmondod, milyen nehéz egyetemre jársz és milyen eredményeket érsz el. Nem kell öntömjénezni, szorítkozz a tényekre. Szerintem le fog esni mindenki álla, valószínűleg azt hiszik, hogy max. valami egyszerű egyetemen tanulgatsz.
2019. dec. 23. 10:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 anonim ***** válasza:
94%

1. Szerintem alapvetöen jól látod, hogy a testvéredet azért emelik ki, mert ö sokkal rosszabb mindenben és hogy ne érezze magát rosszul.

2. Gondolom, feltételezik, hogy neked elég pozitív visszajelzésként, hogy kifejezetten jól boldogulsz az életben, jó eredményeket érsz el.

3. Ennek ellenére a benned lévö "sértödöttséget, megbántottságot" (nem a legjobb szó, de valamennyire passzol) fel kellene oldani, ami nem túl egyszerü, mert mindenki azt hiszi, a mostani helyzet teljesen rendben van.

4. Elsö lépésben azt javasolnám, hogy ezt így írd el a szüleidnek egy levében és add oda nekik. Ennek az az elönye, hogy megvan a lehetöséged rendesen megfogalmazni, nekik meg alaposan, akár többször átolvasni.

5. A szüleid reakciójától függen vagy lassan rendezödik a helyzet, de ha nem, akkor megéri jó pszichológus segítségét kérni, hogy fel tudd dolgozni magadban a helyzetet.


Sok sikert!

2019. dec. 23. 10:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/12 anonim ***** válasza:
19%
Miért a tesódat bünteted, ha a szüleid viselkednek így és a szüleid tették őt ilyenné, ők erőltettek mindent? A szüleidre kellene haragudj, nem a tőled fiatalabb tesódra, aki ahogy te is leírtad inkább a szüleid és a család áldozata. Nem ő kérte soha, hogy kivételezzenek vele.
2019. dec. 23. 10:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/12 A kérdező kommentje:
#3 igazad van, nem így kellett volna alakulnia köztünk a kapcsolatnak. Igazából amiatt haragszom rá, mert ő is látja, hogy mennyivel többet kap és ezt ki is használja. Ő is rendszeresen beszáll az én piszkálásomba, megalázásomba a szüleimmel együtt, mert hiába nem dicsekedtem soha ilyesmivel és igyekeztem segíteni a tanulásban, mindig kevesebbnek érezte magát nálam a rosszabb eredményei miatt (pedig egy csomó mindenben ő sokkal jobb mint én, nem mindenkinek a tanulás az erőssége, csak a szüleim tartják nagyobb értéknek valamiért a tanulmányi eredményeket és titulusokat minden másnál).
2019. dec. 23. 11:29
 5/12 anonim ***** válasza:
22%

A MEGOLDÁS a belenyugvás, elfogadás, a vélt "sérelmek" kitörlése. A helyzet egyébként tökéletesen ismerős a számomra.

A szülők számára a kisebb gyerek jelenti a gyámolításra várót, pláne, ha az kissé link, csapongó, kevésbé konformista. Ha szülő leszel, talán te is megtapasztalod majd. Az önállóbb gyerek a szülővel egyenrangú szintre kerül, a viszony sokkal inkább semlegessé válik. Persze az is előfordul, hogy a kisebbik gyerek szándékosan rá is játszik a dolgokra és kihasználja a szülők befolyásolhatóságát. Túl kell lépni rajta, csak a saját életedet keseríted meg, ha hordozod magadban ezt a vélt "sérelmet".

2019. dec. 23. 11:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/12 anonim ***** válasza:
76%
Nagyon sok családban elhanyagoljak az idősebb gyereket a fitalabb javara. Ugy tudom hogy ez statisztikailag meg pszichológiailag ala is van támasztva, vagy legalabbis van valami oka. Nálunk is, az öcsem minden szavara ugorva van, mindent megkapott mindig, en meg le se voltam carva. Ez van, általában mindig a kisebb gyerek van jobban szeretve, elkényeztetve, a te eseted sem különleges. Anyadekat mar nem fogod megváltoztatni, törődj bele. Nekem annyibol jobb hogy tesom is latja hogy vele mashogy foglalkoznak, és az en pártomat fogja ha oda kerül a sor.
2019. dec. 23. 11:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/12 anonymousreview60 ***** válasza:
0%
#2:+1
2019. dec. 23. 11:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/12 anonim ***** válasza:
59%
A szüleid így gondolkodnak veletek kapcsolatban már több, mint 20 éve. Nem fogsz tudni ezen változtatni. Én is annyit tudok írni, hogy nyugodj bele. Vedd be a lesz*rom tablettát, tanulj magadért, ne az elismerésükért. Csak az elején rossz, elengedni őket...
2019. dec. 23. 12:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/12 anonim ***** válasza:
51%
Nálunk én vagyok az idősebb, a "jobb" (azokban amiket a kérdező írt, tehát sokban olyan vagyok, mint ő), és mégis én kapok több figyelmet a családtól
2019. dec. 23. 12:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/12 anonim ***** válasza:
100%

Én is hasonló helyzetben vagyok. Csak 10 évvel idősebben. Amikor megöregedtek és nyugdíjasok lettek, és felelőtlenül költekeztek, elkezdtek kölcsön kéregetni mind a kettőnktől. A különbség én meg az öcsém közt csak annyi volt, hogy amit tőle kértek kölcsön, azt mindig pontosan megadták. Amit meg tőlem kértek kölcsön, azt sohasem. Vigyázz erre, hogy ne ess ebbe a csapdába.

Fájó beszélgetés volt, amikor elmondtam, hogy nincs több kölcsön. Ha segítségre szorulnak, és támogatnom kell őket, akkor szívesen teszem, hiszen a szüleim. De ez a nagy hangon, fellengzősen elmondott "ekkor meg akkor megadom úgyis" mondatok nem kellenek, mert soha, még a milliós kölcsönt sem láttam viszont sem határidőre, sem évekkel később, soha...

Szóval ehhez a különbség tételhez hozzá kell szokni. És később, ha már kereső vagy, óvatosan kölcsönadni! Ott is kettős mérce lesz!

2019. dec. 23. 15:05
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!