Hogyan ne kerüljek összetűzésbe a szüleimmel amikor meglátogatom őket, ha szinte mindenben más a véleményünk?

33 éves vagyok, 7 éve külföldön élek, ritkán járok a szüleimhez. Ilyenkor óriási önkontroll kell, hogy semmi balhé ne legyen. Csak akkor nincs, ha mindenre bólogatok. Ami lehetetlen. Apám mindig hangoztatja a politikai nézeteit, ami teljesen szemben áll az enyémmel. Soha nem kezdenék ebbe a témába, de bólogatni sem tudok, ha ő elkezdi. Most épp a felelős állattartáson vesztünk össze... Van egy kutyájuk, aki semennyire sem hallgat rájuk, behívhatatlan, idegbeteg. Sétálni sose volt, szerintük a kertes ház elég. Mindig egyedül van, inger nulla. És beteg, a nem megfelelő táplálás miatt. Az oltásait sem kapja el minden évben. Mikor mondták, hogy nekik mindenképpen lesz kutyájuk, ha a mostani elpusztul, akkor finoman próbáltam rávilágítani, hogy nem kell mindenáron kutya, csak azért, hogy legyen. Ha nincs, idő, energia, pénz rá, akkor jobb, ha nem. Persze én voltam a szemét, mert hogy az ő kutyájuk boldog, és sokkal jobb sora van, mint a menhelyi kutyáknak... Nem is értem, miért ez kellene, hogy legyen a mérce. A múltkor a szelektív hulladékgyűjtésen vitáztunk össze, mert szerintük ők azért nem teszik, mert nem lehet. Mondtam, hogy mi mindent szelektíven gyűjtünk. Anyu elkezdett sopánkodni, hogy ő is azt tenné, ha lehetne. A városban, ahol élnek ez nem megszokott, ez tény. De lenne lehetőségük átvinni a szomszéd utcába az összegyűhtött műanyagot. Mikor mondtam neki, hogy hova, még fel is háborodott, hogy ő nehogy már a szeméttel mászkáljon. Anyám konkrétan okiratot hamisított, aláírta helyettem (hogy megkapjak egy olyan támogatást, amire nem lennék jogosult), segítés címszó alatt, holott kifejezetten megkértem, hogy ne tegye. Ehhez az kellett, hogy hazudjon rólam, olyan dolgot, ami nem vet rám jó fényt. Szeretnék jóban lenni velük, de mindig van valami, ami kiveri a biztosítékot. Próbálom ignorálni, de nem mindig megy. Mit tennétek a helyemben? Hogy lehet ezt kezelni úgy, hogy a békesség is megmaradjon?