Kérem szépen valaki segítsen, mit tegyek?

Sziasztok!

Szerintetek is itt az ideje orvoshoz fordulnom?

Szóval egy 19 éves lány vagyok, ápolónak tanulok jelenleg, de később gyógypedagógus szeretnék lenni. Ezzel nincs is semmi baj, de a családom szépen lassan az évek alatt tönkre tesz idegileg. Leszeretném előre szögezni, hogy kollégista vagyok, szóval általánosságban 1-2 napokról lesz szó, persze szünidőben nincs mit tenni.

Az a helyzet, hogy gyermekkoromtól kezdve egy írtó mérgező családban növekedek. Apukámról kisebb koromból annyi maradt meg, hogy munkába járt, sokszor megverte anyámat, volt, hogy éjszaka arra keltem fel, hogy hajon fogva húzza le a lépcsőn, folyton kötekszik vele és nőkkel írogat, sőt a mára biztos vagyok benne, hogy megcsalta, mert kiskoromból emlékszem egy sms-re amit egy nőnek írt. Már vagy 6 éve nincs allása és azóta itthon ül napról napra, egy nap 15 sört megiszik, nem tisztálkodik csak egy hónapban max egyszer, nem takarít maga után, agresszív és jóformán nem érdekli semmi ami körülötte van. Anyukám külföldön dolgozik, csak két hétig van itthon, de gondolom annak hatására, amit fiatal korában át kellett élnie, kezd megbolondulni. Úgy kell elképzelni, hogy reggeltől csak ordibál, szitkozódik mindenre és mindenkire és kötekszik(főleg belém) ,hogy milyen dagadt vagyok, egész nap bent fekszem, semmit nem csinálok, csak hazajövök hétvégére és ,,döglök,,.

Van még egy bátyám is, aki 23 éves és még iskolába járna, de fél évente vagy 5x megy be a suliba, csak itthon fekszik apámmal, semmit nem csinál, nem pakol el ő sem maga után, ki jár a haverokkal, iszik, cigizik és hajnali 3kor jár haza. Ezzel a szüleimnek semmi baja sincs, pénzelik simán, meg ugye a sok sört amit apám megiszik, arra is telik. (Egyébként nem élünk rossz anyagi körülmények között egyáltalán) Nekem folyamatosan azt kiabálják, hogy mert ugye iskolába járok és kollégista vagyok, egy héten 6 ezer forintot kell adni, amiből magamat tartom el 5 napig, úgy, hogy magamnak főzök, mennyi sok pénz megy el rám, és ha kinyitom itthon a számat, azzal fenyeget apám, hogy ,,kiveszlek abból az iskolából és csinálj amit akarsz,, ( igen utolsó évemen). Szóval én vagyok az aki miatt csődbe megy a család, mert ő nem iszik el, meg nem cigizik egy el nap ugyanannyi pénzt, na de mindegy. Egyébként a lakásba zárt helyen dohányzik és tegyük hozzá, hogy asztmás vagyok és 17 éves koromtól kialakult szívbeteg, amire gyógyszert kell szednem.

És itt jön a poén, hogy folyamatosan engem bántanak, pedig itthon mindent amit el lehet képzelni én csinálok. Tegyük fel, a hozzám hasonló korú fiatalok felkelnek délben, nyugodtan pihennek és este elmennek szórakozni, esetleg a barátaikkal valahova. Én reggel felkelek, ki kell mennem elmosogatni minden nap azt a 50 féle tányért, amiből ettek, ami 5 napig ott állt a szobájukban, mondván, hogy majd ha hazajövök elmosom. A nappaliban az alumínium sörös dobozok szétdobálva, eltaposva, a sör kifolyva a padlóra, a nappaliban az asztalon hamu, sör szétfolyva,taknyos zsepik. A fürdőben a ruha bedobálva, mert ugye nehéz bekapcsolni a mosógépet, a wc-ben, bocsánat, hogy így mondom de napok óta nincs lehúzva a húgy, olyan szag is van bent, a mosdóban szőrszálak vannak. Az egész padló tiszta retek, még oda is köpnek. Szóval ezt én minden egyes hétvégén kitakarítom, teljesen, mert nem bírom egyszerűen. Rá két órára elkezdenek főzni és megint kupi van mindenhol. Na, ilyenkor jön az, hogy elegem van már nagyon és elkezdek én is kiabálni, hogy azért, ne nézzenek hülyének. Olyankor levagyok cseszve, hogy ,,itt biztos nem volt takarítva,, ,,te csak a takarítással vagy,, vagy ,,elviszlek egy olyan házba, ahol tényleg kupi van,, de volt már olyan is, hogy kaptam egy pofont, hogy mit kiabálok. De persze, ha nem csinálom, meg akkor is velem fognak ordibálni, mert azt lehet. Ilyenkor amikor szünet van és otthon vagyok, próbálom rendben tartani a házat, hogy mégis csak ne kelljen minden nap takarítani, de egyszerűen lehetetlen, már elegem van. Tegyük hozzá, hogy folyamatosan kötekednek belém olyanokkal, hogy mennyire lusta vagyok, semmit nem csinálok, bent ülök. Már nagyon nem bírom. Két nyugtatót kell bevennem, hogy ne kapjak idegbajt. Januártól szeretnék elmenni szakorvoshoz, mert olyan szinten tönkre vagyok, hogy ha csak valaki itthonról hozzám szól, rosszul leszek.

Egyébként apámról még kihagytam azt, hogy semmit nem képes egyedül csinálni, az ételt tálcán kell bevinni a szobájába.

Nem hiszik el nekem, hogy az iskolával is van elég problémám, mert lassan érettségi és szeretném a 4-es átlagot elérni, amihez nagyon sokat kell tanulnom. Kimerült vagyok, de nem tudok aludni sem.

Mit csináljak,ha csak csicska vagyok itthon, de egyébként nem szólhatok egy szót sem? Ti mit tennétek? Senkihez nem tudok fordulni.

Ne haragudjatok a helyesírási hibákért, ha vannak.

(Mielőtt a sok okoskodó leírná, hogy kamu, szívesen elmondom nekik az igazi nevem, üzenetben és megerősítem)