Te jó ég, miért ilyenek a szüleim?
Múltkor hallottam, hogy azt beszélték, hogy nem fognak többet főzni. Kevesebb pénzt kell adnunk a tesóinkkal és akkor mindenki megoldja magának a kaját, mert hogy nekik elegük van már.
Hozzá teszem, hogy mi már többször is szóltunk, hogy nem kell ennyi kaja. Például egyik nap főznek pörköltet, de jó nagy adaggal, 3kg alatt nem állnak neki. És abból ügye bőven jutna másnapra is, meg a pörkölt az még finom is másnap, de Ők simán neki állnak mondjuk rántott húst sütni. Merthogy legyen friss kaja. Bezzeg utána meg jajgatnak, ha valamelyikből több marad meg.
Most is az ünnepek alatt előre lett sütve főzve mindenféle finomság, erre már 25-én panaszkodtak, hogy nincs mit csinálni. Másnap már főztek is.
Aztán ma kipróbáltam, hogy akkor nem eszek semmit. Most délután meg már kérdezgették, hogy mi bajod, beteg vagy, miért nem eszel? Mert hát nem tudják, hogy én hallottam. Mielőtt valaki azt mondaná ne halgatózzak: nem, nem halgatóztam csak azt hitték kint vagyok a kertben, közben meg a szobámban voltam.
De most tervezem, hogy akkor januártól nem eszem. A pénzt oda adom így is, mert elég jól keresek, de nem fogok abból enni amit Ők vesznek.
Meg igazából mindenbe bele tudnak szólni. Bármit teszek: mondjuk csinálok egy medencét a kertben nekik van jobb ötletük, hogy hová kellene. Vagy egy rózsát el ültetek, még abba is bele kötnek, arrébb kellet volna 50 centivel. De ők egyébként csak leszórnák fümaggal az egész kertet aztán néha lenyíratnák a füvet valakivel.
Múltkor a szobám festettem és én kevertem hozzá a festéket. Mondták, hogy ne szenvedjek ezzel a szarral, vegyek egy előre kevertet aztán kész. De mikor kész lett mondták, hogy milyen jól megy a szín a bútorokhoz, de az elején mégsem hittek bennem.
Szóval igen gyakorlatilag mindenbe bele szólnak, és bármi ötletem, tervem van, ők mindig mondanak valamit, hogy szerintük másképp kellene csinálnom.
Félre ne értsen senkise imádom Őket, és szeretek együtt élni velük, de azért így, hogy már 20 éves vagyok kicsit jobban bízhatnának/hihetnének bennem.
Mert a pénzem és az állásom már megengedné, hogy el költözzek, de így egyedülállóként még nem akarok, de amint lesz egy komolyabb barátnőm már lépek is le Vele.
Van valakinek ötlete tanácsa, hogy mit kellene tennem?
válasza:A szüleid sem egészen normálisak, de te sem vagy különb tölük!
Az egyetlen értelme tanács az lenne, hogy költözz külön és élj egyedül, de ezt úgysem fogadod meg!
válasza: válasza:Nem hiszem hogy alapjaiban meg tudod valtoztatbi a helyzetet. Vagy elfogadod oket es az elteteket igy, vagy elkoltozol.
Esetleg megpribalhatsz veluk beszelni, hatha hatasos lesz.
válasza:Már meg ne haragudj, de ha jól keresel, akkor miért ülsz a szoknya mellett?
Majd ha a saját magad ura leszel, akkor nem fog beleugatni senki az életedbe.
Oda ültetsz, olyan színz festessz, ami neked tetszik.
De addig...marad a beleszólás mindenbe.
Ez az élet rendje. Nem feltètlenül a szüleid a hülyék.
válasza:Persze valamilyen szinten azért megértem. Nem azt szeretném, hogy egyáltalán semmit ne szóljanak, csak na..
Illetve egy egy szóval nem mondtam, hogy Ők lennének a hülyék,vagy, hogy én tökéletes vagyok. Csak szeretnék egy kicsit több bizalmat.
Pénzt meg annyit adunk amennyit kérnek. Én amikor meg kaptam ezt a jobban fizető állást már az első fizetésemnél többet adtam a kezükbe de vissza adták. Volt, hogy a tesóimmal elvettük időnként számlákat, befizettük és akkor is mondták, hogy majd szólnak ha Ők nem tudják fizetni. Persze megköszönték, de mondták, hogy nem kell.
Illetve volt, egyszer másfél hónapom, hogy itthon voltam (persze pénzt így is adtam volna, de nem fogadták el) és ez idő alatt mondtam, hogy megcsinálok mindent. Vásárlással főzéssel, takarítással mindennap megvoltam délután 2-re, úgy hogy soha nem ébresztőre keltem. Keltem amikor keltem, és nagyon élveztem. Nem vártam, hogy vissza menjek dolgozni.
Jó igaz, hogy csak rövid ideig csináltam, és nem mondom, nem lehet bele unni.
De akkor legalább elfogadnák a segítséget.
válasza: válasza: válasza:Azért nem ártana különbséget tenni a beleszólás és a hozzászólás között!
Mi nem vagyunk "beleszólosok", de vannak dolgok, amiben van, vagy lenne gyakorlati tanácsunk, érdemes lenne esetleg odafigyelni!
Pl. ez a rózsaültetés és medence is téma volt nálunk is, elmondtuk, hogy mi miért nem tennénk a kertkapu közelébe a rózsát, de végül hagytuk.
Mi lett az eredmény?
A futórózsa megnőtt, mindenkinek tépte a haját, ruháját kifelé-befelé menet, akárhogy nyírogattuk tavasszal. Végül ki lett szedve, átültetve, de ezt nem bírta és kipusztult.
Medence:
Simán lehet kifogásolni a helyet, ha valakinek nem tetszik, hogy az utcáról rálátnak és olyan az érzése, mintha egy színpadon pancsolna. Vagy ahogy nálunk lett felállítva, majdnem a fa alatt, így állandóan tele volt levéllel, terméssel, bogarakkal és egyéb szeméttel. Ezt is megmondtuk előre, de mi nem vitatkozunk, ha valaki a saját kárán akar tanulni, ám legyen! Ebből is lett egy csomó plusz munka és 8000liter víz elpocsékolása. Most ott van, ahova javasoltuk eredetileg és láss csodát, ott jó helyen van!
A főzés:
Miért kellene valamelyik szülőnek, vagy mindkettőnek főznie felnőtt gyerekekre és ha ezt nem akarják, az miért számít sértésnek? Főleg miért kellene ezt titkosan kezelni, mert ha a "gyerek" meghallja, akkor éhségsztrájkba kezd?
Én végigfőztem az egész életem és bizony jó lenne már nem azzal kelni és feküdni, hogy mi lesz aznap vagy másnap a kaja, azt beszerezni, elkészíteni.
Ha csak kettőnkre kellene gondolnunk, nekünk megteszi valami szerényebb dolog is, ami egy fiatalnak kevés.
Vagy ha úgy gondolnánk, akkor nem főzünk semmit, eszünk hideget, vagy hozatnánk, esetleg beülünk valahova.
Imádjuk a családunkat, de nem vagyunk a rabjaik, de főleg nem vagyunk a kényelmüket biztosító személyzet!
Minden éremnek két oldala van!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!