Hogy nevezik az ilyen szülöket?

Ha szülő lennék és lenne ennyi lakásom, csak akkor engedném a gyerekeimnek, hogy lakjanak benne, ha fenn tudnák tartani, és már letettek volna valamit az asztalra. Ja, és ha azt hinnék, hogy alanyi jogon jár nekik, és emiatt megkérdőjeleznék, hogy milyen szülő vagyok, akkor elfelejthetnék...

De remélem azért sajnálni nem kell, hogy “üres kézzel” indulsz az életbe, mert rengetegen vannak még így, csak nem siránkoznak ennyit.

Mondjuk olyannak aki nem tesz mindent a gyerekei segge alá próbálva megtanítani nekik az értéket mit jelent megdolgozni bármiért. Ami szüleidnek van azért ők dolgoztak meg nem Te. Miért is kellene magától érthetőnek lenni,hogy az a tiéd?

Jobban becsülőm az ilyen tehetős szülőt mint aki mindent a gyereke feneke alá tesz utána csodálkozik, hogy bizony vagy semmi se elég vagy semmit nem becsülnek meg.

3-as vagyok, akit szeretettel lepontoztatok.

Nálunk mellesleg az a helyzet, hogy mindkét szülőmnek segítettek a nagyszülők, sokszor erőn felül is. Én ezt nem kaptam meg. Nem tudom, hogy ez segített-e rajtam valamit, vagy hozzátett-e bármi pozitívat a jellememhez, de szerintem nemigen.

Szerintem butaság. Mi mindkét gyereknek legalább addigra szeretnénk lakást adni, mire diplomáznak. A diploma nem feltétel csak nem tudom, mikorra jön össze a pénz.

Egy otthonnak a kezdetének kell lenni mindennek, nem a végcélnak. Külföldön albérlet is jó, de itthon olyan magasak a díjak a fizukhoz képest, ami irreális.

Szóval: nem hiszem, hogy mondjuk rosszabb mentőtiszt lenne a gyerek, ha nem szorong attól, hogy össze tudja-e kuporgatni a bérleti díjat. Inkább költse a pénzt továbbkèpzésre, tanulmányútra.

Vagy kezdjen egy olyan szakmába, amihez kell befektetett pénz. Vagy alapítson egy sikeres vállalkozást.

Attól nem lesz senki felnőtt, hogy 35 éves koráig otthon eszi a mama főztjét, sokk inkább az lesz, ha 25 évesen ellát efy lakást, beszerzi a szükséges dolgokat, intézi a karbantartásokat és dolgozik a megèlhetésért.

Nekem van egy ismerősöm, akinek mindent a segge alá tolnak: vettek neki lakást, a számlákat is a szülei fizetik, annak ellenére, hogy van munkája, ahova a szintén az anyja rakta be, konkrétan hoteligazgatót csinált belőle, úgy, hogy vett egy kisebb hotelt Ausztriában, tehát még azért sem kellett megküzdenie. Igaz ehhez elvégzett egy alapszakot, 5 év alatt ki tudta puskázni, meg persze fizetni...Természetesen egy új mercedese is van, a szülőktől.

És hogy milyen a jelleme? Szerinte neki ezek alanyi jogon járnak, mert a szülei megtehetik, nem értékel semmit, nem tudja milyen megküzdeni azért, ha el akar érni valamit, és mindez azért mert semmit nem kellett soha megtennie azért, hogy legyen valamije. Kérkedik azzal, hogy lakása van a rózsadombon, de persze csak a közeli ismerősei tudják, hogy hogyan is él valójában.

És ez csak egy példa..habár én nem ilyen közegből jövök, mégis rengeteg közeli hasonló mentalitású ismerősöm van, és mind ilyenek....