Anyám miatt nem jött össze az életem, mert hátráltatott?

Mi az, hogy 20 évesen “visszavonatta” az ajánlatot? És te hol voltál? Miért nem álltál ki magadért? Hogy neked igenis kell az az ajánlat, a kedves rokon a te véleményed alapján döntsön, mert nem gyerek vagy már, hogy anyád legyen ebben illetékes.

Meg mi az, hogy 26 évesen már késő az egyetem? Ez csak kifogás, te nem akarod ezek szerint. Ennél sokkal idősebbek is járnak oda, pláne levelezőre.

Anyád valóban mérgező embernek tűnik, de 26 éves felnőtt emberként nem mutogathatsz rá a kudarcaidért, mert az már a te hibád, hogy felnőttként nem tudtál kiállni magadért, és hogy most sem akarsz javítani a helyzeteden, mert 26 évesen szerinted “ciki” az egyetem.

Az életedet te alakítod.

Ne siránkozz azon h mennyire elsz.ródott.

Attól meg nem lesz jobb h anyádat hibáztatod.

Nem picsogj azon h mi lett volna ha!

Tegyél meg most mindent azért h jó éketed legyen

Állj a sarkadra, és ne engedd magadat befolyásolni.

Vagy majd 40 évesen is azon akarsz siránkozni, hogy anyád miatt nem jutottál semmire?

Egyetértek a fentiekkel. Mi is azt hallgattuk egész gyerekkoromban, hogy semmire se vagyunk jók, nekünk úgyse fog ez vagy az sikerülni.

Fordíts hátat. Eegyetemre Simán mehetsz

Aki huszonévig azt hallgatta a számára legfontosabb személytől, hogy ő semmire se jó, az el is hiszi ezt magáról.

Zéró önbizalom.

Nekem is pszihológus kellett anyám hatásai miatt.

Neki az volt a mantrája, hogy a férfiak mind szemét disznók. Csak kihasználnak és félrelépnek, stb. Főlwg akkor vadult ez be, mikor serdülni kezdtem. Elolvasta a naplómat, és miután látta, hogy egy fiúval kölcsönösen érdeklődünk egymás iránt (full ártatlanul) fogta magát és szövegkiemelővel beleírkált (pl: "Máté ma megdícsérte az új pólómat!" Anyu firkálása: "a csöcseidet nézte!")

Tudat alatt elkezdem a tényeket igazítani az elméletekhez. Csak olyan pasikkal jöttem össze, akiktől ezt várhattam.

Szerencsére elkezdtem pszihológushoz járni, aki hamar észrevette, hogy azok a szavak, amiket a férfiakról mondok, nem a sajátjaim.

Eltelt jó pár év, és egy egészséges kapcsolat büszke fele vagyok :)

De bele se merek gondolni, hogy hol tartanék, ha anyu szavai felém irányultak volna, nem a férfiak felé.

Abban viszont egyetértek itt mindenki mással, hogy ebből ki kell törnöd.

Legextrémebb mód, ha olyan munkahelyet keresel, ami szállást is kínál: általában gyárak csinálnak ilyet. Néhány hónap alatt továbbállsz, némi tőkével.

Cumi ez is, de sokkal kisebb, mint minden nap otthon nyelni a mérget.

És keress egy pszihológust.

Az a baj, hogy hagytad. De bármikor a sarkadra állhatsz és kezdhetsz saját életet.

Anyád azzal bsazta el legjobban, és ez az ő hibája, ahol nem szabad áldozathibáztatni, hogy sok szülő simán olyan kishitűséget tud beleoltani a gyerekébe a bevésődés idején, hogy nagyon nagy hendikeppel dog indulni az életben, mire ledolgozza. De ha felismerted, akkor nyer ügyed van.

Én ma egy sikeres 40es vagyok, aki sok sok év kitérő után él úgy, ahogy mindig is szerettem volna. Engem is hátrtáltattak, engem is más pályára szántak, nekem is időbe tellett felismerni sgb....