Ti helyesnek tartjátok ezt a szülői viselkedést?

Kedves kérdező!

Minden rossz indulat nélkül. Az ő élete. Elmúlt 18 éves. Sok ilyen van. Az is lehet, hogy elfáradt. Van olyan is.

Sajnos, mi a csóróbb szülők közé tartozunk. Esélyük sem lesz a gyerekeinknek, hogy bármit is a popsijuk alá tegyünk. Természetesen ahol tudjuk segítjük őket. Nem is haragszanak, nem is követelőznek. Szeretnek minket, mi is szeretjük őket.

Engem sem segítettek semmiben, már csak azért sem, mert anyám az inkább elvett mint adott, amíg élt, halála után mentem egyetemre, apám nem tudott anyagilag segíteni, diákhitelből és félárvasági támogatásból éltem. Aztán kimentem Angliába, kb. mire visszajöttem párkapcsolat miatt, addigra apámat leszázalékolták, tüdeje is beteg. Ő az, aki rendszeresen kölcsönkérésre szorul (nem banki, csak ismerősi), tőlem nem szokott kérni, mert nekem is megvan a saját problémám: diákhitel, plusz a félbehagyott egyetem miatt is fizetnem kell majd, mert államin voltam.

A kérdésre válaszolva, nem egy halva született ötlet ez, ha be tudja úgy osztani a pénzt, hogy elég legyen. Ami engem aggasztana, az az, hogy így nem lesz elég ledolgozott éve a nyugdíjhoz. Az meg a saját lelkiismeretének a kérdése, hogy akarja-e támogatni a gyerekét. A helyedben inkább ezt kérdeztem volna, mármint, hogy ha akarná, megtehetné, hogy folyamatosan, vagy 5 évnél kisebb kihagyásokkal dolgozik, és amit akkor tesz félre, abból a gyerekét támogatja. Elég önző, az biztos, de nem jár alanyi jogon a támogatás. Az egy szívesség, más kérdés, hogy egy jóérzésű szülő ezt magától is megteszi.

Szerintem érthetö, ha nem CSAK dolgozni akar egész életében, és nem akkor akarna esetleg kicsit ÉLNI, amikor már öreg és nem TUD!

A kérdésed alapján tisztességgel felnevelt, megadta a lehetöséget arra, hogy tanulhass, és életképes ember lett belöled.