Mennyire vagyunk felelosek felnott rokonert, szuloert, ti maradnatok vagy koltoznetek?

Amilyen sürgősen lehet, költözz!

Mondom ezt neked úgy, hogy én nem költöztem - igaz, nem is szapult - de a legszebb éveim tönkrementek.

Ha valamit akarsz tenni érte, akkor fizess neki elő heti menüre iskolában/óvodában/étteremben olyan helyen, ahol ki is szállítják és kéthetente egy takarítónőre.

Lehetőleg úgy, hogy ezeknek a költsége a nyugdíjából lenne fedezve, mert gondolom ezzel a tespedő életmóddal csak nyugdíjas lehet.

A maradékot meg költse arra, amire akarja, nem áll gondnokság alatt, pedig lehet, hogy nem ártana.

Ülj le vele beszélni, és tisztázzátok a dolgokat! Értem én, hogy özvegy, meg minden, de akkor is meg kell tanulnia magáról gondoskodni. Felnőtt, nem gyerek. Fokozatosan le kell tenned a munka nagyját.

Neked segítened illik, de amit csinálasz, az a helyette való munka, ez nonszensz. Neked most élned kell az életedet, karriert építeni, párt találni és gyereket vállalni (ha akarsz). Én egy ilyen nővel (aki szénné dolgozza magát a nem magatehetetlen apja helyett) nem tudnék, nem akarnék mit kezdeni.

"Ha elkezdi mondani, fel-egyoras minosithetetlen fejmosasokat kapok a letezo leg lekezelobb stilusban." Mond meg neki, hogy a gyász miatti feszültséget ne rajtad vezesse le, hanem járjon terápiára, dolgozzon (pl. a kertben).

"Viszont, buntudatom van. Gyerekkoromban, egyetem alatt csak azert dolgozott, h eloteremtse a penzt szamunkra." Ez a szülők dolga.

"Raadasul, ha en is elmegyek, teljesen egyedul marad." Keressen barátokat. Élessze fel a régi kapcsolatokat. A meghaltak helyett keressen újakat.

39F