Alkoholista szülők gyermekei! Ti hogyan tettétek túl magatokat rajta?

Nekem csak az "apukám" alkoholista.

Igazából engem nem nagyon érintett meg lelkileg...

Az évek alatt annyi rosszat kaptam tölle ,hogy már nem érdekelt semmi vele kapcsolatban. (Sem az ha részegen esett haza ,sem ah ha beszólógatott stb)

Én csak azt sajnálom ,hogy a gyerekkorom nagyrészét tönkretette és ,hogy nemlehet helyette egy nornális apukám. Aki szeret/törödik velem stb

Édesapám volt alkoholista nálunk ,a gyermekkoromat 6-15 éves koromig tette tönkre... Mindig féltem hazamenni,hogy kit fog bántani,és kit nem.

Hála istennek van két idősebb bátyám akik mindig ott voltak és védték édesanyámat. szerencsére...

Hogyan tettem túl magam rajta,hogy tönkretette a gyerekkoromat?

Sehogy,ezzel együtt élek.Ugye van egy olyan mondás,hogy a vér nem válik vízzé.

Esetemben próbálok arra törekedni,hogy ne olyan legyen ,mint ő. :) Ez az egy segít ebben,más nem.

Nekem az apósom volt alkoholista. Mindennapos esti veszekedések, agresszív magatartás. Ő nappal nem volt részeg, este ötkor kezdett inni minden nap, na akkor indult be a cirkusz.

Az édesanyjuk depressziós lett, aminek következtében öngyilkos lett, mikor a gyerekek 13-14 évesek voltak.

A férjemnek és a bátyjának is pszichiáterre volt szüksége, hogy feldolgozzák ezt az egészet, úgy 30-35 éves koruk körül.

Azt mondhatom, hogy sikerült nekik. Mindkettőnek normális családi élete van.

Ez miért trauma? Van alkoholista szülőm (az ország egy jelentékeny része az), teljesen kedves, értelmes, odaadó ember.

Ha valaki bánt, az eredendően nem az alkoholtól van, az csak rásegít, szóval nincs mit túltenni magam rajta.

9. Elfog az jönni hamarosan.

Nekem a muter volt zugivó és engem pont ez ösztönzött arra hogy már vagy 15 éve egy kortyot se ittam.

Meg a hugom is ivott. Már nincs itt egyikőjük sem.