Akik ezen az oldalon azt szokták szorgalmazni, hogy a magáról gondoskodni képtelen, pl. skizofrén, autista, értelmi fogyatékos, stb. felnőtt gyereket a szülők tetessék otthonba, azok?

Én sosem jártam ilyen otthonban, nem is válaszoltam ilyen kérdésre, talán nem is találkoztam még ilyennel ezen az oldalon, de ha ilyen helyzetben lennék szülőként, sajnos azért kéne, hogy otthonba kerüljön a beteg gyerek, mert én magam félnék tőle. Tudomásom van olyanról, aki autista, és igencsak agresszív, valamint egy skizofréniástól is félnék, ha a gyerekem, ha nem, sosem lehet tudni mikor borul el az agya, és megver, netán megöl valakit, akár a saját családtagjait.

Azonkívül, ha valaki autista vagy értelmi fogyatékos, emiatt vele kell lenni, gondozni, akkor nem is lehet eljárni mellőle dolgozni. Akkor miből él meg az a család? Miből lesz nyugdíj?

Meg mi van akkor, ha pl kisgyerek van a családban? Legyen kitéve veszélynek?

Vagy ha a szülők már idősek, nincsenek olyan jó állapotban? Mi lesz, ha ők már nem lesznek?

Laktál már együtt skizofrénnel,aki nem hajlandó a gyógyszereit szedni , elvagdossa a kábeleket a házban, késsel fenyegetőzik ,mert őt lehallgatják ,megfigyelik szerinte ?

Vagy ápoltál esetleg 80 éves demenciás papát,vagy Alzheimer kóros mamát ,aki nem ismer fel,pelenkázni kell,jobb napjain cska vegetál,a rosszabbakon agresszív is,és a testi ereje még így 80 évesen is vetekszik a tiéddel ?

Éltél már együtt súlyos autistával,aki csak hümmög egész nap békésen,kivéve ha valami miatt bepánikol ,túltöltődik ,a hallása sokkal érzékenyebb mint a tiéd,szóval elég egy mentőautó ,vagy az ,hogy a postás csenget ls dührohamot kap,amikoris a saját fejét a falba veri ?

Ehhez légyszives képzeld hozzá,hogy nem vagy milliomos,tehát vagy neked,vagy a párodnak (ha van egyáltalán) dolgoznia kell ,így is egy fizetésből meg az ápolási segélyből kell élnetek,és te mint ápoló 0-27 órás szolgálatban vagy. Mellette lásd el a gyereked/gyerekeid ha vannak .Csináld ezt évekig,úgy,hogy nem halsz bele sem testileg sem lelkileg. Utána tedd fel újra ezt a kérdést.

Serult ember szülője vagyok.

Jártam otthonban, oda talán beadnám a gyerekem egyszer talan egyszer, ha en mar nem birnam fizikailag, de amig birom addig nem. Ahol voltam az egy jo allami otthon, de nagyon messze van a jelenlegi lakhelyunktol es csak gyermekeket fogadnak, tehat kesobb ott felnottkent nem lehetne.

Es talalkoztam olyan apoloval, aki vitt orvosi vizsgalatra nagyon serult gyereket. Annyira vigyazott ra es olyan szeretettel beszelt rola. Pedig olyan otthonbol jottek, amitol borzadnak azok, akik csak beugranak egy latogatasra.

Egyebkent konnyu azt mondani adjak be, vagy miert nem adjak be, de egyreszt sokan foleg az edesanyak a beteg gyerekhez is ugyanugy kotodnek es mivel sokkal tobb energiat fektettek bele es jobban is ovjak nagyon nehezen adjak "be" barhova is. Ilyen tenyleg csak ehenhalas szelen jut eszukbe sokuknak.

Persze jo esetben az apa vagy ha elhagyjak oket az uj elettars keres annyit, hogy megeljenek akkor is, ha az anyanak nem sikerul ujra munkaba allnia semmilyen formaban sem (vannak nappali intezmenyek, ahova ezek a gyerekek/felnottek is jarnak/jarhatnak szerencsesebb esetben). Sokakat a nagyszulok tamogatnak, amig elnek, van aki tavmunkaban vegezheto munkara all at. Van ahol nagyobb a csalad es a mar felnovo testverek is segitenek.

Ismerek olyat ahol mar meglehetosen idos az ertelmi fogyatekos csaladtag es mivel nem agressziv, csak "kisse butabb" egyutt elnek, segit amiben kepes es amugy csak a tevet bamulja. Mindenki tisztaban van a kepessegeivel es termeszetesnek veszik ot.

A megelhetesrol: jo esetben nem egyedul el anyuka es a beteg egyutt.

A kerdesedet kerdezo ertem. Szerintem akik azt mondjak add be ne szenvedj vele otthon azok nem jartak ilyen helyen es nem ismernek ilyen csaladokat ugy igazan...