Elköltözzek itthonról 17 évesen?

Nincs értelme szerintem elköltöznöd, ha ugyan úgy piszkálnának, mert akkor csak annyit változna az életed, hogy havi 100-kt meg kell keresned. És nem tudsz a tanulásra stbre koncentrálni, ami fontosabb lenne, mint a munka ennyi idősen, hogy tovább tanulva később jobb munkád lehessen, amivel több pénzt keresel és ne szívd végig az életet.

Én azt próbálnám elintézni, hogy ne kelljen velük beszélnem stb, nem tudom min veszekedtek, de én is anno elintéztem, bár én 15 voltam ugyan ilyen problémákkal, el is váltak a szüleim 16 éves koromban. Saját szobát kiharcoltam magamnak, zárható ajtókkal és nem beszéltem senkivel, azóta jobb a kapcsolatom anyámmal meg minden, de nincs beleszólásuk semmibe, tanácsot adhatnak, ha kérek, egyébként feleslegesen nem ugatnak bele az életembe, és eléggé meg vagyok elégedve vele meg magammal. Rossz nem származott nekem ebből. Másik példára ott a barátom akinél 17 évesen hasonló problémák voltak, most 21 és még mindig nem érettségizett le, mert ördögi körbe került az albérlet-munka-tanulás off miatt, pedig tényleg szeretné letenni, és az azért elég alap az életben mint megtanulni járni kb. Kúszva is lehet dolgokat csinálni, de lábon járni könnyebb :D és akkor az érettségi csak egy lófütty semmi, az utánalévő dolgok a keményebbek és a sokat érőek, de neki így már 50x nehezebb dolga lesz mint nekem pl, szegény.

23/F

Oké, de lehet kompromisszumot kötni.

Mindenki takarítson maga után, a közös helyiségekben, konyha, fürdő, pedig ott is is, mindenki hagyja úgy, ahogy találni szeretné. Ezt volt rohadt nehéz nekem is öcsémmel és a nőjével megértetnem, meg anyámmal, amíg én és a nőm is otthon laktunk, illetve igazából nem, csak sokat voltunk nálunk, de már teljesen elköltöztem, és így jó, csak mi ketten vagyunk, én keresek nem kevés pénzt, barátnőm egyetmre jár, lakás a miénk, nincs albérletfizetés, a rezsit nőm szülei állják, szóval csak a megélhetésünket finanszírozom, havi 120kból simán el lehet lenni így(!) (amúgy 200 is kevés, ha rezsi, főleg ha albérlet van), és a többit kb félre rakom, meg elszórakozzuk, meg vesszük ami kell a lakásba.

Visszatérve nehéz volt megértetni öcsémmel és nőjével, hogy oké, hogy elmosogatnak, de ne 6 órás delayjel tegyék azután hogy telipakolják a mosogatót és egész nap a BCAA-s poharamat nem tudom megtölteni tőle, meg nincs tányér a házban stb. Végülis részben ezért is akartam nagyon eljönni, mert anyám nem hajlandó megkülönböztetni minket, és neki az, hogy öcsém és a nője 50 étkészletet meg mindent a mosogatóban hagy és neki kell elmosnia, egyenlő azzal, hogy én és a nőm 4 hónap alatt 1etlen egyszer nem mostuk el a fehérjés shakerünket mert este 10kor értünk haza és nem akartuk anyámat felébreszteni, és ezt ő reggel elmosta, úgy, hogy senki sem kérte, és el lehetett tőle férni, és felkelés után mentem ki elmosni, csak mér elvolt. És ezt képes felhozni, hogy nekünk is elmosta, ahogy öcséméknek is az 50 tányért, meg a 'va anyját is.

De legalább részben vmennyire elértem, hogy nagyjából takarítottak maguk után már stb.

Szóval nem tudom ott min vitáztok, régen nekünk más viták voltak, apám 'sztatott, hogy tanuljak, pedig nem keveset tanultam, és ebből volt sok vita, meg a szokásos magyar valóság, hogy a fiatal szerelmes szülők 19-21 évesen gyereket vállaltak, proli szakmunkások lettek és nem volt mindig elég pénzünk mindenre, vagyis nekik, és ebből jött sok vitájuk ami ránk is kihatott és papolni kellett napi 5 órát arról, hogy tanulj. A végén végüli a kompromisszum az lett, hogy oké, minden megy a régiben, de ha valamit nem akarok már meghallgatni v vmi, akkor bemegyek a szobámba és ott "most mindenki hagyjon". De magától ak ülön szoba témától és hogy kerültem az ősöket már megoldódott kb ez a probléma és nem kellett sokszor így elvonulnom anno.

Igazából ha úgy meg tudod oldani, még beszélned sem kell róla velük, egyszerűen ne vegyél részt a vitákban, tedd ami neked jó, amúgy meg mi az hogy nem engednek el bulizni? :D 16 évesen kezdtemel járni, egyetlen egyszer kaptam egy hatalmas pofont anyámtól, mert eltűntem, mert egy barátomnál aludtam és nem szóltam és másnap délben értem haza, de utána ott is kompromisszomot kötöttünk, hogy írok neki messengeren hogy csá ebben a kocsmában vagyok a Petivel és hogy reggel vagy másnap megyek haza. És akkor nem hívogatott meg ilyenek mint előtte, amit ugye 'sztam felvenni és feszkót generált.

A kor egy szám, érettség, értelem nem függ tőle. A szülők sem tudnak mindent és mindent jobban csak azért mert szülők, meg mert idősebbek. Néha őket is meg kell nevelni sajnos, meg ilyen esetekben, tudatosítani kell bennük, hogy már nem lógsz a csecsén, különben még 30 éves korodban is ez lesz. Barátnőmmel hasonló volt a helyzet, részben én segítettem függetleníteni a szüleitől, én beszéltem velük, mondjuk elég drasztikusan, mivel nem bántak vele szépen. Szerették meg minden, de néha túlzásba estek és úgy szidták a semmiért, mintha a világ leg bűnösebb embere lenne, és egyszer mikor telefonált, mondott az anyja valamit, hogy hogy képzeli, én meg mondtam a nőmnek, hogy mondja hogy így alakult, sajnálja, siet haza, ez van, erre az anyja beszólt hogy neki ne ugasson egy 18 éves gyerek, elvettem a telóját és úgy elküldtem melegebb éghajlatra, hogy attól koldult. Rohadtul semmi köze a kornak az érettséghez stb, és az hogy minden percéről tudnod kell a gyerekednek és irányítanod nem egészséges. Persze tudjon róla, hogy élek, de ennyi köze van hozzám kb. Az meg hogy az ő házukban élsz! Oké, követsz szabályokat, takarítasz, nem tartasz bulit random, de ezen kívül NON SENSE felhozni. Ők csináltak meg. Az a minimum hogy eltartanak és segítik az életed, a tanulmányaid. Különben minek csináltak a világra? Ezzel nem visszaélni kell, hogy ilyet szólnak, hanem támogatni. Minek vállalta a szülői feladatokat, hogyha nem akarja csinálni? Mostmár csinálja. Nem azt mondom, nem kell megvegye minden hónapban a legújabb ájfont, nem ez a dolga, de legalább a minimum. Hogy amíg ésszerű időn belül nincs saját életed, eltartson. Amíg tanulsz stb. Vagy különben minek csinált meg. Azért hogy gürcölj? Akkor gürcöljön ő, nem én akartam megszületni.

Egy próbát megér. Veszítenivaló nincsen ebben. Én javaslom, hogy kezdj bele! 🙂 Lehet, hogy nem jön össze, de akkor is rengeteg tapasztalatot szerezhetsz arról, hogy milyen dolgozni, mennyire tudod összehozni a tanulást és a munkát, milyen önállósodni, megtanulsz kicsit felelősséget vállalni magadért. Korai ez, sajnos, de ha lehet egy lépcsőfokot berakni a szoros együttélés és a teljes leválás-elszakadás közé, akkor ez az. Jó lehetőség. Nyári szünetnek hála időd is lesz berendezkedni, belakni a helyet, és az azzal járó stressz nem fog a tanulmányokra menni.

Amúgy meg tébyleg rá leszel utalva a szüleidre továbbra is, hiszen semmilyen ügyet nem intézhetsz a lakásról még. Tehát egy átmeneti hely ez. Tudni kell kezelni, és látni az előnyeit, lehetőségeit.

Előző:

Igen, lehet, hogy továbbra is veszekednek vele, de az a helyzet nem rosszabb, mint a mostani. Tehát ha van lehetőség egy ilyen váltásra, érdemes megpróbálni, mert legalább az esély megvan arra, hogy ezzel valamilyen szinten normalizálódjon a helyzet. Otthon viszont semmi esély erre...