31 éves felnőtt nő vagyok, de gyerekként élek, mi lenne a legjobb?
Pár sort írok az életemről.
31 éves nő vagyok, jelenleg is a szüleimmel élek. Barátaim, kapcsolatom nincs és nem is volt. Családi vállalkozásba dolgozom, de fizetést nem kapok, hanem itthon lakom, itthon eszem és ezért nem kell fizetnem(ezt is nagyra értékelem). Havi 35-55ezer körül szoktam kivenni a kasszából, ebből fodrász, ruha, gyószer, pipere cikkek, háztartási dolgok, 2 kutyának élelem.
Eléggé "fogva" vagyok, de félek az élettől.
Most adódott egy lehetőség, hogy Budapestre költözzek egy munka végett, de az albérleti árak nagyon magasak, szüleim meg nem támogatnak, ők nem akarják, hogy itt hagyjam őket is, és a vállalkozásba is vegyem ki a részem.
Napok óta őrlődöm. Nagyon szeretnék menni, sose ittam még egy kávét sem egy "idegen" emberrel, sose voltam bulizni(itt nem a piálást, drogozást értem),sose voltam sétálni valakivel aki nem édesapám, édesanyám. Hiányzik ez az élet, hiányzik a társaság és egy kapcsolat is. Itt a nyár, és elmúlt a fiatalságom. Napi programom hogy reggel 7kor kelek, 8:00-15:00ig dolgozom a családi vállalkozásnál, ez 15percre van a házunktól, itthon takarítok, mosok, elviszem a kutyákat sétálni, majd este 18:00-19:00körül hazaérek és vacsorázunk. Minden hétvégén közösen takarítunk, kertet rendezzük, meglátogatjuk a bátyámát(ő 35éves, nős, 2 gyerekes apuka, kb 35-40percre lakik tőlünk). Majd hazajövünk, közösen elvisszük a kutyákat sétálni, ezután itthon még egy picit pakolászunk és megyünk fürdeni, aludni. Anyukámék ellenzik a költözést, semmiben sem segítenek, azt mondják, hogy itt van az életem, a házam, a lakásom, rengeteg munka van a kerttel is, ők nem bírják már(60 év felettiek)és, hogy egy idegen embernek fizetnék, ami sosem lesz az enyém.
Mit tennétek? Hagyjam őket itt és menjek a saját életem után? Mi van ha nem jön össze a munka? Mi történik akkor, ha nem tudom megszokni az albérletben a szobatársam? Sose laktam még valaki mással, nem is nagyon tudok kommunikálni idegen emberekkel, hogyan tovább?
Köszönöm a válaszokat.
Bántó választ légyszíves ne írjatok, eléggé rosszul érzem magam így is, napok óta nem alszom, nem eszem, csak szorongok.
válasza: válasza:Ez így nagyon durva. Ha nem kapsz fizetést a családi vállalkozásból akkor miből élsz? Gondolom eltartanak, de ez így rabszolgaság, ahogy előttem is írták. Dolgozol, de anyucinak kell kuncsorogni a zsebpénzért? Ez is része a durva függőségben tartásnak. Be vagy egyáltalán jelentve mint dolgozó? Van TB-d és lesz nyugdíjad? Mert ez azért fontos lenne.
Biztos nem lesz könnyű, de innen mindenképpen le kellene lépni valamilyen formában. Első lépésként rendes fizuért dolgozni és abból rögtön pszichológust is keresni aki segít abban, hogy le tudj válni és ezt normálisan fel is tudd dolgozni. Kétségtelen, hogy van előnye annak, ha az ember a családi vállalkozásban dolgozik, de azért nem árt mérlegelni, ohgy mennyit ér mindez. Nem tudjuk milyen vállalkozás, mennyi jövedelem származik belőle, de a leírtak alapján gondolom valami kisebb dolog lehet (ha milliomosok lennétek akkor volna pénz pl. kertészre) ami tutira nem éri meg, hogy ekkora áldozatot hozz érte. A szüleid még simán elélhetnek 20-25 évet. A fiatalságod már így is elment, de még nem késő kilépni. Viszont ha így folytatod se társad se saját családod nem lesz.
Az, hogy összejön-e a munka mindig lutri lesz. Ha ez nem majd lesz egy másik. Az, hogy mennyire könnyű találni nyilván attól is függ, hogy milyen végzettséged van, erről nem írtál.
Ha kijössz a durván korlátozó szüleiddel akkor gondolom a szobatársaiddal is ki fogsz, ennyire durva az sem lehet. Ha véletlenül nem jössz ki velük akkor meg elköltözöl, ez az albérlet egyik nagy előnye.
válasza:"Szerintem itt a szülőkkel van baj. Nekem senki ne mondja, hogy az egészséges, hogy egy felnőtt 30+ nő még csak sétálni se volt el az anyján kívül mással."
Nekem meg ne mondja senki, hogy a szülőkön múlik, hogy egy (nem is 30+, hanem mondjuk inkább) 14+ nő kivel megy sétálni! :)"
Hát képzelheted milyen család lehet ez. Szerencsétlen nő egy kávét nem ivott mással, csak a szüleinek szentelte az eddigi életét. Félelmetes. De, igenis a szülőkkel van a gond. Vannak olyanok, ahol az őrült apa a pincében tartja a gyerekeit születésüktől fogva. Nyilván ez azért túlzó példa, de van abból a szempontból hasonlóság, hogy iszonyatosan fogva lehet tartani egy ember lelkét. Különösen akkor, ha már mióta megláttad a napvilágot a befolyásuk alatt vagy. Most persze nem tudjuk a kérdező pontos körülményeit, de az biztos, hogy nem egészséges és nem normális ez. Ezt pedig ő is tudja, csak át van mosva az agya.
válasza:Szerintem itt nem azzal van a gond,hogy családi vállalkozásban dolgozol.
Ami viszont gáz.
1.Nem kapsz fizetést,hanem kiveszed,amire szükséged van.
Na,már most így sosem fogsz önállósodni.
A szüleidnek ha drágább lenne egy alkalmazottat fizetni,mint amit neked adnak,akkor bizony te nem jössz ki jól.
Ha havi 35-55 ezer lenne a rád eső haszon legalább,amit félre tudsz tenni,akkor még azt mondanám oké.De ez így olyan,mintha zsebpénzért dolgoznál.
2.Attól,hogy együtt dolgoztok,nem kellene együtt végeznetek a ház körüli munkákat.Ha az idősödő szüleid nem bírják a kerti munkát,akkor talán ideje lenne elgondolkodni,hogy panelbe költözzenek.
Ismerek ilyen házaspárt,ahol majd megszakadnak,nyugdíjasok,de dolgoznak nyugdíj mellett,mert nekik kell a 3 szintes családi ház,de már a gyerekek ott nem is laknak otthon.
Másrészt nem tudom hol laktok,de ha nagy a kertes ház,akkor lehet,hogy két,kisebb panelt is tudnátok venni.Gondolom itt a kutyák is szerepet játszanak(azt nem írtad mekkora termetűek).
Szerintem legalább az egyiken érdemes lenne változtatni,vagy más munkahelyet keresni,vagy pedig maradni a vállalkozásban,de külön élni a szülőktől.
Mondjuk az nekem nagyon furcsa,hogy a szüleid hogy gondolják ezt,hogy a te életed nem tart semerre,és dolgozz nekik.
Ők is élhetnek még 20 évet is,addigra te is megöregszel.
válasza:"A fiatalságod már így is elment"
Nem először olvasom ezt, de azért most komolyan: egy 31 éves nő szerintetek már középkorú? Egy frászt. Aki ilyen idősen már túl van 3-4-5 kapcsolaton, és még csak mostanában gondolkodik rajta, hogy vállaljon-e gyereket, pont ugyanott tart, mint ő, csak ő megkímélte magát néhány szakítástól, esetleg válástól is. A későbbi boldog családi életnek nem szükségszerű velejárói ezek. A karrier dolgában van lemaradva, ha sose dolgozott még másnak, csak a családnak.
"Az, hogy összejön-e a munka mindig lutri lesz."
Akárcsak az, hogy összejön-e a férjhez menés, saját család...
válasza:Nezd, nem biztos, hogy a szuleid rosszat akartak.
En a te helyedben biztos hogy elvallalnam a munkat, de ha te felsz, akkor miert nem ulsz le beszelni a szuleiddel, es megkerni oket, hogy ezentul konkret fizetest szeretnel kapni, amibol te adsz a szamlakra, elelmiszerre egyebekre.
Ha ellenkeznek, azt mondom menj mindenkepp.
válasza:36-os, itt nem a fizetésről van szó. arról van szó, hogy szimbiózisban él a szüleivel. ez a papa-mama-gyerek háromszög kb. 10 éves korig oké, utána el kell kezdeni apránként kilépni a nagyvilágba. normálisan működő családokban a szülők finom és szeretettel lökögetik is a gyereket. menj, tapasztalj, barátkozz. élj.
itt ez nem történt meg
itt elakadás van
mondhatni, kóros elakadás...
válasza:"De, igenis a szülőkkel van a gond."
Ha 10 éves lenne, azt mondanám, igen. De 31. Rajta is legalább annyira múlik már rég, mint a szülőkön.
Köszönöm szépen a sok és értelmes választ!
Könyvelői végzettségem van, diplomás vagyok, angol és német felsőfokú nyelvvizsgával.
Elhelyezkedni szerintem el tudnék, de tapasztalatom nincs, és ez nagy probléma. Kommunikálni idegenekkel nehezen megy.
Be vagyok jelentve, persze, itt dolgozom a családi vállalkozásba.
Fizetést azért nem kapok, mert itthon lakom ingyen, azaz számlákat, élelmiszert nem én állom. Ez nagyon nagy segítség, nem eltartott vagyok, hanem "ledolgozom".
Mennék is, maradnék is. Napok óta csak az játszódik le bennem, hogy cserbenhagyom őket, tudom, hogy nem bírnák ezt egyedül, a kert is nagy, a ház is.
Panelba anyukámék sose költöznének, ezt szokták meg,2 németjuhász kutyával nem is tudnának, kell a kutyáknak a kert, a szabad mozgás mikor mindenki dolgozik, ők meg családtagok számunkra,nem ajándékoznánk el egy költözés miatt sem.
Én jönnék haza 2-3 hetente természetesen, nem hátad fordítanék, csak mennék a saját életem felé.
Csak az a baj, hogy én félek is, sose laktam még egyedül vagy mással,mi van ha betörnek, kirabolnak, nem jövök jól ki a szobatárssal, bármikor kirakhatnak és akkor ott állok egy bőrönddel az utcán egyedül.
Talán ha mentem volna 20 évesen, akkor most nem lenne ennyire nehéz az elszakadás, de így rettentően nehéz.
válasza:Mondom én, hogy ő is tehet róla: egyszerűen nem akaródzik neki, pedig bármikor léphetne.
Kérdező, egyébként teljesen érthető, hogy félsz. De mi van, ha otthon maradsz, és ott törnek be, rabolnak ki, mi van, ha a szüleiddel veszel össze és ők raknak ki, aztán ott állsz egy bőrönddel az utcán egyedül? ;-)
Valamit valamiért.
Vagy mész, vagy maradsz. Nincs harmadik opció.
Ha lesz saját családod, akkor is betörhetnek, kirabolhatnak, összeveszhetsz a férjeddel, aztán ott állhatsz az utcán egy bőrönddel egyedül...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!