Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Hogy lehet egy narcisztikus...

Hogy lehet egy narcisztikus anyával együtt élni?

Figyelt kérdés

Úgy érzem elkerülhetetlen, hogy állandóan azt érezzem, nem vagyok elég jó sosem. Tényleg el kell fogadnom, hogy egy beteljesuletlen feltétel nélküli szeretet utáni vágy maradt csak nekem? Úgy érzem torhetem magam, sosem fog tudni úgy szeretni és megadni amire szükségem lenne. Pedig mindig azt mondja, hogy nagyon szeret és ne mondjam, hogy ez nem igaz.. Volt, hogy zokogott amiert ezt állítottam. De valahogy mégsem stimmel valami. Valahogy egy állandó kielegitetlen vágyat érzek. Egyszerűen csak lemondok már a vagyamrol. Sosem érzem, hogy megertené az igazi bajom.


Ugyanakkor vannak vele jó pillanatok és amikor jót nevetünk együtt. De van egy másik oldala, aki zsarol, gonoszkodik, bármire képes azért, hogy az legyen amit ő akar, bosszúálló, mesterkélt, aljas és sorolhatnam. Lelkileg megbetegit. Úgy érzem akkor tudok onnalosodni, ha ő nincs az életemben, mert mellette egyszerűen nem bírok magamra koncentrálni. Úgy érzem sokszor, mintha büszke lenne rám és eldicsekszik velem az embereknek, hogy milyen nagyszerű lánya van. De ugyanakkor meg érzek egy láthatatlan visszahuzo erőt amit ő bocsát ki. Mintha kicsit irigy is lenne rám. Meg hogy neki nem jutott ennyi az életben. Bűntudatot érzek, ha boldog vagyok, ha jól érzem magam, ha sikereket érek el. Olyan érzésem van, hogy sosem merek felhőtlenül szárnyalni, mert mintha ő egy törött szárnyú madárka lenne akit állandóan támogatni és segíteni kellene, hogy ugyanúgy jól erezhesse magát mint én. Mintha örök feladatom lenne öt boldoggá tenni.


Nagyon erős kettosseget érzek vele kapcsolatban. Osszezavar a viselkedése, mert néha olyan huzasai vannak és olyan dolgokra képes, amire egy anya nem lenne képes. Mintha a saját ellenségem lenne néha pedig támogatnia kellene. Nem érzem vele azt a védelmező burkot amit egy anyának nyújtania kellene. Egyszerűen csak értetlenül nézek rá sokszor, hogy ezt hogy tudja megcsinalni velem. Pl mondjuk tudja, hogy valamivel nem értek egyet vagy valamit nem szeretnek, ő neki meg az a fontos, hogy az legyen akkor is amit ő akar, és akkor atver, becsap, eltitkol dolgokat, elintezi a hátam mögött stb. Egy ilyen eset például amikor kicsi voltam és el akarta ajándékozni a kutyám mert nem tetszett neki, hogy állandóan ott a kutya gumi az udvaron és hogy mennyiszer szólt, hogy tartsam rendben a kutyám. Ebben végülis igaza volt. Aztán kerleltem, hogy ne adja oda, aztán amikor elmentem iskolába, gyorsan odarendelt valakit aki elvitte a kutyám és mire hazajottem addigra nyoma sem volt. És ehhez hasonló dolgokat nagyon sokszor csinált. Vagy megrendezett előre vitákat az apámmal aki utána jól megvert. Pl kiprovokalt olyan helyzeteket, amire tudta hogy idegesen reagálok és akár duhrohamot kapok, mire fel elkezdte apámnak, hogy na látod, erről beszéltem, így viselkedik velem. És erre fel apám jól megvert. És egy vadállatot tudott apambol is csinálni, mert annyit terrorizalta meg érzelmileg zsarolja és manipulalja. Apámnak azóta lelkiismeretfurdalasa van amiatt, hogy megvert.. Mert szerintem igazából csak anyámnak akart megfelelni, azért csinálta ezt velem. Anyám meg elvezkedett a védelmében.. Egyszeruen rengetegszer éreztem gyűlöletet anyám miatt, mert olyan durva dolgokra képes ami szerintem megkerdojelezi az anyaságát. Tényleg úgy érzem, hogy nincs más lehetőség, mint nem beszélni vele, ami fájdalmas, mert úgy érzem, hogy én nem ezt akartam, mégis ez a vége. Mint valami eleve elrendelt dolog.



jún. 28. 02:04
1 2 3 4 5
 11/46 anonim ***** válasza:
89%
10:nem akarlak bántani,de szerintem pont,hogy nagyon is nárcisz vagy a leírás alapján. Vagy ügyes troll.
jún. 28. 16:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/46 anonim ***** válasza:
10%

A pszichiáterem szerint generalizált szorongás(1,5 év terápia), a gyerekvállalás csoportban meg odavannak a szerintem nem ideális módszerekért, mert "kell hogy legyen következménye a tetteinek" és "megismerhesse mit vált ki másokból".


Jelenleg csak 6 éves, dönthet két zokni vagy két bögre közt(amiket én választottam), de nem mondhatja meg, hogy melyik táborba megy, mit vesz fel, mosakszik e, mennyit játszik tableten, mennyit néz mesét, mikor megyünk át a barátaihoz, mikor és mit eszik, mikor játsszak vele, mikor megyünk uszodába. Ezek nagyon sokáig így lesznek, csak kicsit változnak, és nem is áll szándékomban változtatni rajta.


A gyerekem auti és adhds(gyermekpszichiáter szerint, szerintem nem), a szabadidőm 80%a nevelési tippekre, fejlesztésekre, fejlődésre, megerősítéskeresésre megy el, mert egyedül vagyok vele, csak a nemnormális anyám és egy két gyermektelen barátnőm van. A terápiát sokat nem segített, csak voltak jópofa beszélgetéseink, majd valamikor megyek megint, csak máshoz.


A nárcisztikus jelzőt annyian dobálják, hogy felháborító, pedig alapvetően nagyon kevés ilyen ember van, és ha találkozol vele, fel sem tűnne.


Anyukád talán inkább bipoláris, de lehet, hogy szimplán csak kicsit több rossz tulajdonsága van, és semmilyen személyiségzavara nincs, csak szimplán meg akarta bosszulni, ahogy bántál vele, de ő maga fizikailag képtelen(gyenge) volt hozzá. Ami persze nem szép, de önmagában nem súlyos személyiségzavar, csak rossz döntések, nem támogató közeg, kevés elismerés, de ha legtöbbször jó volt, volt benne egy hatalmas adag jószándék, szeretet is. Én inkább bipolárist, de még inkább semmit sem mondanék azok alapján, amiket leírtál..

jún. 28. 16:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/46 anonim ***** válasza:
89%

A 10-es Válaszolónak:

A gyerekeknek nincsen kiforrott személyiségük. Az esetek túlnyomó részében a környezetüket képezik le. Nincs olyan, hogy az óvodás korú gyereked már most amiatt manipulatív, mert “ilyen a személyisége”. Inkább átveszi az instabil, kontrollmániás viselkedésedet és “élesben” pontosan úgy viselkedik másokkal, ahogyan Te tennéd - tudattalanul, mivel hamis, hibás benyomásokat kap arról, hogy hogyan is kellene valójában viselkednie. Nagy gondok lehetnek Nálatok is, aminek pont a gyerek viselkedése a tünete. A probléma (egyik) forrása azonban pont a Te hozzáállásod.

jún. 28. 16:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/46 A kérdező kommentje:

12-nek Úr isten... Hallod.. Esküszöm, hogy végigolvasni sem bírtam amit írtál.. Ha tényleg a szabadidod 80 %-át azzal töltöd, hogy kell nevelni akkor valami nagy gáz van ha ez az eredménye és te meg ezt regénybe foglalva ide le is írod. Atyavilag. Sajnálom a gyerekedet. 18 éves korára kapni fogsz egy lelkileg bántalmazott gyereket.


Nem döntheti el, hogy milyen táborba szeretne menni? Hogy mikor szeretne játszani az anyukajaval? Hogy "megadod a látszatát" annak, hogy dönthet 2 bögre között amit igazából nem is ő választott ki hanem igazából te, és úgy adod be, mintha mekkora szabadságerzete lehetne? És még azt is leirod, hogy igazából még csak 6 éves? Tudod elmondanam neked, hogy azért viselkedik ellentétesen, egyszer rugkapal egyszer bújik, mert rohadtul a te ellentmondásos viselkedesedet veszi át? Hogy mi folyhat le benne? Az ami bennem kiskoromban.. Hogy az anyámat egyszerre szeretem és gyűlölöm. És a mai napig felszakad a sírás belőlem, hogy igazából szeretem, de hogy tudott így bánni velem. És akkor te beadod itt a mártírt, hogy még neki kell rosszul éreznie magát amiatt ahogy bánik veled? Na figyelj... Pontosan nárcisztikus vagy és ez nem egy nevetséges kijelentés a többi embertől amit mondanak rád. Talán észre kellene venni, hogyha mindenki ezt mondja akkor nem lehet véletlen. Majd úgy 10 év múlva jarhatsz terápiára amiatt, amikor rajossz és látod, hogy az anno aranyos 6 éves lányod 16 éves korára le fogja szarni amit mondassz és utalni fog. Ahogy én is utálom és szeretem az anyám. Ha ilyen pontosan letudod írni és ennyire ralatsz a dolgokra akkor jolenne ha sürgősen valtoztatnal magadon.


De igazából már abból is látszik hogy full narci vagy, hogy ezt nagy lazasaggal ide leirod és még csak az abszurditasat sem érzed és még urambocsá buszke vagy arra, hogy nem utod meg a gyereked. Azta. De kB érzelmileg bantalmazod. Azt hiszed ez nem árt neki csak az ha verned? Hát elmondanam neked, hogy a passzív érzelmi bántalmazás ugyan olyan káros mintha vernék. Azt is elarulnam neked, hogy azt a napi 80 % időtöltést amit gyakorlati nevelési elvek kialakitasara forditassz, ahelyett kezdjel el egy bizalmas és bensőséges kapcsolatot kialakitani a saját lanyoddal.


Tudod komolyan rosszul lettem tőled mert felteped az anyám emlékét ahogy beszélsz, az egész stílus, megfogalmazás meg ahogy gondolkozol. De mindezt hiába írom le, mert ha igazi nárcisztikus vagy ebből semmit nem fogsz elismerni, megfogadni és sorolhatnam. Remélem ennek a kislánynak van egy olyan apja aki legalább szereti igazán helyetted is.


Ha nem tudsz csak ilyen válaszokat írni, akkor ne forgasd fel itt az emberek gyomrát és ne írj ide, mert felháborító vagy!

jún. 29. 03:01
 15/46 A kérdező kommentje:

Amúgy miaz, hogy megakarta bosszulni ahogy bántam vele? :D

Ez is jellemző.. :D egy narcisztikus így gondolkodik.. Ja és a gyerekével való kapcsolatban úgy viselkedik, amiben ő a gyerek és a gyerek a szülő.


Megjegyeznem továbbá, hogy gondolom azért mész folyton más terapeutahoz, mert nem azt mondja amit hallani akarsz. Hanem onnan is megerősítésre vársz, hogy jól csinálod amit csinálsz. Abból is látszik ahogy istenited a nevelesed. Elmesz szépen a terapeutahoz és beadod milyen jó anya vagy. Aztán ahogy nem tetszik valami, hopp egy másik terapeuta. Anyám 2. Ezzel igazából csak magad alatt vágod a fát mert egy ördögi körben vagy, aztán majd később mikor osszeomlik körülötted az emberi kapcsolataid, majd nézel, de még akkor sem fogod fel, hogy mit csinálsz... Sajnállak igazából. Ezen csak te tudnál változtatni, de ahogy látszik, szemernyi szándék sincsen benned, hogy megprobald a sajatodon kívüli más emberek szemszögéből ranezni a dolgokra..


10 év múlva meg fogod te meg inni ennek a levét.


Nem lesz kellemes nézni, ha azt ered el, hogy a saját lányod felnőtt korában nem beszél veled és megvan a külön családja.


Az én anyámra ez a sors vár, mert ezt érte el. Még akkor is ha belül szenvedek emiatt, ő ennek ellenére a mai napig képes úgy élni, hogyha így ért véget a kapcsolatunk akkor így ért véget. Ha holnap meghalok, ő neki akkor ez sajnálatosan ugyan de akkor ennyi volt. És neki fontosabb a saját igaza mintsem a lánya. Na szóval az ilyen ember ezt éri el.

jún. 29. 03:11
 16/46 A kérdező kommentje:
Sajnálom, ha túl goromban írtam.. Ebből is látszik, hogy mekkora indulatok vált ki még mindig belőlem ami történt gyermekkoromban. Meg az anyám gondolkodásmódja.
jún. 29. 03:35
 17/46 anonim ***** válasza:
82%
Tipikus tünete, hogy gyereknevelési elméleteket, ideológiákat gyárt, miközben érzelmileg ide-oda lökdösi a gyereket. Mintha a saját Édesanyámat látnám. Másoknak tartott spontán előadásokat a gyereknevelésről, miközben a születésnapomat is elfelejtette (Őt a sajátján tömjénezni kellett, nyilván), egy szülői értekezletre nem ment el. Nem ismeri az embereket, akiket “kitolt magából”, már bocsánat, mert mindennek Ő kell, hogy a középpontjában legyen...
jún. 29. 08:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/46 anonim ***** válasza:
100%
Sok gyerekkori emlék felidéződött bennem, ameddig a #12-es választ elolvastam. :D
jún. 29. 08:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/46 anonim ***** válasza:
29%

Egy terapeutánál voltam másfél évig, azért nem megyek hozzá el többet, mert azt mondta”engedje el, nem tudná ezt végre elengedni?(hogy nem lesz soha jó kapcsolatom az anyámmal” meg azért sem, mert másfélmillió forintba kerül ennyi ideig járni.


Fejlesztő táborba kell mennie, mert a viselkedése miatt nem fogadják semmilyen más táborban és nem akarom, hogy kirekesszèk, kizárják, mint oviban. Nem dönthet arról, mikor játszik velem, mert én is emberi lény vagyok, van egy rakás dolgom, nem mindig van kedvem, van hogy enni kell, altatni és ahhoz is hozzá kell szoknia, hogy vegye figyelembe a másik érzéseit.


Tudom, hogy haragszik rám sokszor, pont azért mert nem fogja fel mit teszek, ezért magyarázok is egy sort, de biztos vagyok benne, hogy nem utál, csak dühből mondja, mert ezt könnyű, mert elég darabos a szókincse.


Ez a legfrissebb nevelési módszer, az összes gyermekpszichológus és pszichiáter támogatja, mert egyébként “ennyi” szabadsága sem lehetne egy kisgyereknek, ugyanis NEM KÉPES döntést hozni a saját életéről, attól gyerek. Teljesen képben vagyok a szóbeli bántalmazással, egyiket sem teszem, erről is egy csomót olvastam, olvasok. Nagyon ritkán felemelem a hangom, de akkor is figyelek, mit kiabálok, semmi sértőt, amíg másoknál a ronda a rajzod, hülye vagy, rossz vagy mindennapos, én a rosszul viselkedsz, ezt nem szabad, helyette, fejezd be, tedd le a kezedet használom montessori és waldorfos módszerekkel egyaránt, amik szimpik igyekszem beilleszteni. A zsarolást írtam, hogy szerintem ez az, de mindenki más azt mondja ez normális, mert következményei lesznek a viselkedésének(ez is nevelési módszer, nem a legjobb, de a leginkább hatásos a rosszakhoz képest)Nagyon büszke vagyok arra, ahogy bánok vele(ezért teszem a legtöbbet)és folyamatosan igyekszem kiválogatni, mit mondok, mit teszek, de rohadtul nem hatnak.


Most minden időt itt töltök, iskolakezdés lesz hamarosan, nekem már szeptemberben házalnom kell vele, hogy felvegyék, listában szedem 14 szempont alapján a sulikat, amiből van vagy 60, olvasom hozzá a megjegyzéseket, tapasztalatokat fórumokon, keresek vészforgatókönyvet, ha ez iskolaelőkészítő nem jönne be, mi van helyette, hogyan tudom levetetni a kódot, a nyáron hol tud úszni járni egyéniben csak heti egyszer, ahol fogadnák, neten szólítok le anyukákat akiknek a gyerekük szimpi, innen vannak a barátai, néha néha bejön ez a leszólítósdi, emellett a programokat is itt nézem, leszedtem hangoskönyvet, fejlesztő appot beszédhez, logikához, olvasom miket írnak róluk, rendeltem laminált kártyákat, szedem le a fejlesztő feladatokat, kísérleteket, amikből tanulhat, az összes létező fejlesztő játék megvan és csinálom vele minden nap valamit, logopédusi könyvet is szereztem a vírus miatt extra fontos volt, azt is csináljuk, mellette viszem játszóra, moziba, játszóházba, állatkertbe, tanítom biciklizni, görkorizni, rollerezni, viszem szemészhez, olvasok a szemüvegektípusokról, nézem melyik kórházban látják el, mellette újítok egy lakást, egyetemre járok és néha kreszezek, bébiszitterkedek és kurvára nincs semmi magánéletem, azért írok ilyen fene sokat, nincs képben apuka, a nagymama minden második pillanatban megütné vagy alázza, oviban kizárják a csoportból ajtón kívülre, február óta nem is volt, utoljára azt mondta meg akar halni, olyan rossz napja volt, és ezekben az években elrontok valamit, mert keveset tettem, keveset tudtam, akkor oda a korai fejlesztési évek rengeteg sérelem éri és bassza meg az összes olyan kis szarcsimbók, aki azt hiszi csak másban van a hiba és ő tökéletes? A gyerekem is azt hiszi, hogy direkt vele akarok kicseszni. Nem lett csoki az ebéd, ahogy akarta? Visítás, kiabálás, utállak, rossz anya vagy, rugdossa az ajtót, hiába mondom el, hogy leépül a teste, csak 6 éves, fel sem fogja. Így is kb abból a hat fajta főttételből válogatok, amiket nagy nehezen megeszik és persze én főzöm és nekem is azt kell ennem.


Szemét hálátlan gyerekek. Tudom, hogy nem tartoztok hálával, de akkor is, azt gondoltam legalább felnőttként le fog esni, mennyi mindent tettünk értetek erőn felül, amennyiben tényleg tettünk, nem csak hazudjuk. Azért válaszoltam, mondtam, mert olyan érzésem volt, mintha rólam írta volna a gyerekem.


Te miért nem jársz terápiára, ahol közölnék, hogy a dühroham nem normális, esetleg neadjisten neked is van valami bajod, amit anyád nem képes elviselni ennél jobban, pedig erőn felül próbálja??


Mellesleg onnan tudom egészen biztosan, hogy nem én vagyok aki kiváltja nála ezt, mert már kisbabának is nehéz eset volt, és nem csak velem, 6 hónaposan remegett ökölbe szorított kézzel, ha baja volt, ahelyett, hogy sírt volna, mint a többi gyerek, meg volt egy két furcsa dolga, ami másoknak nem és a viselkedése ha más van vele, rosszabb volt mindig, mint mikor én voltam.


Olyan érzésem van, mintha a felnőtt gyerekemmel beszélnék(kivéve a megütős nevelőapás részt), de azért reménykedek, hogy nem fog rád hasonlítani és kinövi a helikopter mentalitást(vele nincs baj, csak rosszat akar neki a családja).

jún. 29. 08:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/46 anonim ***** válasza:
89%

A gyereket Te neveled, basszus!?! Mi az, hogy máshol nem fogadják el a viselkedése miatt?

Baromság. Normálisan kellene hozzáállnod szerencsétlenhez. Regényeket hánysz ide, hogy bebizonyítsd, hogy mekkora kudarc a gyereked magcsíra állapotában, ahelyett, hogy kiegyensúlyozott érzelmi közeget biztosítanál Neki. Hát normális vagy Te?

jún. 29. 09:02
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5

További kérdések:





Minden jog fenntartva © 2020, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!