Az normális dolog, ha egy mostohaanya azt mondja a mostohagyerekének, hogy anyának szólítsa? Vagy ha egy mostohaapa mondja, hogy apának szólítsa a gyerek?

Nem normális, ha kéri vagy erőlteti. Ellenben ki lehet érdemelni, ha annyira rossz/halott a vér szerinti, azonos nemű szülő, és annyira gondoskodó a mostohaszülő.

A gyereket - főleg ha kamaszkor előtti - ilyenre presszionálni aljas húzás.

Lehet normalis is, ha pl a nevelőszülő látja, érzi, tudja, hogy a gyerek erre vágyik csak fél mondani.

De ez mindig egyéni döntés, mindig a gyerekem és a mostohaszulon múlik. Az én gyerekem pl a keresztnevén szólítja a férjemet, amikor viszont másnak utal rá, apának nevezi.

5!

Tipikus elvált nő gondolkodás. Természetes, hogy a te párod apa, de nehogymar az ex nője anya legyen....

Mostoha?...

Nevelőapa vagyok, mostohaként nem szoktam aposztrofálni magam.

Egyébként, 5-6éves korában a gyereknek voltak próbálkozásai, időnként apanak szólított, meg mondta, hogy szeretne apanak hívni, de akkoriban eléggé érettlen voltam még ehhez, nameg nem is voltam benne biztos, hogy hosszútávú lesz ez a kapcsolat, sőt utáltam a gyereket...

Így aztán maradtam Gábor...

Kb 10 eves kora körül formálódott ki bennem a gondolat, hogy már régen nem utálom, hanem szeretem, és elképesztő érzés volt, mikor iskolai apás programokra eszébe sem jutott az apját hívni, egyértelműen a Gábort hívta ilyen programokra... (engem).

Jelenleg 15 éve a neveltlányom, most 21, egymást a nevén szolítjuk, én nem mondom neki, hogy a lányom, ő nem mondja, hogy apa, de egyértelműen, én vagyok neki az apaképe. Az igazi apja meg kb egyenértékű egy pénztárcával.

Mondjuk többet soha nem is akart érni a lánya szemében, vagy csak fogyatékos... őszintén erre 15év alatt nem jöttem rá...

Anyukámat és apukámat, kb 8-9éves kora óta szólítja mamának és papanak. Az apja szüleire pedig előttünk hülyemama és bunkópapa-ként hívatkozik.

Szóval nem én nem tartom normálisnak, ha egy "idegen" megköveteli a gyerektől az apa vagy az anya szót... azt kiérdemelni kell...

Én túl korán kiérdemeltem, de akkor még nem voltam rá felkéstülve... később pedig már furcsa lett volna... de egyértelműen én vagyok az apja, az én mintáimat követi... és pasit is olyat választott eddig mindig, akik rám hasonlítanak, nem pedig az apjára :D

7!

Nevelőszülő az, aki allamigondozott gyermeket nevel. Te mostoha szülő vagy, barmiakén rosszul hangzik is.

De amúgy:

A nevelőszülő fogalma a Ptk. 4:199. §-ának (2) bekezdése szerint az a személy, aki a nevelt gyermek eltartásáról a saját háztartásában hosszabb időn át ellenszolgáltatás nélkül gondoskodott, és nem vér szerinti, örökbe fogadó vagy mostohaszülője.

Szóval teljesen egyértelműen nevelőszülő vagyok.

"Mostoha" - elég rossz felhangja van ennek a szónak.

Gonosz, rosszindulatú, a kínzásban kéjelgő, nevelőt illeti ez a szó.

Ha a nevelőszülő viselkedésével nem tesz különbséget a saját és nevelt ('jött') gyerek között az nem "mostoha", hanem "nevelő".

.

Megkövetelni az "anya/apa" megszólítást nem túlzottan jó megoldás, de az, ha a gyerek érzi a gondoskodást és szeretetet és önként teszi, az bizony a ragaszkodás, a szeretet jele.

.

Lehet javasolni a gyereknek, hogy "szólíts anyának/apának" - és rábízni a döntést.

Ha keresztnevükön szólítja nevelőszöleit, akkor mindig érzi, hogy nem "édesgyerek".