Aki gyerekként mindig azt érezte, hogy bármit tesz, nem elég jó a szüleinek, hogyan tudott ebből az érzésből kiszakadni?

Kárpótlást kap az ilyen gyermek odafentről, ajándék formájában-a saját önálló családjával.

Ugyan ez vonatkozik azokra is akik kisgyermekeknek tesznek már felnőtt singli korukban olyat, ami sorsdöntő az adott gyermeknél.

Fel kell ismerned, hogy a szüleid túlzott elvárásokat támasztottak veled szemben, és hogy a szeretetüket részben/egészben nem azért kaptad, mert csak úgy vagy, hanem feltételekhez kötötték. Emiatt nem hiszed el, hogy te - sokak számára - csak úgy magadért szerethető vagy. Ezt tudatosan el kell nyomnod.

Ezt magadtól is megteheted, de pszichoterapeutával gyorsabb.

"Kárpótlást kap az ilyen gyermek odafentről, ajándék formájában-a saját önálló családjával." Ez az igazságos világba vetett hit, ami téves, mert a világ nem igazságos: valakivel ilyen, mással olyan.

#1: Amire te gondolsz, az mindenkinek jár(na), aki "rendes" ember, tehát az nem kárpótlás.

Az én pszichológusom a "kárpótlás"-ra azt mondta, hogy olyan nincs, nem ad olyant senki. Amíg kárpótlást akar az ember, addig nem engedi el a múltat, és tkp. haragszik valakikre/visszatartja saját magát. Ha el tudjuk fogadni, hogy nincs kárpótlás, akkor tudunk 100%-kal dolgozni azon, hogy az életünk olyan legyen, amilyent szertnénk, nem pedig olyan, amilyenre a szüleink indíttatása alapján lenne.

Egész gyerekkoromban verték meg ocsároltak. 18 évesen léptem, persze nem hiányoztam. Csináltam egy vállalkozást, és amint a fülükbe jutott hogy jól mennek a dolgaim tartották a markukat.

Nem segítettem mert arra nem adok hogy igyanak meg cigizzenek.

Nekem ez elég "bosszú" volt.

*1: Amire te gondolsz, az mindenkinek jár(na), aki "rendes" ember, tehát az nem kárpótlás.

Ne is haragudj, de hagy tudjam már hogy mikor mi történt velem, és mi miatt, és hogy. Ne akard rám erőltetni a te gondolkodásodat.

Én elmondom, hogy én hogy látom, de nem azért, hogy rád erőltessem, akinek van füle a hallásra, az amúgy is hallja..

Az én pszichológusom a "kárpótlás"-ra azt mondta, hogy olyan nincs, nem ad olyant senki.

-Akkor mond meg a pszihológusodnak, hogy nézzen utána Nietzse miért is kapott ajándékot, és miért kellett teljesen elborult elmével leélni az életét.És majd ha megnézte, akkor gondolkodjon el, hogy a pácienseinek milyen félrevezető tanácsot ad.

A helyedben mindenképpen lecserélném a pszichomókusodat.