Szülők válását hogy kell “jól” feldolgozni?

Hát, a te életedben ezek szerint már nem lesz nagy változás.

TE próbálj meg a lehető leginkább kimaradni a csatározásokból! Ha egyik a másikra fújna a jelenlétedben, hagyd figyelmen kívül, és sose hagyd, hogy egymás ellen próbáljanak zsarolni!

Hogy lehet-e pl. közös születésnapot tartani, az attól függ, mennyire rossz köztük a helyzet. Hiába írom, hogy nálunk lehet, egyáltalán nem biztos, hogy nálatok is, főleg ennyire friss esetben! Lehet, hogy 5-6 év múlva javul a helyzet.

A húgaid lakhatását valahogy a szüleidnek ki kell találni. Olyan nincs, hogy egyikük sem vállalja, legalábbis a kicsi esetében nem. A nagyobb esetében meg a szüleid részéről nem volt korrekt abban a hitben ringatni, hogy nyugodtan lehet bejárós. Próbáljon meg kolihelyet szerezni valahogy vagy a szülei fizessenek ki neki legalább egy közös albérletet:S

Ha a szüleid tényleg nem akarják látni egymást akkor ezt nem kell eröltetni. Esetleg ha leülsz velük egy asztalhoz és megbeszélés velük hogy a két kisebb miatt próbáljanak meg 2hetente összejönni az megoldható. Azt hogy kinél fognak laki a tesóid azt nekik kell majd eldönteni.

Neked pedig azt javaslom hogy a barátaidnak beszéld ki magad erről vagy ha minden kötél szakad szakemberhez is fordulhatsz. (nem szégyen)

Hú, ez nagyon nehéz ügy.

A valós okokat nem tudod és talán sosem fogod megtudni. Bizonyos értelemben nem is tartozik rád. Pl. nem tudhatod, köztük (a közelmúltig) volt-e szexuális kapcsolat, vagy már 10-20 éve nincs. Vagy volt, de egyiküknek nem volt jó. Vagy egyiküknek sem. És azért ez elég sokat számít egy kapcsolatban.

Szerintem egyáltalán nem baj, ha a testvéreid érdekeiért kiállsz a szüleid előtt.

Először is tudatosítsd mindkettőjükben, hogy felelősséggel tartoznak gyerekeikért.

Másodszor azt is tudatosítsd bennük, hogy a gyerekek a legkevésbé sem tehetnek a házasságuk megromlásáról, tehát mindkettőjük erkölcsi kötelessége, hogy a gyerekek a lehető legkevésbé sérüljenek. Egy válás anyagi csőd is mindkét fél számára, ebbe általában bele sem gondolnak a váló felek - de a lakás kapcsán ez szintén csattanni fog a gyerekeken (pl. alacsonyabb színvonalú lakhatás lesz nekik biztosítva, ahogyan te is említetted). Ezt ésszerű határig el kell fogadni (mást úgyse tudtok csinálni).

A közösen tartott névnaphoz, szülinaphoz ragaszkodjatok. Akinek büdös odamenni és találkozni a volt házastársával, az ne akarja a gyerekét se megköszönteni. A karácsony, húsvét ennél sokkal kényesebb lesz, majd meglátod. Ott majd valami rendszert kell kialakítani, hogy melyik napon kinél legyetek.

Nem tudom, pároddal ti milyen lakásviszonyok között laktok, de elképzelhető, hogy időnként a ti lakásotokban kéne rendezni a közös ünnepléseket - pont azért, mert ez "semleges" helyszín. És bizonyos értelemben szülői szerepbe kell lépned, és ha lehet, olyan körülményeket teremteni a pároddal közös otthonotokban, hogy húgaid időnként odamehessenek egy kicsit kibeszélni a problémáikat, kiszakadni az otthoni feszültségből. Ha távol laksz tőlük, persze ez is nagyon nehéz...

Mert feszültség ezután is lesz, hidd el. Amennyi problémát szüleid megoldanak a válással, annyit teremtenek is helyette - ebbe se szoktak belegondolni. Tehát készülj föl arra, hogy - különösen anyukád - jóval feszültebb lesz, mint eddig, és rossz légkörben lesznek otthon a húgaid.

Az, hogy anyukád pl. hogyan látogatja az apját autó nélkül (amihez nemcsak jogosítvány kéne, hanem egy autó árával rendelkeznie kéne, és fenn is kéne tudnia tartani egyetlen fizetésből), ez legyen az ő baja. Azt semmiképp se várhatja, hogy ebben apukád segítsen neki.

A saját házasságod ettől még lehet holtig tartó. Egyébként is 30 év egymás mellett azért nagyon sok, pláne, ha nem egymás gyilkolásával telt el. Régen nem is nagyon éltek többet egymás mellett az emberek, mert sokszor addigra meghalt valamelyikük. Így persze könnyebb volt válás nélkül élni. :-)

Egyébként az én szüleim tavaly ünnepelték ötvenedik házassági évfordulójukat. Pedig azért én sok veszekedésre, nézeteltérésre emlékszem, amíg együtt laktam velük. Talán pont azért maradtak mégis egymás mellett, mert mindig kijött a gőz, nem fokozódott a végletekig a feszültség bennük. Szóval az emberi lélek elég paradox módon működik.

Nem tudom, mennyire volt hasznos, amit írtam, hisz szerencsére saját tapasztalatom nincs, de próbáltam segíteni neked.

Én szülői szemmel tudom leírni, bár azért elég jól beleláttam a gyerekeim lelkébe is. Én nőként 50, a volt férjem 54 éves volt, amikor elváltunk 9 évvel ezelőtt. A fiunk 24, a lányunk 21 éves volt, tehát már idősebbek, mint a kisebbek nálatok.

Nagyon meglepődtek, amikor bejelentettük, mert a válásnak nem volt a számukra előjele. Nem gyilkoltuk egymást, szép lassan elhidegültünk, se intimitás, se szex nem volt már, egyszerűen besokalltunk és közös megegyezéssel elváltunk. Nagyon sajnáltam őket, mert borzasztóan megrendültek, ekkor egy pillanatra meg is inogtunk, de annyira nem szerettünk már együtt lenni egyetlen percet sem, hogy végül a válás mellett döntöttünk.

Mi is meghirdettük a közös házat, amit bő egy év után sikerült eladni. A volt férjem az új párjához költözött, én maradtam a házban a gyerekekkel, akik egyébként már keresték a lakhatási lehetőségeket és végül találtak is az egyetemükhöz közel. El kellett menniük dolgozni, ami akkor nagyon rosszul esett nekik, de ma már azt mondom, hogy hasznos volt. Előtte mi támogattuk őket.

A ház árából én hitellel vettem egy két szobás lakást és természetesen úgy kellett megszerveznem az életem, hogy innentől csak magamra számíthatok. A kapcsolatunk a volt férjemmel először fagyos volt, majd teljesen normalizálódott, ő megnősült, nekem élettársam van, a gyerekeim a párjaikkal élnek. Békességben megvagyunk egymással, de ebben rengeteg munka van.

Nehéz volt nekik, akárhány évesek is voltak, egy hatalmas törés és az is igaz, hogy anyagilag is megsínylették, mert már nem adódott össze a család pénze. Ez egy örök trauma nekik, ezt én nagyon jól tudom, bár megértik, elfogadják. Ennek ellenére ma sem döntenék másként.

32 ev utan valtak a szuleim.

En akkor mar ieosebb vootam mint most te vagy es 10. osztalyos koru tesom se volt. De jol feodolgozni en ugy tuetam, hogy egyreszt mindket szulom fele jeleztem szeretnem tudni a teljes sztorit. Persze ezt ne ugy keozeld hogy falhoz allitva kiveteltem toluk de mondd meg mi van, hanem egyreszt szemelyesen probaltam veluk lenni es erdeklodtem a hogy p3tuk fele es jelezt3m ha szeretne b3szelni ropa en szivesen meghalgatom mert erdekel miert ilyen sok ieo utan es miert most valnak es turok e segiteni barmiben.

Egyikuk konnyebben beszelt ropa (akit jobban megviselt) es ezert sokaig vele sokkal empatikusabb is voltam, aztan idovel hogy a masik is elmoneott nehany dolgot a sajat szemszogebol mar ot is jobban meg tuetam erteni. Mivel en is mar tul voltam akkoriban par parkapcsolaton igy 3gyreszt egy reszet a "valookoknak" magam is at tuetam erezni, masreszt igyekeztem elvonatkoztat i attol hogy ok a szuleim es elfogadni a eontesuket es megjegyezni mi es hogyan romolhat el evtizedek alatt. Azaz valahol a hasznot igyekeztem megszerezni az o tapasztalataikbol...jo ertelemben. Testveremet sokkal jobban megviselte az 3gesz, mert o nem akart beszelni a szuleinkkel a parkapcsolatukrol. Azt gondolom neki kinos volt es o nem akarta a szuleinket ferfi es no szerepben latni hanem anya es apa szerepben szerette volna megtartani orokre.

A tesodek lakhatasan ne aggodj. A szulok nem szoktak az orrunkra kotni felnottkent se a valos anyagi helyzetuket. Tehat fogadlam nem lehet arrol miet es hogyan adnak el, vesznek meg, osztanak el, kinek hanytitkos nem titkos lekotott betetkonyve, biztowitasa egyeb i gatlana van.

Ha eleg erosnek erzed magad a szulokkel valo lelkizeshez es tudod kicsit kivulallokent meghallgatni oket akkor talan azzal jarhatsz legjobban. Dekeszulj fel olyan infokra is amikrol pehet figalmad sw volt edeig es amik lehet jobban fognak fajni mint maga a valasuk.

Fiatalabb tesoidat azzal tudod segiteni, hogy azt hangoztatod anya es apa tovabbrais ugyanugy szeret mindannyiotokat csak felnottkent nem tudnak egy parkent mukodni mar es ez nyilvan nekii a legrosszabb ezert mindketto fele megertonek es turelmesnek kell lenni. Es idovel mindenjobb lesz. Elcsendesul.

Nalunk a szuleink az elejen az egyikuk soha tobbet nem akart hallani a masikrol, de egyszeruen 30 x ev nem kitorolheto vagy nem lehwt elvagolagosan lezarni. Igy azota is sok kozos csaladi esemenyen es evekkel kesobb unokaknal is mindketten ott voltak. A poen hogy neha akkor is pont ugy viselkednek mintha meg hazasok lennenek:-).