Vannak itt akiknek rossz kapcsolatuk van/volt az apjukkal? És a gyűlölet kölcsönös maradt?

Jelen!

Pokoli gyerekkorom volt. Apám állandóan ivott és ordítozott. Utáltam a nyarakat mert akkor volt mindig szabin, tudtam hogy minden nap hajnalig ordibálni fog. Otthon mindig kussban kellett lenni, mindent beszabályozott, véleményem nem lehetett, meg kellett húznom magam. Soha nem jött el se a ballagásomra se a szalagtűzőmre.

Pánikbeteg lettem úgy 15 évesen, rohamok kínoztak amikor veszekedtek a szüleim. Aztán már nem csak akkor törtek rám. 18 évesen elköltöztem a barátommal (ma már a férjem) otthonról az ország másik végébe.

Most 25 éves vagyok, máig vannak problémáim főleg a férfiaktól félek, nem merek a szemükbe nézni, sok szociális helyzetet nem tudok megfelelően kezelni. DE már tudok gyógyszer nélkül létezni és normális életet élni, dolgozni. Sokáig próbáltam tartani a kapcsolatot apámmal, hátha felnőttként jobb lesz valamivel, nem sikerült. Egyszer beolvastam neki az nagyon jól esett, azóta is én vagyok a hálátlan undoritó dög, de már csak sajnálni tudom.

Egy alkoholista apával nem lehet hosszútávon együttélni. Felemészti az egész családot, onnan csak menekülni lehet.

Ha gondolod írd le ami bánt hátha könnyebb lesz.

Nekem apám egy sört de iszik, egyszer láttam inni nővérem esküvőjén, akkor volt normális.

Pia nélkül is hülye, soha semmit nem lehet vele megbeszélni, mindig az üvöltőzés, kötekedés és morgas ment. 14 evéssen be is költöztem mamámékhoz.

N28

Szia!

Nagyon sokáig gyűlölt az anyám, aki alkoholista volt. Én sem rajongtam érte. Mire az egészsége olyan szinten leromlott, hogy már nem igazán tudott gondoskodni magáról, de főleg, hogy már nem telt innivalóra se, így kénytelen volt józannak lenni - elkezdtünk kibékülni. Ha a múltról beszélt és nem volt igaz, nem mindig javítottam ki. Rájöttem, nem az a fontos, hogy igazam van-e. Az a fontos, hogy vannak józan napjai és megélhetem néha azt, hogy jóban vagyunk.

3 éve halt meg a születésnapom előtti napon. Szerencsés vagyok nagyon, mert kibékülhettünk. De nem hiányzik. A rossz az egészben az, hogy a szüleim hozzáállása miatt a bensőséges kapcsolatok nem az erősségem.

Nem az a nagy gond, hogy ők mit tesznek, hanem az, hogy te milyen ember vagy és leszel!

Egy tanácsom van: minél messzebb tőle! Legyen egy olyan életed, amiben előre tudsz jutni, boldogulsz, akár boldog is vagy! Nem mindenkinek adatik meg, hogy a biológiai szülő valóban szülőként is viselkedik és támogat. A diszfunkcionális szülőtől távol kell maradni amennyire lehet és amilyen gyorsan csak lehet.

Hasonló helyzetben vagyok, mint te.

Sohasem volt mély, inkább semmilyen kapcsolatom sem apámmal, és sokszor veszekedtunk is, de mindig elsepertük a szőnyeg alá.

A helyzet akkor változott nagyot, amikor kivágott otthonról, mert meleg vagyok. Szerencsére azóta már nem vagyok vele kapcsolatban és félig-meddig önálló is vagyok financiálisan is.

Ha szeretnéd, és még aktuális, akkor irhatsz, nyugodtan kérhetsz tanácsot tőlem.

Nagyon sajnálom.Ez nagyon szomoru..Ez miatt nem kellet volna igy viselkednie,apudnak azt kellet volna mondani bármilyen leszel is akkoris a fiam leszel..de remelem egyszer jóra fordul vele a kapcsolatod.

Köszönönöm szèpen ez nagyon kedves tőled,de azóta már felnőttem és az idő naggyából segített.