Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Hogyan lehetséges megértetni...

Hogyan lehetséges megértetni a szüleinkkel felnőttként, hogy szeretnénk saját életet élni? Mit tegyünk, ha a szüleink folyamatosan nyomon követnek minket, és kőkemény megfelelési kényszerekbe zárva azt szeretnék, ha az ő életüket élnénk?

Figyelt kérdés

Nálunk a család gyökeres szemlélete szerint annál értékesebb az ember minél hajszoltabb, minél inkább elhasználja a testét, minél többet dolgozik (fizikailag), & minél kevesebb ideje van valóban élni..

Ebben és még emellett számtalan negatív szemléletben nőttem fel. :)(:


Gyakorlatilag egész eddigi életemben a külvilágnak megfelelő alapvető normákon kívül (iskola stb.) nem volt semmilyen közösségi életem vagy hobbim. Folyamatosan a szüleim életét éltem, ami az örökös házimunkákkal való elhavazottság , frusztráltság, és ennek szenvedélyes-de szenvedéses hajszolt megélését (mások szemében állítólagos egyetlen elismerési lehetőség megszerzését-szerintük) jelentette. Nem azt mondom, hogy nincs valaki nehezebb helyzetben, sorsban stb., vagy hogy ez a vilag legnagyobb gondja.


Csak tényleg sajnos teljesen belebetegedtem szó szerint (autoimmun betegségem lett.., emésztőrendszeri tünetek sorozata).., mert évtizedekig nem élhettem olyan életet , amilyet szerettem volna. Nem volt sosem összejárás a barátokkal (a szüleim szerint az hülyeség, a barátok csak feltartanak, van elég dolgunk)..

Nem néztem filmeket, sorozatokat stb., nem jartam sportra (a család szerint a kerti munka éppen elég sport).

Nem kezdhettem pl. jógával a reggelt, hanem helyette kapkodással, panaszkodással, stresszel, idegeskedéssel, hogy mennyi, de mennyi házimunka vár ránk, hiszen azok elvégzése (0-24-ben hétvégén) az élet ertelme.

Nem alkothattam kreatív, de egészséges ételeket, hiszen "nincs idő, csak gyors & instant káros szenvedélyekre".. Még számos pelda.. Nem dolgozhattam masik városban, csak a környezetük melletti munkahelyeken (aprópénzért), & munka utan is várt a jól bevált, hajszolt napi rutinjuk szerint kialakított életvitel..


Nekem ezek mind-mind nehezen megemészthetőek voltak, és máig azok..


Végre elköltözhettem 30évesen, ugyanakkor még mindig fel kell kelnem pontban reggel 5-6óra között egy bármilyen fárasztó munkanap utan is hétvégén, csak hogy számot adjak nekik, hogy bizony.., hajszoltan élek, nincs időm aludni, hiszen így vagyok értékes, és nem hozok rájuk szégyent..

Folyamatosan naponta 3x kell nekik üzennem, hogy hol vagyok, mit vsinálok. Eleget házimunkázok-e munka után.

Véletlenül sem lehet semmi másra időm..


Már teljesen megőrülök ettől az életviteltől.. :/


Valaki segítsen!! :(



tegnapelőtt 02:03
1 2 3 4 5
 11/44 anonim ***** válasza:
100%

Kérdező: én is ismerek ilyet. 80 évesen ugyanazt csinálja, mint 20 évesen (hatalmas földterület megművelése, kertészkedés, házimunka stb). Bárkit lát pl. teraszon pihenni, akkor magában dohogva megszólja: "de jó dolguk van egyeseknek", senki sem kényszeríti arra, hogy ezt csinálja, lejjebb lehetne adni, de nem teszi, önmagát szenvedteti és nem is tudom kinek akar megfelelni...

Gondolom a belédnevelt megfelelési kényszer miatt nem mersz/tudsz ellentmondani nekik, hogy naponta beszámolj arról, amit végeztél. Ilyen módon még mindig tudják irányítani az életedet. Nem tudom mi lenne a jó, hogyan kellene kezdeni ezt, szépen, fokozatosan, vagy úgy, hogy nem reagálsz a kérdésekre, esetleg megmondod: "ma pihentem".

Görcsösen, kétségbeesetten akarnak megfelelni a külvilágnak, ők ennek az áldozatai. Gondolom, a tanulás, szellemi munka, stb nekik nem munka és az ilyet hajlamosak is lenézni, lekicsinyelni.

Nagyon sajnálom, hogy belebetegedtél ebbe és hogy még elköltözés után sem könnyű kilépni ebből.

Ne hibáztasd magad és bármit mondanak esetleg, negatívumot, ne éld bele magad az érzésbe.

Ismertem egyébként olyat is, aki azért dolgozott ilyen módon (és azért ösztönözte megállás nélküli munkára családját), hogy lelki dolgokkal, érzelmeivel ne kelljen foglalkozni, szembenézni.

Nehéz kérdés: "hogyan sikerül velük megértetni": ők ebben éltek, nekik ez volt az életük... Nem is tudom, tudnak -e változni vagy megérteni hogy valamit rosszul tettek, elvileg az ember minél idősebb, szokásain annál kevésbé tud változtatni, de esetleg beláthatja életére visszatekintve, hogy "valamit nem így kellett volna"...

tegnapelőtt 03:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/44 anonim ***** válasza:
83%

"Szóval, ha pl. telefon kikapcs., & nem jelentkezem egy negyed napig, már teljes aggódásba kezdenek, és vagy feljönnek ertem azonnal, vagy hívják a rendőrséget."


1. Mondd meg nekik, hogy minden nap este 6-kor jelentkezel, hogy jól vagy, és 2 percet beszéljetek max, utána kapcsolt ki a telefont!

Mentális betegek, paranoia, nálunk is ilyenek voltak, de diagnózist csak akkor kaptak erről, amikor bekerültek kórházba demencia miatt. Már rég túllépték azt a határt, amikor szabad alkalmazkodni hozzájuk, ezt a betegséged mutatja. Rengeteg önsegítő könyv van és videó a Youtube-on, hogyan tudsz lejönni erről, szivesen segítek benne, ajánlani, mit nézz. De nyugodtan kérj a lakóhelyeden is segítséget ehhez!


2. Hadd hívják a rendőrséget, nem kell ettől félned!!

Hidd el, a rendőrség felismeri, ha mentális zavar van és a mentőket hívja hozzájuk, ha idegrohamuk van. Nálunk is volt egy ilyen szomszéd fiú, egyszerre jött hozzá a mentő, a tűzoltó és a rendőrség. Nehéz eset volt szegény, senki nem tudott haragudni rá, de néha megkeserítette a szomszédok életét.

tegnapelőtt 03:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/44 anonim ***** válasza:
89%

Folytatom.

Azt szeretném jobban kibontani, hogy nálunk úgy történt, hogy ez az ún. aggódás, amit rád fognak, na, annak nem az az oka, hogy te nem telefonálsz. (Annak valami más oka van, őbennük, tőled függetlenül, csak valamiféle módon enyhól egy KICSIT, ha téged és más dolgokat a környezetükben rángathatnak, uralhatnak.) Szóval ez az ún. aggódás odáig fokozódott, hogy törni-zúzni kezdett maga körül, és ki kellett hívni a mentőket. Akkor diagnosztizálták a paranoiát, és már sose jött haza.

Mi azon a ponton adtuk fel, amikor kihívtuk a mentőket, de addig mi is egész életünkben ugráltunk a nárcisztikus paranoiájának.

tegnapelőtt 03:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/44 anonim ***** válasza:
100%

Tehát a kérdésedre a válasz, hogy nem lehetséges megértetni velük, tehát más megoldáshoz kell folyamodni.

Nem kell figyelembe venni, mit akarnak rád kényszeríteni, mert ugyanis ehhez semmiféle joguk nincsen, és csak magadnak ártasz, ha szót fogadsz felnőtt létedre, nem kell szót fogadni, van saját elképzelésed, magadnak fogadj szót!

Az nem a pszichés egészség jele, ha felnőtt ember uralni akar egy másik embert. Bizonyos eseteit kezelik (kényszerkezelés is van!), más eseteit büntetik (Btk.), akár szabadságvesztéssel is.

Egy idegen idejönne és elkezdene így bánni veled, hívnád a rendőrséget, nem?

tegnapelőtt 04:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/44 anonim ***** válasza:
100%

Ilyen közösségbe születtek bele anno és ebbe szocializálódtak gyerekként, ezt látták: "folyamatosan dolgozni, pörögni kell", "aki pihenni mer pár percre és ezt meglátják, azt megszólják", "a közösség kicsi, mindenki mindig a másikkal foglalkozik, néznek, bámulnak, érdeklődnek, stb", "ha bárkivel bármi történik, pletyka van, végiggyűrűzik az információ a falun", azért is olyan nehéz változni, mert a közösség, a vélt vagy valós gondolatok, meg a "szégyennel való szembesülés" nagy visszatartó erő.

Szerintem ahelyett hogy bárminek is diagnosztizálnánk őket, ahogy egyik válaszadó tette, érdemes eltávolodnod tőlük.

Szerintem is napi egy, fix időpontra érdemes korlátozni a beszélgetést, röviden intézni, a házimunkára és hasonlókra vonatkozó kérdéseket ignorálni: "minden meg van csinálva" - ezt elmondani egyszer, aztán ha jön a többi kérdés a különféle tevékenységeket illetően azokra pl. nem reagálni.

Ha hívják a rendőrséget, elég annyit mondani: "szülők mindent túlaggódnak, nem tudok mit tenni, egyébként nincs semmi baj". Egy idő után majd megunják.

tegnapelőtt 04:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/44 anonim ***** válasza:
0%
Létezik olyan szolgáltatás, hogy figyel rád egy cég, hogy nem vagy-e rosszul egyedül élve a lakásodban, nézz utána. Fizess elő valami ilyenre, akkor nem kell aggódniuk miattad.
tegnapelőtt 06:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/44 anonim ***** válasza:
91%
Itt nincs mese, vagy a sarkadra állsz és leállítod őket vagy egész életedben (vagy amíg ők élnek) ez lesz. Sőt a legrosszabb esetben ha már nem lesznek is kattogni fogsz, mert mit szólnának hozzá ha élnének. Szóval leállítod őket. Nem ám fokozatosan, egyik napról a másikra.
tegnapelőtt 07:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/44 anonim ***** válasza:
96%

Mindig tedd fel magadban a kérdést "és akkor mi van"?

Nem veszed fel a telefont, idegesek lesznek.- és akkor mi van?

Feljönnek ellenőrizni, nem nyitod ki az ajtót- és akkor mi van?

Még idegesebbek lesznek, rendőrt hívnak- és akkor mi van?

Most őszintén, mi történik, ha 30 evesen már nem az ő szabályaik szerint élsz??

Megmondom neked, semmi! Illetve olyan jól csinálták, hogy önbizalomhianyod lesz, belül azon fogsz aggódni, hogy így is értékes ember vagy-e, és félni fogsz dönteni, mert a döntés következménye kizárólag a te felelősséged lesz, és te ilyen szülők gyerekeként nyilván nem hibázhatsz. Ezekkel majd meg kell küzdened. De 30 évesen ez már nagyon nem egészséges, meg kell húznod a saját határaidat, nem élhetsz más emberek kedve szerint, akkor sem, ha a szüleid.

tegnapelőtt 07:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/44 anonim ***** válasza:
100%

1. Kikapcsolod a telefont, vagy legalább is lehalkítod, hogy ne vedd észre, ha hívnak.

2. Az ajtódat bezárod, a csengöt kikapcsolod.

3. Ha jönnek, nem nyitsz ajtót. Ha a rendörséget hívják, akkor öket küldik el valamerre.

4. Ha netán az ajtódon dörömbölnek, TE hívod a rendörséget, hogy valaki be akar jönni a lakásodba, félsz tölük.


Szerintem a fö gond ott van, hogy belemégy a játszmájukba, ha következetesen nem teszed azt, amit akarnának, idövel leállnak.

Ideje lenne végre felnönöd és leválni oluk, mégha nehéz is.

tegnapelőtt 07:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/44 anonim ***** válasza:
100%
Ebben a helyzetben nincs más megoldás, mint az, hogy Te szabod meg a neked megfelelő határokat még akkor is, ha ezt követően beindul a hiszti, az érzelmi zsarolás a szüleid részéről. Hidd el, túl fogják élni és ha határozottan kiállsz magadért, előbb-utóbb megszokják, bár megérteni sosem fogják, Te miért fordítasz hátat ennek a gondolkodásmódnak. Ha másképp nem megy, költözz még messzebb, de egy biztos, ne add be a derekad, ne hátrálj meg, az élet rövid, keresd azokat az elfoglaltságokat, amitől boldog vagy. Sok vidéki ember gondolkodik úgy, mint a szüleid, beszűkült a világlátásuk és sajnos a gyerekeikre is rá szeretnék erőltetni az életvitelüket, de nem lehetetlen ebből kiszakadni, csak nehéz. Nálunk nem volt ennyire durva helyzet, de nekem is ki kellett vívnom magamnak, hogy pl vasárnap hegyet akarok mászni a barátaimmal és nem a húsleveshez szükséges csirkét koppasztani és nem érdekel, hogy ők bezzeg milyen finomat esznek délben, én meg "csak" szendvicset. Igen, mertem többszázezer forintot "kidobni" külföldi utazásokra, pedig abból mennyi mindent vehettem volna és jelenleg még konyhakertem sincs, csak fű, mert nekem most ez így jó. Rengeteget beszélgettem a szüleimmel ezekről, megváltozni teljesen sosem fognak, de annyit azért elértem, hogy elfogadják, máshogy élek, más érdekel és ma már egyre kevesebb a negatív megjegyzés. Telefonon sem beszélgetünk naponta, mindenki éli a saját életét.
tegnapelőtt 07:51
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5

További kérdések:





Minden jog fenntartva © 2020, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!