Normális, ha az apám a párom előtt nyakon puszil?

Szólnék.... lehet, hogy nem halkan, hanem üvöltve.

"Ezt hogy képzelted, normális vagy?? Egyébként rohadtul nem érdekel a magyarázatod, az se, hogy az apám vagy, bárkit felpofozok egy ilyenért, megértetted?"

Nyugodtan pontozzatok le a p.ba, de a cukiskodó korrekt arcok vegyék figyelembe, hogy a kérdező MÁR SZÓLT. Kedvesen. Apuci lesz.rja, kvázi jelölgeti, mint a kutya "a territóriumát" a lány pasija előtt.

Intim területen ér hozzá, kihasználva, hogy a lánya illedelmes, jólnevelt, konfliktuskerülő.

Gyakorlatilag zaklatás amit csinál, ahol kihasználja a jólnevelt fél emiatti védtelenségét.

Remélem én túlzom el, de engem felháborít ebben a formában ilyen előzmények után.

Nem szabad jólneveltségből áldozattá válni.

Szólt már... többedik határátlépés volt. De valóban most sem kellett volna némán tűrni, ha vállalhatatlan dolgot tesz, ő égjen, ne az elszenvedője lapítson. Nehéz, ha arra szocializálódunk, hogy jókislányok vagyunk, kedvesek, engedelmesek, finoman célozgatunk ha valami már tűrhetetlen, de hogy direktben beleálljon az ember lánya egy konfliktusba, urambocsá': a szülői tekintély (szeretet, tisztelet, jót akar, stb.) ellen emeljen hangot, az többnyire nem elfogadott, és hálátlannak bélyegeznek érte, valamint legyen bűntudatod is mellé, minimum - amiért te gondoltál rosszra, holott ő jót akart, neked - leginkább...

A másik embernek járó tisztelet a gyermeket is megilleti, akármilyen kicsi még. És a határok tiszteletben tartása is része ennek.

Nálunk ennek még nincs kultúrája, aki felemeli a hangját, azt bélyegzik meg, hogy hisztizik és túlreagál, stb.

Remélem, fogsz szólni, Kérdező.

Jogod van hozzá, hogy csak az érjen hozzád - pláne intim helyen - akinek te megengedted.

Nem vagy rossz ember, ha jelzed, ha valami zavar téged. Teljesen normális reakció kellene, hogy legyen, gondolom van oka, hogy nem ez volt a reakciód.