Középkorú anyukákat/apukákat kérdeznék (akiknek felnőtt gyerekük van), mit lehet tenni, ha anyagilag szeretném segíteni őket, de nem hagyják?

Édesanyám takarítónőkent 5 helyen dolgozik, apukam jelenleg munkanélküli, ő nem hajlandó olyan munkát elvállalni, ami 300.000 ft-nal kevesebbet fizet (nincs diplomaja stb).

En kulfoldon dolgozom, jol keresek, szeretnék segíteni anyukámnak, de egyszerűen mindig azt mondja nem kell, neki van pénze, nem kell segítség. Mit tegyek?

Nekem ez nagyon rossz erzes, hogy az anyukam zsiros kenyeren él (ok, ő azt mondja ezt szereti és nem spórolásból eszi), és engem ez az egész helyzet kiborít?

En nagyon sokszor küldök kedves üzeneteket, hangüzeneteket, amikre egy mondatos választ kapok.

Ahol tudok probalok segiteni, küldök ajándékokat, online bevasarolok pl.

Mit tegyek?

Menjek haza? Otthon sohasem fogok ilyen jó munkát találni végzettség nélkül...

Nem tudom mi tévő legyek..

Boldog vagyok itt, szeretek itt lenni, de belülről meg mar a lelkiismeretfurdalás...miért nem hagyja hogy legalább egy kicsit segítseg rajta?

A történethez még az hozza tartozik, hogy nem végleg költöztem el, csak a vírus miatt lehetőségem lett tovabb maradni ezen a helyen..

es a jövőben tervezünk anyukammal együtt élni egy többgenerációs házban stb..

Tehát nem arról van szó, hogy elveszített örökre vagy ilyesmi...

De már jó néhany hónapja itt vagyok, nyaron hazamentem (amikor a virus téma kicsit jobb lett)..

27/L