Ha az Anyám,15-éves koromban frontálisan ütközni akart egy kamionnal.És ezzel pánikbeteggé tett,muszáj-e szeretettel gondolnomrá, amiért megszült?!(Azóta egy betegségben elhunyt.)

Szégyellem ezt lelírni,de pokollá tette az egész család életét.Apám "apai tiszteletét" lerombolta előttem.Szerintem lehetett valamilyen idegrendszeri gondja. Mert amikor ezt tette piros volt a feje. Csak amikor elkeztem nyitogatni az ajtót, és terveztem hogy kiugrok és már nagyon közel volt a kamion, na akkor húzta vissza a kormányt a saját sávunkba. Utána azért könyörgtem, hogy álljunk meg mert nem jól vagyok. De nem 40km-ren keresztül még nyomta a gázt.Így közel a 40-hez.Sajnos még mindig haragszom rá. Apámnak el kellett volna válni tőle, így felnőtt emberként tudom, hogy ez "kiskorú veszélyeztetése" volt. Utána Agóra fóbiám is lett, mert nem mertem autóba ülni, sem a mi autónkba sem máséba. Végül egy barátomnak elmomdtam ezt, és alkoholos állapotban átvitt a szomszéd faluba.Sajnos most is előjött az agórafóbiám, de egy online pszichológus az írta, hogy csak kisebb távolságokat tegyek meg. De egy kicsivel mindíg messzebb.

Tudtam, hogy ha kiugrok összefogom törni magamat,de legalább életben maradok.Volt idő amikor mondogadtam apunak, hogy váljon el anyutól. Apu azt mondta, "hova mennénk fiam?". Sajnálom, hogy ezt kell mondanom. De a rabszolgái voltunk. Ő a vitát, és a balhét kereste. Volt hogy apámmal néztük a tv-t és azt mondta"ne nevessetek, nincs mindenkinek jó kedve" Apám sofőr volt néha hétvégén elmentem vele, és ha vettünk egy játékot, akkor azt mondta, "minek ez a xar?" "vagy mennyibe került ez a xar?" Azt mondtam neki, anyu bocs, de te egy öröm gyilkos vagy. De olyat is csinált, hogy bejött a nagyszobába, látszott, hogy dühös, és kitalált mindíg valamit amivel a padlóra tehet minket. Pl hidegben, esőben menjünk ki fát vágni...Vagy javítsuk meg a hűtőt bármit. Az volt a lényeg, hogy azt amit addig csináltunk az hagyjuk abba, és az legyen amit ő akar. Kos nő volt, és néhány hónapja találtam rá két dologra. Első a Kós nő ha nem tudja irányítani a családját, akkor pokollá teszi a család életét. Plusz keresi a konfliktus helyzetekben. Én meg Rák férfi vagyok, erről is olvastam, hogy kölcsönösen egymás agyára megyünk. És ez is igaz volt. Egy Lelkisegély szolgálatos nő is azt mondta, hogy a maga anyja nem volt jó anya. A jó anya védi a gyermekét, és segíti amiben csak tudja. Nem kell mennie a temetőbe (mármint nekem) ha nem akarok menni ne menjek. Gyűjtsak egy gyertyát, és csak a jóra, és a jó emberekre emlékezem.

Ezt még had írjam le.Utosó éveiben ápolásidíjon voltam vele.2014 november 11-én este szívtályi panasszal bevitte a mentő. Másnap 9-kor hívta aput, hogy menjen érte. Aztán délutáni pihenésemből arra ébredtem fel, hogy kínjai vannak, és keservesen jajgat, és kezd önkívületi állapotba kerülni. Nos,azóta eltelt 6év, és áll az életünk.Ha nem láttam volna a halálát,kb félév egy év alatt feldolgoztam volna... Sok a rossz emlék.😔 És rájöttem, hogy ő sajnos mérgező szülő volt.Olyan 13éves koromig normális volt,utána voltak a nagy veszekedés, apuval is, velem is. 6év telt el... Elmehettünk volna apuval kirándulni, jó élményeket gyűjthettünk volna.De olyanok vagyunk mint két rabszolga akit felszabadítottak, de nem tudnak élni a szabadság lehetőségével. Persze ha látok itthon valamit ami rá emlékeztet, azt vagy kidobom, vagy elégetem. Jó lenne, ha eltelne legalább 1 hónap boldogan, és nem jutnának az eszembe ezek. Szégyellem, hogy én aki a fia voltam, én is rossz véleményel vagyok róla. ☹️