Miért olyan meglepő anyámnak, hogy jobban szeretek nagymamámnál lenni, mint otthon?18l

Nincs saját szobám, anyámmal alszok egy szobában, apám meg külön a másikban, ez hosszú sztori. De mindegy is, kollégista vagyok egyébként, tehát hétvégente vágynék az egyedüllétre, de így ugye nincs igazán meg. Többnyire azt csinálom hétvégén, hogy minél tovább alszok, igazából max tízig, aztán kitalálok valami indokot, hogy miért hagyjon engem egyedül anya, legalább pár óra nyugodt magányom had legyen már.. Többnyire a tanulás az indok egyébként, de ez néha igaz is. Aztán délután meglátogatom mamám. Ez megy őszi szünetben is, annyi különbséggel, hogy amint hazajönnek munkából én lépek is le mamámhoz.

Apámmal olyan a kapcsolatom jelenleg az elmúlt években, mintha csak egy random idegen lakna a másik szobába.

Anyámmal meg nem lehet beszélgetni. Ha megkérdezem milyen napja van akkor megsértődik, bármit mondok vita van vagy nem érdekli. Azt hogy velem mi van soha meg nem kérdezi, csak ha hazajövök szombatonként mamától akkor megkérdezi, hogy mi újság vele. Egész héten szinte minden nap meglátogatja, öt percre lakunk tőle és ő mégis csak arra kíváncsi,hogy mamával mi van azon az egy napon amikor én megyek. De azt nem képes megkérdezni, hogy velem mi a fene történt vasárnap délután és péntek délután között, amikor tökre nem vagyok otthon a koli miatt. Max néha Messengeren kérdezi, hogy mizu, de az nem olyan, meg mivel nincs sok időm kb két szóval le van tudva.

És ő ezek után csodálkozik, hogy nem szeretek otthon lenni. Miért?18l