Tényleg ekkora probléma manapság idehaza az, hogy a fiatal felnőtt emberek nem tudnak önállósodni?

Én 20 évesen, tapasztalat nélkül azt mondom, hogy aki annyira nem tud önállósodni, hogy minimum egy kisebb házat vagy nagyobb lakást béreljen ne vállaljon gyereket. Tudom, hogy sokat kivesz a kasszából az albérlet, de szerintem nagyon nem egészséges ha az egyik fél szüleinél kell lakni és ott nevelni a gyereket. Felelősségteljes döntés szülni, szóval valakinek legyen már annyi esze, hogy behatárolja a költségeket.

Bár nagyon jó a kapcsolatom a szüleimmel, nem tudnék újra velük élni, mert egészen más magamról gondoskodni, mint velük lenni. Ha mondjuk szingli lennék egész életembe, akkor is sokkal inkább választanám azt az opciót, hogy szobát bérlek, mellette spórolok esetleg lakásra, mintsem, hogy anyámékkal lakjak és így megtakarítsam a szoba árát.

Szarul érzem magam és depis öngyi gondolataim vannak. A kutyám tart életben, csak ő szeret jelenleg, ő az akinek hiányoznék.. :(

Csóró család, semmi önálló egzisztencia, elcsesztem az elmúlt 10évemet és a pénzemet... 28/L

Miért lenne lehetetlen? 300 körül manapság bárki keres bármivel aki nem sík hülye, abból bár szűkösen, de lehet egyedül élni.

Az más kérdés, hogy nem feltétlenül akae, nem is értem, miért "mamahoteleznek", meg miért említik problémaként az együttélést sokak.

Én is anyukámmal élek, a barátnőm is.

Kényelmes, mindig van társaság, van külön konyha, fürdő, stb.

Itthon van medence, szauna, jacuzzi, hülye lennék alább adni.

Jó így nekem, pedig csak a nyaralónk árából kijönne 2 panel, a házéból meg 5, szóval nem anyagi akadálya van.

Nem mindenkinek szar otthon a kaocsolata.

Mostanában? Ne nevettess!

Nagyjából 20 évvel ezelőttig - az őskorig visszamenőleg - generációk éltek egy lakásban, sokszor még a nagyszülőkkel együtt.

Az önállósodás meg nem helyrajzi kérdés, hanem személyiségfüggő.

Én pl. évekig ápoltam és segítettem az idős, kisnyugdíjas szüleimet, miközben neveltem és taníttattam a gyerekem, adósság nélkül eltartva mindkettőnket.

Miért hiszitek, hogy ez mostani probléma? 30 évvel euelőtt is így volt. Sőt akkor még az albérlet nem volt ennyire felkapott mi ma.

30-50 évvel ezelőtt is vagy több generáció élt egy házban vagy albérlet és utána komoly hitellel vett az emer házat magának. Én 1989-ben voltam 20 éves. Alkoholista szülőktől semmi segítséget nem várhattam, és nem is vártam. 45 forintos órabérben dolgoztam, és a fizetésem felét elvitte az albérlet amit egy idős nénitől béreltem szobát. Néninek számtalan tiltó listája volt, köztük az egyik, hogy nem lehet férfi vendégem se nappal-se éjszaka. Betartottam, és ennek köszönhetően a párommal béreltünk közösen egy garzont. Majd éveken át spórolva komoly hitellel vettünk egy kis lakást. 15 évig fizettük a hitelt. Ma sokkal több választék van albérletek terén, és elég jó hitelt is adnak.

Ha valaki külön akar élni, az ma is megtalálja a módját. Aki meg otthon sír, hogy nem tud tovább lépni, az nem is iagzán akar.

4-esnek. "300 körül manapság bárki keres bármivel aki nem sík hülye, abból bár szűkösen, de lehet egyedül élni."

Épp most néztem meg a legfrissebb bérjegyzékemet. 165 ezret keresek 20 éves munkaviszony után, és nem érzem magam sík hülyének. A bér nagyon függ attól, hogy az ország mely részében élsz.

Nálunk is három nemzedék élt egy lakásban. Anyai nagymamám, szülők, öcsém és én. Nyilván így beszélték meg, hogy anyukám odahozza apukámat. Nagy a lakás, a kapcsolatuk is jó. De ez sajnos rég volt, nagymamám 30 éve meghalt.

Öcsém már több, mint 10 éve elköltözött, nekem 40 éves koromban sikerült. Félretehettem a fizetést, így is eltelt 15 év, mire tudtam venni egy falusi házat. Szülők maradtak a lakásban, ők már nem akarták, hogy férjet/feleséget vegyünk oda, mint annak idején nagymamám.