Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Aki vesztette már el egyik...

Aki vesztette már el egyik vagy mindkét szülőjét, hogyan élte meg?

Figyelt kérdés

Sokszor elfog a kétség, hogy mi lesz velem miután a szüleim elhunynak majd. Nem lesz kikhez hazamennem és félek, hogy örökké hiányoznának majd. Nem a legjobb a kapcsolatunk, főleg egyik szülőmmel, viszont nagyon szeretem őket és, ha halálukról álmodom vagy szóba jön minden alkalommal kisírom a szemeimet.

Hogyan lehet egy halált feldolgozni és továbblépni? Lesz utána egyáltalán egy normális érzete az embernek annak ellenére, hogy, akiket nagyon szeretett elmentek?

A normális válaszokat előre is köszönöm!



2020. nov. 6. 14:34
1 2
 1/14 anonim ***** válasza:
90%

1. Addig mutasd ki az irántuk érzett szereteted, amíg örülni tudnak neki!! Ez majd "akkor" nem okoz lelkifurdalást!

2. Sohasem fogod tudni elfelejteni őket. Mint minden ilyen esetben, valami betegség, vagy baleset, stb. szokta megelőzni. Akkor gondolj arra: ő már nem szenved! Neki már nem fáj!

2020. nov. 6. 14:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/14 anonim ***** válasza:
100%
Emberfüggő. Nekem 16 éves koromban halt meg édesapám, most 32 vagyok tehát a fél életemet leéltem már nélküle, de én nem tudom feldolgozni, megtörtem lelkileg. De a többség fel tudja.
2020. nov. 6. 15:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/14 anonim ***** válasza:
98%

Hát ez több tényezős.


Egyrészt a "nem a legjobb a kapcsolatunk" nem tudom, mit takar, de én nem értem azokat, akik ilyen kapcsolatokat megsiratnak. Apám kilépett az életemből, mikor 8 voltam, és azóta nem érdekel, mi van vele. Úgy élem az életem, hogy ha holnap meghal valakim, nem bánom meg, hogy nem mondtam el valamit, mert mindent elmondok. Azt sem bánom meg, ha valakivel rossz a kapcsolatom, mert ha jobbá akarnám tenni, megtenném.


A másik a vallás, vagy a hit egy másvilágban. Mikor anyukám meghalt, a pszichológusomnak mondtam, hogy egész életemben ateista voltam, most is az vagyok, de megértem, akinek kell a vallás, kell a mankó. Sokkal könnyebb azt hinni, hogy "itt van velem, figyel", minthogy leállt az agya, megszűnt az lenni, aki.


A legrosszabb dolog, amire csak azután jöttem rá, hogy anya meghalt, (29 voltam), hogy soha senki nem fog annyira szeretni. Ez vicces, de senki nem fog annyira szeretni, hogy gyümölcsöt vágjon fel nekem. :D

Mikor anya felkelt reggel, a gyerekei voltak az első gondolata. Őt jobban érdekelte, hogy jó életem legyen, hogy mindenem meglegyen, mint engem.


Miután meghalt, a téli kabátomról leszakadt egy gomb. És mindig akkor jutott eszembe, hogy vissza kéne varrni, mikor felvettem a kabátot. Mindig elfelejtettem. És akkor is arra gondoltam sajgó szívvel, hogy anya ha észreveszi, titokban megvarrja, vagy ha mondtam volna neki, hogy "képzeld, leszakadt a gomb", onnantól többet gondolna a kabátra, mint én.


Pár héttel azelőtt, hogy meghalt, itt ült nálam a konyhában, én főztem, közben beszélgettünk. Mutattam neki a kis kézi habverőmet, hogy kilazult, és milyen gagyin van megcsinálva. Miután meghalt, és összeszedtem magam annyira, hogy főzzek magamnak, akkor találtam egy vadiúj habverőt a fiókban. Vett egyet és becsempészte az evőeszközök közé. :)


Ez nagyon hiányzik. Mert ezek azok az apró kis dolgok, amik azt mutatják, hogy a másik figyel rád, és fontos vagy neki.


Ezt nem lehet feldolgozni, ezzel meg kell tanulni együtt élni. Soha nem lesz semmi ugyanolyan. Az anyák napja nekem nagyon szokott fájni, és érdekes módon az újév is. Akkor mindig az jut eszembe, hogy neki 2016 volt az utolsó éve, 2017 már nem volt az élete része.

2020. nov. 6. 15:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/14 anonim ***** válasza:
91%

1978-ban és 1987-ben vesztettem el a szüleimet. Soha nem tudnám elfelejteni Őket, nekem a mai napig vannak, bennem élnek.

Örülök, hogy az egyik gyerekem a szülőm nevét adta az egyik unokámnak...

2020. nov. 6. 15:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/14 anonim ***** válasza:
73%
A gyászt felhasználtam a saját fejlesztésemre. Elkezdtem kapcsolatokat kialakítani, tapasztalatokat gyűjteni stb. Ha apám nem halt volna meg mikor 16 voltam akkor most nem lennék ilyen. Úgy gondolom, hogy a veszteség ellenére többet tett hozzám.
2020. nov. 6. 15:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/14 anonim ***** válasza:
87%

Egy év különbséggel mentek el a szüleim 22-éves volttam akkor most 47-éves nem a halál tényét volt nehéz elfogadni.

Ha nem azt azt hogy nincs támaszom . Hiányzott az életre tanítási intelmeik .

2020. nov. 6. 16:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/14 anonim ***** válasza:
72%
Megkönnyebbültem mert tíz évig ápoltam őket, semmi sem volt jó már régóta nekik és ez engem is bántott-feszültté tett. Nagyon hiányoznak néha.
2020. nov. 6. 18:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/14 anonim ***** válasza:
100%
Én megtanultam nélküle élni. 10 éves voltam mikor meghalt anyám, rákos volt. Nekem akkor megszűnt a gyerekkorom. Minden nap gondolok rá, most is fáj a hiánya, de idővel enyhül. 21 éve történt. De az űr örökre a szívemben marad.
2020. nov. 6. 18:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/14 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszokat és részvétem mindenkinek :(

#3: A "nem a legjobb a kapcsolatunk" igazából annyit takar, hogy apukám egy végtelenül makacs ember és ezért szoktak gyakori nézeteltéréseink lenni. Független ezektől nagyon fontos nekem és én is neki. Anyukámmal rossz a kapcsolat sajnos. Nem is értettem amikor mondta még külfölre költözésem napján, hogy "azért remélem nem haragszom rá annyira és nem annyira rossz a kapcoslatunk". Én nem vagyok egy haragtartó ember anyukámmal ellentétben. Nem képes és nem is akar megbocsájtani a legkisebb dolgokért sem. Én próbáltam tenni a kapcslatunk javításáért, viszont úgy érzem nem szeret igazán. 8 éves koromról vannak rossz emlékeim, hogy bármit csináltam én voltam a rossz és üvöltözött velem. Egy ideig el is hittem, hogy miattam lett "idegroncs".

Édesapámért aggódom főleg, mert előre érzem, hogy szét fogok csúszni lelkileg amikor el fogom veszíteni. Anyukám sokkal fiatalabb nála, ő még meglesz nekem apum halála után is valószínűleg, de egyikőjüket sem szeretném elveszíteni, kapcsolat minősége ide vagy oda.

Pluszba: Akkor csak én szeretek gyümölcsöt felvágva adni barátomnak és húgomnak? :DD És igazad van, a részetekben rejlik minden és a kis dolgok és kis figyelmességek tesznek minket azzá, akik vagyunk :)

Még egyszer köszönöm a válaszokat és sajnálom a történteket. Remélem mindenki jobban fogja magát érezni, további szép napot!

2020. nov. 6. 20:09
 10/14 kikkina88 ***** válasza:
100%
Anyukám 8 év betegeskedés után, amibol 1,5 év számára, és szamunkra is szenvedés volt, halt meg. Pokol volt vègignézni h szenved.2 terhességet csinaltam ugy végig,h mar nem laktam szuleimmel,es megis minden nap otthon voltam,segitettem,v csak vigyaztam ra mig apu dolgozott.amikor anyu meghalt,akkor nottem fel.betegsege ellenere is az volt neki az elso h velem,velunk minden rendben legyen,ha kellett ugrott es segitett.imadta az unokait.a legnagyobb megnyugvas az volt neki mikor veluk lehetett.poklokat jartam meg mikor meghalt.de az elet megy tovabb,nem all meg.ez lesz a 4.karacsony nelkule,most mar talan tudok neki orulni,varom is vmilyen szinten,foleg gyerekeim miatt persze.
2020. nov. 7. 05:10
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!