Megtörtént,hogy folyton ingerült voltál egy szülő jelenléte miatt? Aztán elköltözèssel ez megszűnt?

Felnevelődtél egy bizonyos közegben, ez nyilvánvalóan hatással volt és van is rád. Anyukád olyan amilyen, nyilvánvalóan neki is meg van a saját keresztje, hiszen ki tudja, milyen szülői mintát hozott otthonról, ráadásul mint írtad, édesapád meghalt.

Azt nem tudhatjuk, hogy milyenek leszünk, még akkor sem, ha távol költözünk, hiszen a gének, a viselkedési minták sokszor belénk égnek. Ha felismered, hogy neked ez nem jó és nem életcél, ez már segíthet, hiszen tudatosan távol tarthatod magad a hasonló viselkedéstől. De van amikor sajnos ez sem elég, mert egyszer csak azt veszi észre az ember, ahogy telnek az évek, ugyanolyan viselkedési mintái vannak, mint a szülőknek, pedig nem akart olyan lenni. Nehéz ezt elfogadni.

Szóval az élet kiszámíthatatlan. Ahogy telnek az évek, lehet hogy egyre többet megértesz majd abból, amilyen ő volt, de az is lehet, hogy pontosan az anyukád negatív viselkedése fog abba az irányba lökni, hogy hatalmas munkával, elhatározással teljesen más életed lesz.

Amit először érdemes lenne tudatosítani, hogy a szüleinket soha nem látjuk reálisan, ugyanis érzelmeken keresztül reagálunk rájuk.Egy általam nagyra tartott embertől hallottam egyszer, hogy a "a jó szülő mindig túl jó, a rossz szülő mindig túl rossz", hiszen az érzelmek nem tudnak objektívek lenni.

Amit leírtál anyukádról, a cselekvéskényszert, az egyértelműen jelzi, hogy valami olyan megoldatlan problémája/blokkja van, aminek valószínűleg ő sincs tudatában, csak hajtja az energia, és szenvedteti vele saját magát.Másik oldalról pedig a társadalmunkban tapasztalható alacsony önismereti igény, ami az eredményorientáltságra nevelő rendszer következménye is jelentős befolyással van ebben a helyzetben, hiszen az embereket nem készíti fel arra, hogy miképpen tudja kiegyensúlyozottan élni az érzelmi életét, az egyensúlyt bizonyos anyagi feltételek megvalósulásához köti, ami maximum is csak töredéke az áhított lelki egyensúlynak.

Ha így nézed, akkor megláthatod benne az esendőt, aminek eredményeképpen neked is könnyebbé válhat a lelked, és lehetne ez az első lépés a toxikus, fojtogató érzelmek lerakása felé, hiszen elsődlegesen ez lenne a cél, és a saját érzelmi életed minőségét valójában csak te tudod befolyásolni, ha megtanulsz reagálni az ingerekre számodra előnyös módon.

Hozok erre egy rövid magyarázatot.

Például ha azt állítom, hogy engem valaki "megbántott/felidegesített", akkor azt igaznak érezhetem, de nem az.:) Ugyanis a valóság az, hogy:

"megbántódtam/felidegesítettem magam, mert nem tudom elfogadni a másik felől érkező impulzust(intolerancia)"

Ez a működés egészen kora gyermekkorból ered, ahol még ki vagyunk szolgáltatva a szüleinknek, és minden környezeti hatásnak, ennél fogva a komfortérzetünk a cselekvőképtelenségünkből adódóan a szülőtől/gondviselőtől függ, hogy miképpen tud reagálni az igényeinkre.Ilyenkor hangzanak el olyan mondatok, hogy "ne beszéljetek hangosan, mert alszik a kicsi".Itt válik nagyon fontossá a szülő tudatossági szintje, ugyanis a gyermeknevelés során később, ha ez nem kerül tudatos kondicionálás alá, akkor olyan minta tanulódik be öntudatlanul a gyerekbe, hogy mindennek az ő igényei szerint "KELL" történnie, és nincs felkészítve arra, hogy miképpen tudja kezelni azt, ha valami nem úgy történik.

Ha ezen a szemüvegen keresztül szemléled a világot, akkor láthatod, hogy rengeteg "felnőtt" éli az életét ilyen öntudatlan működéssel, és kiszolgáltatja magát a külvilág ingereinek, amik ha számára kedvezőek, akkor jól érzi magát, ha pedig nem, akkor az azok kezelésére eszközként szolgáló tulajdonságok hiányában elszenvedi azokat, és ezzel párosul az az irreális elvárás, hogy mindennek az ő igényeinek megfelelően kell történnie, mert ha nem így van, akkor szomorúsággal, dühvel, haraggal, stb reagál, amivel a valóságban önmagát mérgezi.

Az érzelmileg is felnőtt, mentálisan erős embernek ez a belépő szintje.

Azt gondolom, hogy ha a sok olyan adat helyett, amit meg kell tanulnunk például a középiskolában a híres költőinkről, - hogy ki volt a negyedik szerelme, mi volt a macskája - ezeket a dolgokat tanítanák, és az előbbi adatok lehetnének választható irányok azok számára akiket érdekel is, akkor átalakulna a társadalmunk, és egy sokkal szeretetteljesebb világ köszöntene ránk pár évtizeden belül, és nem lenne ennyi megtört, érzelmileg megnyomorodott ember.

A tudatosság a kulcs.

A saját életed felett neked van hatalmad ember, mások nem dönthetik el helyetted hogyan érezd magad, csak ha engeded.

Lásd meg az esendőt édesanyádban, önmagadban, vedd észre milyen folyamatok vezettek idáig, így fogsz tudni megbocsájtani, ami a te lelkedet fogja könnyíteni, és ez lesz a valós kiút a helyzetből.Ugyanis hiába töltesz vele egyre kevesebb időt, ha nem tudod átformálni magadban az érzéseidet, és reakcióidat, akkor minden alkalommal ugyanúgy fogod érezni magad, ha találkoztok, vagy ha eszedbe jut, mert nem úgy viselkedik, ahogy várnád.:)

Ha ezt megtudod csinálni, kinyílik előtted a világ.

"Ha nem vagyunk együtt naponta 2x hív ès ellenőrizget,hogy mit csináltam ,megvan e amire megkèrt." Ilyenkor udvariasan megmondod anya bocs most mas dolgom van, majd holnap hívlak. Puszi szia, es kedvesen rabaszod a telefont. Majd hagyod had hisztizze ki magát otthon.

Tudod a külföldre költözés okes, de az igazi problémát nem szünteti meg. Nem válsz le róla, csak a távolság lesz nagyobb. Addig szépen dolgozz azon hogy NEMet mondasz.

Igen, faterom. Gyakran megvert minket tesómmal, piszlicsáré dolgok miatt üvöltözött, az se zavarta, ha az egész utca hallja. Lelki terror ezerrel. Persze mások elött bűbájosan viselkedik, senki ki nem nézné belőle, hogy mekkora bunkó. Anyámmal úgy beszél, hogy az bicskanyitogató. Más nő már elhagyta volna 100x.

Ha hazajött melóból, 1 ideg lettem, az addigi jó hangulat elszállt, én is, tesóm is bezárkóztunk a szobánkba. Egy gyors szia, aztán mentünk is vissza. Ki se jöttünk reggelig. Egy helységbe se tudtunk megmaradni vele.

Elköltözés pillanata számomra egy akkora megkönnyebbülés volt, hogy még az egészségem is egycsapásra megjavult.