Vannak itt olyan személyek akinek a szüleik tönkre tették az életük jelentős részét?

Apám alkoholista, sokszor vert bucira gyerekként engem, a nővérem és anyánkat is válogatott eszközökkel. Egyszer a saját anyját is felkente a falra, ott fojtogatta (azért, mert Mama beszólt Anyának és Anyát csak ő bánthatja, senki más. Ez komoly, ez volt az ok.).

Pánikbeteg lettem tőle, évekig volt lelkiismeret furdalásom, hogy gyáva voltam megölni őt (milyen jól tettem, hogy nem tettem!!!!!), mert akkor anyám felszabadult volna a terror alól.

A megoldás: Menj olyan messze, amilyen messze csak tudsz. Szakítsd meg velük a kapcsolatot, távolodj el, add fel anyád megmentését, mert ő nem akar ebből kilépni (nem, nem akar! Akkor se, ha azt mondja. Én az anyámnak lakhatást, ellátást intéztem és így se volt hajlandó elhagyni apámat, pedig egy nappal előtte órákig sírt nekem, hogy nem bírja tovább, el akar válni. Másnap már nem akart. 39 éve vannak együtt és az első perctől utálták egymást, csak a nővérem miatt maradtak együtt, én meg kellettem a szocpolhoz.). Tisztelned kell az ő döntését, mert mindenki úgy éli az életét, ahogy akarja.

Munka mellett tanulj esti tagozaton! Kemény, de nekem is ment, emelkedj fel, hagyd őket magad mögött. Ha keresnek, ne válaszolj, csak le akarnak húzni!

És még egy tanács: keress egy pszichológust, engem anno egy terápia mentett meg az öngyilkosságtól. TB-re is lehet kérni, a pszichiátrián kell jelentkezni és 5 alkalmat fizet az állam (nyugi, nem befekvős, meg nem gyógyszereznek be, csak beszélgetés van normális körülmények között). Nem sok, de ez alatt is sok tehertől megszabadulhatsz..

3-as vagyok.

A suliban kell hogy legyen iskolapszichológus, szociális munkás, esetleg mindkettő, keresd meg őket, segíteni fognak. Az osztályfőnököd segít, hozzájuk irányít majd. (Online is foglalkoznak veled.)

A pszichológushoz nem azért szokott menni az ember, mert szomorú. A leggyakoribb okok: Szorongás, düh, kilátástalanság, tehetetlenség, olyan probléma, amit az ember úgy érez, nem tud megoldani. Esetleg gyász, veszteség feldolgozása miatt, vagy az önismeret fejlesztése végett.